17. RÉSZ.
Büntetése Sédékiásnak a frigy ellen hitének megszegéséért: a
Krisztus küldetése.
És lőn az Úr beszéde én hozzám, mondván:
2. Embernek fija! Vess mesét és adj példabeszédet az Izráel háza
eleibe.
3. És mondjad: Igy szól az Úr Isten: Egy nagy szárnyu nagy
saskeselyű, mellynek hosszu szárnyai valának, melly rakva vala tollakkal,
mellyekben különb-különbféle szinek valának, jöve a Libánus hegyére és a
czédrusfának tetejét elszedé.
4. Az ő gyenge ágainak tetejeket leszaggatá, és vivé azt a kalmárok
földére, és az árosoknak városokban tevék le azt.
5. És vőn annak a földnek magvából, és elveté azt a termékeny
földbe: vévi azt sok vizek mellé, mint a fűzfát ugy veté azt el.
6. És kijöve, és kiágazott szőlőtővé lőn, alacsony magasságra
nevekedvén, ugyhogy a szőlővesszők ő reá a tőre néznének, és annak gyökerei ez
alatt volnának: és szőlőtővé lőn, és vesszőket terme, és ágacskákat bocsáta ki.
7. És vala más nagy saskeselyű, melly is nagy szárnyu vala, és
tollakkal búvölködik vala: és imé ez a szőlőtő az ő gyökereivel ragaszkodék
ahoz, és az ő vesszeit kinyujtá ahoz, hogy öntözné őtet az ő ültetésének
barázdáiból.
8. Ez jó földben sok vizek mellett plántáltatott vala, hogy ágakat
nevelne, és gyümölcsöt teremne, és lenne jeles szőlőtő.
9. Mondjad azért: Igy szól az Úr Isten: Valyon javára lészen é ez
néki? Valyon az ő gyökereit nem szaggatja é ki, és gyümölcsöt nem vágja é ki?
és nem száraztja é meg? minden ő jövésének ágait elszárasztja: nemde nem erős
karral és sok néppel szaggatja é ki azt gyökerestől?
10. És imé elplántáltatott: Avagy jól lészen é dolga? Avagy ha a
napkeletiszél illeti őtet, nem * elszárad é, és az ő termésének vesszeivel nem
megszárad é?
11. És lőn az Úr szava én hozzám, mondván:
12. Modjad most az engedetlen háznak: Avagy nem értitek é, mit
jegyezzenek ezek? Mondjad: Imé eljött a Babilóniai Király Jérusálemben, és
felvevé az ő Királyát és Fejedelmit, és elvivé ő magához Babilóniába.
13. És vőn a királyi magból, és frigyet vete * ő vele, és megesketé
őútet, és a földnek erőseit elvivé:
14. Hogy az ország alázatosságban tartaná magát, hogy fel ne
fuvalkodnék, és hogy az ő fogadását # megtartaná, hogy abban megállana.
15. De elszakada ő tőle, bocsátván követeket Égyiptomba, * hogy
adna néki lovakat és sok népet. Valyon javára esik é ez néki? valyon
megszabaditja é magát, a ki ezeket cselekeszi? a ki megszegte a frigyet,
megmenekedik é?
16. Élek én, azt mondja az Úr Isten, ha annak a Királynak *
lakhelyében Babilóniában meg nem hal, a ki őtet # Királlyá tette volt: a kinek
tett esküvését megutálta, és a kivel tett frigyét felbontotta.
17. És Faraó nagy haddal és nagy sokasággal semmit néki * nem
teheet a hadban, mikor töltést rakni kezd, és sánczokat cisnálni sok lelkek
veszedelmére.
18. Megutálta az * esküvést, hogy megtörné a fogadást, mellyet tett
vala kezét béadván, és mind ezeket cselekedte; ezokáért meg nem szabadul.
19. Annakokáért igy szól az Úr Isten: Élek én, ha fejére nem
fordítom az én esküvésemet, mellyet megutált, és az én frigyemet, mellyet
megszegett.
20. És kiterítem ő ellene az én hálómat, és belé * akad az én
varsámba: és vitetem őtet Babilóniába, és ott ő vele törvénykezem az ő
gonoszságért, mellyel én ellenem járt.
21. És minden ő elfutottai, minden seregivel fegyver miatt hullanak
el, és a kik megmardnak minden szélre elhányatnak; és megtudjátok, hogy én Úr
szólottam.
22. Igy szól az Úr Isten: És vészek én ama magas czédrusfának
tetejéből, és eltészem: az ő felső gyenge ágai közzűl gyenge ágat szegek le, és
én elplántálom azt a magas és felemelt hegyen.
23. Az Izráel magas hegyén plántálom őtet, és ágait felneveli, és
gyümölcsöt terem: és nagy czédrusfává nevekedik; és laknak ő alatta mindenféle
szárnyas madarak, az ő ágainak árnyéka alatt laknak.
24. És minden mezei fák megesmérik, hogy én vagyok az Úr: ki a
magas fát alacsonnyá tészem, és az alacsony fát magassá tészem; én száraztom
meg a zöldellő fát, és az aszú fát a ki zölddé tészem; Én Úr szólottam, és
megcselekeszem.