11. RÉSZ.
A Jérusálembeliek elhitetőinek büntetések: A foglyok
visszahozásának igéretei.
És felemele engem a lélek, és bévive engem az Úr házának napkeleti
kapujára, melly néz napkeletre; és ímé a kapu ajtajában, huszonöt férjfiak, kik
között látám Jaazániát, Azur fiját, és Pelátiát, Benája fiját, a nép
Fejedelmit.
2. És monda nékem: Embernek fija! Ezek a férjfiak, a kik gondolnak
álnokságot, és gonosz tanácsot tartanak ebben a városban;
3. Mert azt mondják: Nem kell közel házakat épiteni; mert e város fazék
lenne, mi pedig ama * hús.
4. Ezokáért prófétálj ő ellenek, prófétálj, embernek fija!
5. Esék azért én reám az Úr Lelke, és monda nékem: Mondjad, igy
szól az Úr: Így szólottatok Izráel háza, és a ti szivetekbe a mi felmegyen, jól
tudom én.
6. Sokakat öltetek meg * ebben a városban, és az ő utczáit
megtöltöttétek megölettekkel.
7. Ezokáért így szól az Úr Isten: A kiket ti megöltetek, kiket e
város közepire vetettetek, ezek a *
hús: a város pedig fazék; és titeket kiviszlek ő belőle.
8. Fegyvertől féltetek, és * fegyvert hozok ti reátok, azt mondja
az Úr Isten.
9. És kihozlak titeket belőle, és adlak titeket idegenek kezekbe,
és tészek ellenetek itéleteket.
10. Fegyver miatt hullotok el, az Izráel határában * itéllek meg
titeket; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!
11. E város pedig nem lészen néktek mint a fazék, * sem ti nem
lésztek ő közepette mint a hús; az Izráel határában itéllek meg titeket.
12. És megértitek, hogy én vagyok az Úr: mert az én végezésimben
nem jártatok, és az én itéletimet nem cselekedtétek; hanem a Pogányok itéletek
szerint cselekedtetek, kik ti körületek vagynak.
13. És lőn mikor prófétálnék, Pelátia a Benája fija meghala; esém
azért az én orczámra és kiálték nagy felszóval és mondék: Ah, ah, Uram Isten!
avagy elfogyatod é Izráelnek maradékit?
14. És lőn az Úrnak szava én hozzám, mondván:
15. Embernek fija! Te atyádfiai, te atyádfiai, te rokonid, és egész
Izráel háza, mind azok, kiknek a Jérusálem lakói mondották: Távol legyetek az
Úrtól, nékünk adatott ez a föld örökségűl!
16. Ezokáért mondjad: Így szuól az Úr Isten: Noha távol vetettem ki
őket a Pogányok közzé, és eloszlattam őket e földekre; de azért lészek nékik
kicsiny templomul a földeken, mellyekre mentek.
17. Ennekokáért mondjad: Ezt mondja az Úr Isten: Egybegyüjtelek *
titeket a népek közzűl, és együvé hozlak titeket a földekről, a mellyekre
eloszlottatok; és adom néktek az Izráel földét.
18. És bémennek oda, és elhányják minden ő bennek való *
fertelmességit, és minden utálatosságit arról a földről.
19. És adok nékik * egy szívet, és # uj szivet adok ő beléjek, és
kivészem a kő szivet az ő testekből, és adok nékik hús szivet;
20. Hogy az én végezésimben járjanak, és az én itéletimet
megőrizzék, és cselekedjék azokat és legyenek nékem népem, és én legyek nékik
Istenek.
21. De a kiknek szivek az ő fertelmességek és utálatosságok után
jár, azoknak útjokat az ő fejekre * vetem, az Úr Isten mondja:
22. Felemelék azért a Kérubimok az ő szárnyaikat, és a kerekek ő
ellenekben; és az Izráel Istenének dicsősége * vala felül ő felettek.
23. Eltávozék az Isten dicsősége a város közepiről, és álla a
hegyre, melly a városnak napkelet felől való részén vagyon.
24. És a lélek felvőn engem, és vsiszavive engem Káldea földére * a
fogságban valókhoz, látásban az isten lelke által: és eltávozék tőlem az a
látás, mellyet láték.
25. És megbeszélém a fogságban valóknak az Úrnak minden beszédit,
mellyeket nékem megjelentett vala.