13. RÉSZ.
A hamis Próféták feddetnek.
És lőn az Úr beszéde én hozzám, mondván:
2. Embernek fija! Prófétálj az Izráel Prófétái * ellen, kik
prófétálnak, és mondjad azoknak, a kik prófétálnak az ő szivekből: Halljátok
meg az Úr beszédét!
3. Így szól az Úr Isten: Jaj a * balgatag Prófétáknak, kik járnak
az ő gondolatjok után, noha # semmit nem láttak.
4. Mint a pusztabeli rókák, a te Prófétáid, óh Izráel, ollyanokká
lettek.
5. Nem hágtatok fel a törésekre, sem sövényt nem csináltatok az
Izráel háza közzűl, hogy megállanátok a harczon az Úr haragja napján.
6. Hivságot láttal, és hazugságnak jövendölését, kik ezt mondják:
Monda az Úr! holott az Úr nem bocsátotta őket, és reménységet adnak a népnek,
hogy megerősitik a beszédet.
7. Avagy nem hijábavaló látást láttatok é, és hazug jövendölést
szólottatok é? és mégis azt modjátok: Szóla * az Úr; holott én nem szólottam.
8. Ennekokáért igy szól az Úr Isten: Mivelhogy hivságot szólottatok
és láttatok hazugságot, ezokáért ímé én ti ellenetek lészek, azt mondja az Úr
Isten.
9. És lészen az én kezem azok a Próféták ellen, a kik hivságot
látnak és hazugságot jövendölnek; az én népemnek gyülekezetében nem lésznek, és
az Izráelnek házának béirásában nem irattatnak, és az Izráel földére bé nem
mennek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten!
10. Ezokáért, hogy eláltatták az én népemet, mondván: Békesség, és
nem vala békesség: és ha egyik épit vala falat, ímé azok mázolják vala azt a
falat, * semmire kellő sárral.
11. Mondjad azoknak, kik hitvány sárral mázolnak: Elesik a fal;
nagy kő záporeső lészen, és adok köves esőke, mellyek elrontják a falat, és a
forgószél elhasogatja.
12. És ímé ha elesik a fal, avagy nem mondják é néktek: Hol vagyon
a mázolás, mellyet mázoltatok?
13. Ezokáért így szól az Úr Isten: És meghasogatom a forgószéllel
az én haragomban, és bőséges záporeső lészen az én busulásomban, és nagy kőesők
az én haragomban az elrontásra.
14. És elrontom a falat, mellyet mázoltatok hitvány sárral, és a
földig rontom azt: és az ő fundamentoma felhányatik és leromol, és elvesztek ő
közepette; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!
15. És bétöltöm az én búsulásomat a falon, és azokon, kik azt
hitvány sárral mázolják; és mondom néktek: Nincsa a fal, és nincsenek, a kik
azt mázolták.
16. Tudniillik az Izráel Prófétái kik prófétálnak Jérusálemnek, és
látnak néki békességnek * látását, noha nincsen békesség; azt mondja az Úr
Isten!
17. És te, embernek fija, forditsd orczádat a te néped leányira,
kik prófétálnak az ő szivekből; és prófétálj ő ellenek.
18. És mondjad: Így szól az Úr Isten: Jaj azoknak, a kik vánkosokat
* varrnek mindennek karjának hóna alá: és a kik csinálnak egybeszoritó
szerszámokat, akármikorbelieknek fejekre, hogy vadásszák a lelkeket. Nemde nem
az én népemnek lelkeket vadásszátok é, hogy a ti lelketeket elvenen
megtartsátok?
19. És gyalázattal illettek engem az én népem között egynéhány
marok árpáért, és darab kenyérért, hogy a lelkeket megöljétek, mellyek meg nem
halának, és elevenen megtartsátok a lelkeket, a mellyek nem élnének; hazudván
az én népemnek, melly örömest hallgatja * a hazugságot.
20. Ezokáért így szól az Úr Isten: Ímé én a ti vánkositokra
bocsátom haragomat, mellyekkel ott vadásztok lelkeket, hogy kirepüljenek, és
elszaggatom azokat a vánkosokat a ti karjaitok alól, és elbocsátom a lelkeket
hogy elrepüljenek, a melly lelkeket ti vadásztok.
21. És elszaggatom a ti egybeszoritó szerszámitokat, és
megszabaditom az én népemet a ti kezetekből, és nem lésznek többé a ti
kezetekben vadászásra; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!
22. Mivelhogy szomorúsággal illettétek az igaznak szivét,
hazugsággal, a kit én szomorúsággal nem illettem, és megvastagitottátok a
hitetlennek kezeit, hogy meg ne térjen az ő gonosz útától, hogy életben őtet
megtartsam.
23. Ezokáért hivságot nem láttok, és jövendőt nem jövendöltök
többé, és kimentem az én népemet, a ti kezetekből; és megtudjátok, hogy én
vagyok az Úr.