20. RÉSZ.
Törvényi és evangyéliomi tanítás.
És lőn hetedik esztendőben, az ötödik hónak tizedik napján; jövének
valami férjfiak az Izráel Vénei közzűl, hogy tanácsot kérdenének az Úrtól, és
leülének én előttem.
2. És lőn az Úr beszéde én hozzám, mondván:
3. Embernek fija! Szólj az Izráel Véneinek, és mondjad nékik: Így
szól az Úr Isten: Nemde én hozzám jöttök é tanácsot kérdeni? Élek én, ha
kérdéstekre megfelelek néktek, azt mondja az Úr Isten:
4. Ezeknek ügyeket forgatnád é? avagy ügyeket vennéd é fel,
embernek fija? add tudtokra az ő attyaiknak utálatosságokat.
5. És mondjad nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Azon a napon, mellyen
választám az Izráel, és felemelém az én kezemet a Jákób háza magváért, és
megesmértetém magamat velek Égyiptom földén; felemelém kezemet nékik, mondván:
Én vagyok az Úr a ti Istenetek!
6. Azon a napon azért felemelém kezemet nékik, hogy kihoznám őket
Égyiptom földéről, a földre, mellyet megnéztem vala nékik, melly téjjel és
mézzel folyó, kivánatosb minden tartományoknál.
7. És mondék nékik: Kiki az ő szemei utálatosságit elvessse, és az
Égyiptom bálványaival * meg ne fertéztessétek magatokat; én vagyok a ti Uratok
Istentek!
8. De pártot ütének ellenem, és nem akarnának nékem engedni, és
senki az ő szeme utálatosságit el nem veté, és az Égyiptombeli bálványokat el *
nem hagyák. Végezém azért hogy kiönteném az én haragomat ő reájok, hogy
bétölteném az én haragomat rajtok az Égyiptom földének közepette:
9. De cselekedtem az én * nevemért hogy ne gyaláztatnék a Pogányok
szemeik előtt, a kik között valának: mert megesmértettem vala magamat ő velek
azoknak szemeik előtt, hogy kihoznám őket az Égyiptom földéről.
10. Kihozám azért * őket az Égyiptom földéből, és hozám a pusztába.
11. És adám nékik az én parancsolatimat, és az én itéletimeet
kijelentém nékik, mellyeket ha ember * cselekednék, élne azok által;
12. És e felett adám néki az * én Szombatimat, hogy lennének jegyül
én köztem és ő köztök: hogy tudnák, hogy én vagyok az Úr, az ő megszentelőjök:
13. De pártot üte ellenem az Izráel háza a pusztában, az én
parancsolatimban nem jártak,é s az én itéletimet elveték, mellyeket ha ember
cselekeszik, él azok által: és az én Szombatimat * megfertéztették felette
igen: azért ezt mondám, hogy kiontanám az én haragomat ő reájok a pusztában,
hogy elveszteném őket;
14. De cselekedtem az én nevemért, hogy ne gyaláztatnék a pogányok
előtt, kiknek szemek láttára kihoztam vala őket. *
15. És én is felemelém nékik az én kezemet a pusztában, hogy bé nem
viszem őket a földre, * mellyet adtam, mell téjjel és mézzel folyó, kivánatosb
minden tartományoknál;
16. Mivelhogy az én itéletimet elvetették, és parancsolatimban nem
jártak, és Szombatimat megfertéztették: mert az ő szivek az ő bálványok * után
járt.
17. Mindazáltal kedvezett az én szemem nékik, hogy őtet el ne
veszteném, és véget nem vetettem bennek a pusztában.
18. És mondék azok fijainak a pusztában: A ti atyáitok
parancsolatiban ne járjatok, és azoknak ítéleteket meg ne tartsátok és azonak
bálványaikkal magatokat meg ne ferétztessétek;
19. Én vagyok a ti Uratok Istenetek; az én parancsolatimban
járjatok, és az én itéletimet tartsátok meg, és azokat cselekedjétek;
20. És az én Szombatimat * megszenteljétek, és legyenek jegyül én
köztem és ti köztetek, hogy tudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istentek:
21. De a fiak is pártot ütének én ellene, az én parancsolatimban
nem jártak, és az én itéletimet meg nem tartották, hogy megcselekednék azokat,
mellyeket ha cselekedne az ember, élne azok által; az én Szombatimat
megfertéztették: és mondék, hogy kiönteném búsulásomat ő reájok, hogy
bétölteném haragomat rajtok a pusztában.
22. De megvonám az én kezemeet, és cselekedém az én * nevemért,
hogy ne gyaláztatnék a pogányok előtt, kiknek szemek láttára kihozám őket.
23. Én is azért felemelém az én kezemet reájok a pusztában, hogy
ide s tova oszlatom őket a pogányok * közzé, és elhintem őket a tartományokra;
24. Mivelhogy az én ítéletimt nem cselekednék, az én
parancsolatimat megvetnék, és az én Szombatimat megfertéztetnék, és hogy az ő
attyaik bálványai után volnának az ő szemeik.
25. Én is azhzért adék nékik nem * jó parancsolatokat és
ítéleteket, mellyek által ne élnének.
26. És fertelmességre * vetem őket az ő ajándékaikkal; mivelhogy
minden első szülöttet # megégetnek vala, hogy elpusztittatnám őket, hogy
megesmérnék hogy én vagyok az Úr.
27. Ennekokáért szólj az Izráel házának, embernek fija, és mondjad
nékik: Így szól az Úr Isten: Még ebben is gyalázattal illettek engemet a ti
atyáitok, mikor elszakadván vétkezének ellenem;
28. Hogy mikor bévittem volna őket a földre, mellyért * felemelém
az én kezemet, hogy azt nékik adnám: megtekintének minden magas halmot, és
minden sűrű águ fát, és ott áldozzák vala az ő áldozatjaikat, és ott teszik
vala az ő haragra # ingerlő áldozatjaikat, és ott tészik vala az ő jóillatu
áldozatjaikat, és ott áldozzák vala az ő italiáldozatjokat.
29. És mondék nékik: Micsoda ez a magasság, a hová ti gyülekeztek?
Még is Bámának neveztetik mind e mai napig.
30. Ennekokáért mondja az Izráel házának: Így szól az Úr Isten:
Nemde a ti atyátok módjokra fertéztetitek é meg magatokat, és az ő
utálatosságok szerint paráználkodtok é?
31. És mikor ajándékot visztek fel, hogy a ti fijaitokat
általvigyétek a tüzön, megfertéztetitek magatokat minden ti bálványitokban mind
e mai napig: és én a ti tanácskérdéstekre megfelelnék é, óh Izráel háza? Élek
én, azt mondja az Úr Isten, ha megfelelek néktek!
32. És a mit elmétekben gondoltok, semmiképen nem lészen meg, hogy
azt mondjátok: Lészünk ollyanok mint a Pogányok, mint e tartományok nemzetségei,
szolgálván a * fának és a kőnek.
33. Élek én azt mondja az Úr Isten, ha erős kézzel és kinyujtott
karral, és kiontott búsult haraggal nem uralkodom rajtatok.
34. És kiviszlek titeket a népek közzűl, és egybegyüjtelek titeket
a földekről, mellyekr eloszlottatok, erős kézzel s kinyujtott karral, és
kiomlott búsult haraggal.
35. És viszlek titeket * a népek pusztájára, hol szemtől szembe
törvénykezem veletek.
36. A mint törvénykeztem * a ti atyáitokkal az Égyiptom földe
pusztájában; igy törvénykezem veletek, azt mondja az Úr Isten;
37. És általviszlek titeket a vessző alá, és hozlak titeket a
frigynek kötelére;
38. És kiválasztom közzűletek a pártosokat, és a kik ellenem
járnak: az ő lakhelyekből kihozom őket és az Izráel földére senki közzűlök nem
megyen: hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
39. És ti Izráel háza, azt mondja az Úr Isten: Mindenitek járjon *
az ő bálványai után, és szolgáljatok azoknak, minekutánna nem engedtek nékem;
és az én szent nevemet többé meg ne fertéztessétek a ti ajándékitokkal és
bálványitokkal;
40. Mert az én szent hegyemen, az Izráelnek magas hegyén, azt
mondja az Úr Isten, ott szolgál nékem az Izráelnek egész háza, egészen azon a
földön: ott lészen kedves akaratom hozzájok, és ott kivánom meg a ti
áldozatitokat, és a ti ajándékitoknak első zsengéjét minden ti áldozatitokban.
41. A te jóillatu áldozatotokért kedves akaratom lészen hozzátok,
mikor kihozlak titeket a népek közzűl, és egybegyüjtelek titeket a földekről,
mellyekre kioszlattattatok; és megszenteltetem ti bennetek a pogányok szemeik
előtt.
42. És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor * béviszlek titeket
az Izráel fölére, arra a földre, mellyért felemeltem az én kezemet, hogy adom
azt a ti atyáitoknak.
43. És ott megemlékeztek a ti útaitokról, és minden
cselekedeteitekről, mellyekkel megfertéztettétek magatokat és méltóknak *
ítélitek magatokat, kik kivágattassatok minden gonoszságitokért, mellyeket
cselekedtetek.
44. És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor cselekeszem veletek
az én nevemért, nema ti gonosz útaitok szerint, és a ti megveszeett
cselekedeteitek szerint, óh Izráel háza, azt mondja az Úr Isten!
45. És lőn az Úr beszéde én hozzám, mondván:
46. Embernek fija, vesd a te orczádat délre, és csepegj dél felé,
és prófétálj a déli mező erdeje felé.
47. És mondjad a dél erdejének: Halld meg az Úr beszédét? Azt
mondja az Úr Isten: Ímé én tüzet gyujtok te benned, és megemészt te benned
minden nyers fát, és minden aszu fát, meg nem aluszik egyik láng a másik után:
és megégnek a miatt minden orczák déltől fogva északig.
48. És meglátja minden test, hogy én Úr gyaujtottam meg azt, és meg
nem oltatik.
49. És mondék: Ah, ah Uram Isten! ezek azt mondják nékem: Nemde ez
csak példabeszédekkel szól é?