15. RÉSZ.

Az Isten a Jérusálem lakozóit, mint hitvány szőlővesszőt, a tűzre rendelte.

És lőn az Úr beszéde én hozzám, mondván:

2. Embernek fija, micsoda a szőlőtők e fája egyéb fához képest? avagy a szőlővessző, az erdőben való fákhoz képest?

3. Avagy vesznek é abból fát, hogy valamit csináljanak belőle? avagy csinálnak é belőle faszeget, hogy valami edényt tegyenek reá?

4. Ímé a tüznek adatik megemésztésre, ha a két véget megemészti a tűz, és közepe megpergelődik, valyon használ é valami dologra?

5. Ímé mig ép vala semmi dologra nem vala jó; mennyivel inkább a hol a tűz megemésztette és megégett, mit csináhatni belőle?

6. Azért így szól az Úr Isten: A mint vagyon a szőlőtőke fája az erdőn való fák között, mellyet adtam a tűznek megemésztésre: Így adtam a Jérusálem lakozóit;

7. Mert vetem az én orczámat * ő ellenek, egy tűzből kimennek, és más tűz emészti meg őket; és megtudjátok hogy én vagyok az Úr, mikor ő ellenek vetem az én orczámat.

8. És adom a földet pusztaságra: mivelhogy elhajlottak gonoszságokkal, ezt mondja az Úr Isten!