15. RÉSZ.
Az Isten a Jérusálem lakozóit, mint hitvány szőlővesszőt, a tűzre
rendelte.
És lőn az Úr beszéde én hozzám, mondván:
2. Embernek fija, micsoda a szőlőtők e fája egyéb fához képest?
avagy a szőlővessző, az erdőben való fákhoz képest?
3. Avagy vesznek é abból fát, hogy valamit csináljanak belőle?
avagy csinálnak é belőle faszeget, hogy valami edényt tegyenek reá?
4. Ímé a tüznek adatik megemésztésre, ha a két véget megemészti a
tűz, és közepe megpergelődik, valyon használ é valami dologra?
5. Ímé mig ép vala semmi dologra nem vala jó; mennyivel inkább a
hol a tűz megemésztette és megégett, mit csináhatni belőle?
6. Azért így szól az Úr Isten: A mint vagyon a szőlőtőke fája az
erdőn való fák között, mellyet adtam a tűznek megemésztésre: Így adtam a
Jérusálem lakozóit;
7. Mert vetem az én orczámat * ő ellenek, egy tűzből kimennek, és
más tűz emészti meg őket; és megtudjátok hogy én vagyok az Úr, mikor ő ellenek
vetem az én orczámat.
8. És adom a földet pusztaságra: mivelhogy elhajlottak gonoszságokkal,
ezt mondja az Úr Isten!