20. RÉSZ.

Törvényi és evangyéliomi tanítás.

És lőn hetedik esztendőben, az ötödik hónak tizedik napján; jövének valami férjfiak az Izráel Vénei közzűl, hogy tanácsot kérdenének az Úrtól, és leülének én előttem.

2. És lőn az Úr beszéde én hozzám, mondván:

3. Embernek fija! Szólj az Izráel Véneinek, és mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Nemde én hozzám jöttök é tanácsot kérdeni? Élek én, ha kérdéstekre megfelelek néktek, azt mondja az Úr Isten:

4. Ezeknek ügyeket forgatnád é? avagy ügyeket vennéd é fel, embernek fija? add tudtokra az ő attyaiknak utálatosságokat.

5. És mondjad nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Azon a napon, mellyen választám az Izráel, és felemelém az én kezemet a Jákób háza magváért, és megesmértetém magamat velek Égyiptom földén; felemelém kezemet nékik, mondván: Én vagyok az Úr a ti Istenetek!

6. Azon a napon azért felemelém kezemet nékik, hogy kihoznám őket Égyiptom földéről, a földre, mellyet megnéztem vala nékik, melly téjjel és mézzel folyó, kivánatosb minden tartományoknál.

7. És mondék nékik: Kiki az ő szemei utálatosságit elvessse, és az Égyiptom bálványaival * meg ne fertéztessétek magatokat; én vagyok a ti Uratok Istentek!

8. De pártot ütének ellenem, és nem akarnának nékem engedni, és senki az ő szeme utálatosságit el nem veté, és az Égyiptombeli bálványokat el * nem hagyák. Végezém azért hogy kiönteném az én haragomat ő reájok, hogy bétölteném az én haragomat rajtok az Égyiptom földének közepette:

9. De cselekedtem az én * nevemért hogy ne gyaláztatnék a Pogányok szemeik előtt, a kik között valának: mert megesmértettem vala magamat ő velek azoknak szemeik előtt, hogy kihoznám őket az Égyiptom földéről.

10. Kihozám azért * őket az Égyiptom földéből, és hozám a pusztába.

11. És adám nékik az én parancsolatimat, és az én itéletimeet kijelentém nékik, mellyeket ha ember * cselekednék, élne azok által;

12. És e felett adám néki az * én Szombatimat, hogy lennének jegyül én köztem és ő köztök: hogy tudnák, hogy én vagyok az Úr, az ő megszentelőjök:

13. De pártot üte ellenem az Izráel háza a pusztában, az én parancsolatimban nem jártak,é s az én itéletimet elveték, mellyeket ha ember cselekeszik, él azok által: és az én Szombatimat * megfertéztették felette igen: azért ezt mondám, hogy kiontanám az én haragomat ő reájok a pusztában, hogy elveszteném őket;

14. De cselekedtem az én nevemért, hogy ne gyaláztatnék a pogányok előtt, kiknek szemek láttára kihoztam vala őket. *

15. És én is felemelém nékik az én kezemet a pusztában, hogy bé nem viszem őket a földre, * mellyet adtam, mell téjjel és mézzel folyó, kivánatosb minden tartományoknál;

16. Mivelhogy az én itéletimet elvetették, és parancsolatimban nem jártak, és Szombatimat megfertéztették: mert az ő szivek az ő bálványok * után járt.

17. Mindazáltal kedvezett az én szemem nékik, hogy őtet el ne veszteném, és véget nem vetettem bennek a pusztában.

18. És mondék azok fijainak a pusztában: A ti atyáitok parancsolatiban ne járjatok, és azoknak ítéleteket meg ne tartsátok és azonak bálványaikkal magatokat meg ne ferétztessétek;

19. Én vagyok a ti Uratok Istenetek; az én parancsolatimban járjatok, és az én itéletimet tartsátok meg, és azokat cselekedjétek;

20. És az én Szombatimat * megszenteljétek, és legyenek jegyül én köztem és ti köztetek, hogy tudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istentek:

21. De a fiak is pártot ütének én ellene, az én parancsolatimban nem jártak, és az én itéletimet meg nem tartották, hogy megcselekednék azokat, mellyeket ha cselekedne az ember, élne azok által; az én Szombatimat megfertéztették: és mondék, hogy kiönteném búsulásomat ő reájok, hogy bétölteném haragomat rajtok a pusztában.

22. De megvonám az én kezemeet, és cselekedém az én * nevemért, hogy ne gyaláztatnék a pogányok előtt, kiknek szemek láttára kihozám őket.

23. Én is azért felemelém az én kezemet reájok a pusztában, hogy ide s tova oszlatom őket a pogányok * közzé, és elhintem őket a tartományokra;

24. Mivelhogy az én ítéletimt nem cselekednék, az én parancsolatimat megvetnék, és az én Szombatimat megfertéztetnék, és hogy az ő attyaik bálványai után volnának az ő szemeik.

25. Én is azhzért adék nékik nem * jó parancsolatokat és ítéleteket, mellyek által ne élnének.

26. És fertelmességre * vetem őket az ő ajándékaikkal; mivelhogy minden első szülöttet # megégetnek vala, hogy elpusztittatnám őket, hogy megesmérnék hogy én vagyok az Úr.

27. Ennekokáért szólj az Izráel házának, embernek fija, és mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Még ebben is gyalázattal illettek engemet a ti atyáitok, mikor elszakadván vétkezének ellenem;

28. Hogy mikor bévittem volna őket a földre, mellyért * felemelém az én kezemet, hogy azt nékik adnám: megtekintének minden magas halmot, és minden sűrű águ fát, és ott áldozzák vala az ő áldozatjaikat, és ott teszik vala az ő haragra # ingerlő áldozatjaikat, és ott tészik vala az ő jóillatu áldozatjaikat, és ott áldozzák vala az ő italiáldozatjokat.

29. És mondék nékik: Micsoda ez a magasság, a hová ti gyülekeztek? Még is Bámának neveztetik mind e mai napig.

30. Ennekokáért mondja az Izráel házának: Így szól az Úr Isten: Nemde a ti atyátok módjokra fertéztetitek é meg magatokat, és az ő utálatosságok szerint paráználkodtok é?

31. És mikor ajándékot visztek fel, hogy a ti fijaitokat általvigyétek a tüzön, megfertéztetitek magatokat minden ti bálványitokban mind e mai napig: és én a ti tanácskérdéstekre megfelelnék é, óh Izráel háza? Élek én, azt mondja az Úr Isten, ha megfelelek néktek!

32. És a mit elmétekben gondoltok, semmiképen nem lészen meg, hogy azt mondjátok: Lészünk ollyanok mint a Pogányok, mint e tartományok nemzetségei, szolgálván a * fának és a kőnek.

33. Élek én azt mondja az Úr Isten, ha erős kézzel és kinyujtott karral, és kiontott búsult haraggal nem uralkodom rajtatok.

34. És kiviszlek titeket a népek közzűl, és egybegyüjtelek titeket a földekről, mellyekr eloszlottatok, erős kézzel s kinyujtott karral, és kiomlott búsult haraggal.

35. És viszlek titeket * a népek pusztájára, hol szemtől szembe törvénykezem veletek.

36. A mint törvénykeztem * a ti atyáitokkal az Égyiptom földe pusztájában; igy törvénykezem veletek, azt mondja az Úr Isten;

37. És általviszlek titeket a vessző alá, és hozlak titeket a frigynek kötelére;

38. És kiválasztom közzűletek a pártosokat, és a kik ellenem járnak: az ő lakhelyekből kihozom őket és az Izráel földére senki közzűlök nem megyen: hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

39. És ti Izráel háza, azt mondja az Úr Isten: Mindenitek járjon * az ő bálványai után, és szolgáljatok azoknak, minekutánna nem engedtek nékem; és az én szent nevemet többé meg ne fertéztessétek a ti ajándékitokkal és bálványitokkal;

40. Mert az én szent hegyemen, az Izráelnek magas hegyén, azt mondja az Úr Isten, ott szolgál nékem az Izráelnek egész háza, egészen azon a földön: ott lészen kedves akaratom hozzájok, és ott kivánom meg a ti áldozatitokat, és a ti ajándékitoknak első zsengéjét minden ti áldozatitokban.

41. A te jóillatu áldozatotokért kedves akaratom lészen hozzátok, mikor kihozlak titeket a népek közzűl, és egybegyüjtelek titeket a földekről, mellyekre kioszlattattatok; és megszenteltetem ti bennetek a pogányok szemeik előtt.

42. És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor * béviszlek titeket az Izráel fölére, arra a földre, mellyért felemeltem az én kezemet, hogy adom azt a ti atyáitoknak.

43. És ott megemlékeztek a ti útaitokról, és minden cselekedeteitekről, mellyekkel megfertéztettétek magatokat és méltóknak * ítélitek magatokat, kik kivágattassatok minden gonoszságitokért, mellyeket cselekedtetek.

44. És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor cselekeszem veletek az én nevemért, nema ti gonosz útaitok szerint, és a ti megveszeett cselekedeteitek szerint, óh Izráel háza, azt mondja az Úr Isten!

45. És lőn az Úr beszéde én hozzám, mondván:

46. Embernek fija, vesd a te orczádat délre, és csepegj dél felé, és prófétálj a déli mező erdeje felé.

47. És mondjad a dél erdejének: Halld meg az Úr beszédét? Azt mondja az Úr Isten: Ímé én tüzet gyujtok te benned, és megemészt te benned minden nyers fát, és minden aszu fát, meg nem aluszik egyik láng a másik után: és megégnek a miatt minden orczák déltől fogva északig.

48. És meglátja minden test, hogy én Úr gyaujtottam meg azt, és meg nem oltatik.

49. És mondék: Ah, ah Uram Isten! ezek azt mondják nékem: Nemde ez csak példabeszédekkel szól é?