12. RÉSZ.
Példákkal jelentgeti a fogságra menést.
És lőn az Úrnak szava én hozzám, mondván:
2. Embernek fija! Engedetlenház közepette lakol, kiknek szemeik
vagynak a látásra, de nem látnak: füleik vagynak a hallásra, de nem hallanak:
mert engedetlen ház ez. *
3. És te, embernek fija készitsd elő a te útra való szerszámidat,
és menj el nappal az ő szemeik előtt: menj el a te helyedről más helyre, szemek
láttára; hogyha valamiképen látják: mert engedetlen * ház ez.
4. És vidd ki a te portékáidat mintegy útra való szerszámokat,
nappal szemek láttára, te pedig menj ki estve szemek láttára, mint a kik másuvá
akarnak menni.
5. Szemek láttára lyukaszd által a falat, és vidd ki az által.
6. Szemek láttára válladon hord ki, a setétben vidd ki, orczádat
fedd bé, és a földet ne nézd: mert csudául adtalak tégedet az Izráel házának.
7. Így cselekedtem azért, a mint parancsolva vala nékem: Az én
portékáimat előhozám nappal, mint a kik másuvá hordozkodnak, és estve által
lyukasztám kezemmel a falat: a setétben hozám elő vállamon, és hordám ki szemek
láttára.
8. És lőn az Úr beszéde én hozzám reggel, mondván:
9. Embernek fija! Nemde nem mondá é néked az Izráel háza, ez *
engedetlen ház, hogy mit cselekeszel?
10. Mondjad nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Ez a Prófétzia a
Jérusálembeli Fejedelemről vagyon, és az Izráelnek egész házáról, ki ő köztök
vagyon.
11. Modjad nékik: Én ti csudátok vagyok; a mint cselekedtem, igy
lészen nékik dolgok; elmennek, és fogságra mennek.
12. És a Fejedelem, ki ő köztök vagyon, vállán hordozza ruháit a
setétben, és kimegyen: a falat által * lyukasztják hogy kivigyék őtet azon: az
ő orczáját béfedi, hogy szemeivel a földet ne lássa.
13. És kiterjesztem az én hálómat ő ellene, és megfogatik az én
varsámban; és viszem őtet Babilonba a Káldeusok földére, de mindazáltal azt nem
* látja, és ott meghal.
14. És mindeneket, kik ő körülte vagynak az ő segitségére, és
minden seregit eloszlatom minden szélre, és kivonszom a fegyvert * ő utánnok.
15. És megtudják hogy én vagyok az Úr, mikor eloszlatom őket a
Pogányok közzé, és elhintem őket a földön.
16. És hagyok meg ő közzűlök * kevés férjfiakat a fegyvertől, az
éhségtől, és a döghaláltól, hogy megbeszéljék minden ő utálatosságokat a
Pogányok között, a kik közzé mennek; és megtudják, hogy én vagyok az Úr.
17. És lőn az Úr beszéde én hozzám, mondván:
18. Embernek fija! A te kenyeredet rettegéssel egyed, és a te
vizedet reszketéssel és félelemmel igyad.
19. És szólj a föld népének: Ezt mondja az Úr Isten a Jérusálem
lakosai felől, az Izráel földe felől: Az ő kenyereket félelemmel eszik, és az ő
vizeket pusztaságban isszák; hogy megpusztittassék az ő földe az ő teljes
voltától, mind azoknak álnokságokért kik benne laknak.
20. És a lakott városok elpusztulnak és a földe elhagyattatik, és
megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
21. És lőn az Úrnak beszéde én hozzám, mondván:
22. Embernek fija! Micsoda közbeszédetek vagyon néktek az Izráel
földében, mondván: Nagy messze * haladnak az idők, és elvesz minden látás!
23. Ezokáért mond meg nékik: Azt mondja az Úr Isten: Megszüntetem e
közbeszédet és többé nem mondják ezt a közbeszédet Izráelben: Hanem mondjad
nékik: Elközelgettek azok a napok, és minden látásnak dolga.
24. Mert nem lészen többé semmi látás hijábavaló, és nem lészen
hizelkedő jövendölés az Izráel házában:
25. Mert én Úr szólok, és a melly szót szólok, meglészen, nem
halasztatik tovább, hanem a ti időtökben, óh engedetlen ház, szólok, és
megcselekeszem azt, azt mondja az Úr Isten!
26. És lőn az Úr beszéde én hozzám, mondván:
27. Embernek fija; Ímé az Izráel háza azt mondja: A látás, mellyet
ez lát, sok időkre * való, és hosszú időkre prófétál.
28. Ezokáért mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Nem halad tovább
semmi én beszédem, az én beszédem, mellyet szólok, meglészen, * azt mondja az
Úr Isten.