21. RÉSZ.

A jövő ellenség híre, szándéka, készülete.

És lőn az Úrnak beszéde én hozzám, mondván:

2. Embernek fija, vesd a te orczádat Jérusálemre, és csepegj a szent helyekre, és prófétálj az Izráel földe ellen.

3. És mondjad az Izráel földének: ezt mondja az Úr; Ímé én reád megyek, és kivonszom kardomat hüvelyéből és kivágom belőled az igazat, s a hitetlent.

4. Mivelhogy pedig kivágom belőled az igazat és a hitetlent, ezokáért kimegyen az én fegyverem az ő hüvelyéből minden testre délről északig;

5. És megérti minden test, hogy én Úr vontam ki az én fegyveremet az ő hüvelyéből, és meg nem tér többé.

6. És te embernek fija, fohászkodjál fel, mindha derekadban fájdalmat szenvednél, és keserűséggel tégy fohászkodást szemek láttára.

7. És lészen,mior mondják néked: Miért nyögsz te? ezt mondjad: A hirért, mert jő immár és elolvad minden sziv, és minden kezek * elerőtlenednek, és minden lélek szomoruságba esik, és minden térdek vizzel folynak: Ímé eljő, és meglészen, azt mondja az Úr Isten!

8. És lőn az Úr beszéde én hozzám, mondván:

9. Embernek fija, prófétálj, és mondjad: Ezt mondja az Úr Isten; mondjad: A fegyver, a fegyver megélesittetett, és meg is tisztittatott;

10. Hogy áldozatokat öljön, megélesittetett! hogy fényes legyen, megtisztittatott? Avagy örüljünk é? holott az én fiam vesszeje ez, melly minden fát megutál!

11. És adta azt megtisztitásra, hogy kézben fogják; megélesittetett a pusztitásra, és megtisztittatott, hogy adja azt a megölőnek kezébe.

12. Kiálts, és ordíts embernek fija: mert ez az én népemen lészen,és Izráelnek minden * Fejedelmin: ettől a fegyvertől való rettegések lésznek az én népemen; ezokáért üsd meg a te czombodat;

13. Mivelhogy próba ez, mit használ az; avagy a szablya, melly senkinek nem kedvez, nem volna é vessző? azt mondja az Úr Isten!

14. Te azért embernek fija prófétálj, és kezeidet üsd egybe: mert a fegyver három izben tér meg, a megöletteknek fegyverek, a megöletett Fejedelmeknek fegyverek, melly az ő titkos házokat is eljárja.

15. Mert hogy minden sziv * elolvadjon és sokak elhulljanak, minden ő kapuikban vetettem reájok fegyver rettegését. Ah melly fényes, előkészittetett az öldöklésre.

16. Eredj el, tartsd jobbra, vesd magadat balra, a hová tekinteted vagyon rendelve.

17. És én is az én kezeimet * egybe csapom, és megnyugotom az én # haragomat; én Úr szólottam!

18. És lőn az Úr beszéde én hozzám, mondván:

19. És te embernek fija, rendelj magadnak két útat, a mellyen jöjjön a Babilóniai Király fegyvere: egy földről jöjjön ki mind a kettő, és válaszd el egyiket: a két út fejénél, a városra való útat válaszd.

20. Egyik útat rendel, hogy jöjjön a fegyver Rabbátra, az Ammon fijai városokra, és a másikat, hogy Júdára és Jérusálemnek keritett városára jöjjön:

21. Mert a Babilóniai Király két felé ágazott úton áll meg, a kettős útnak fején, hogy ott jövendőt láttasson; nyilainak vasokat megfényesitette; megkérdezte a bálvány képeket; megnézte a májat.

22. Az ő jövendölése jobbkéz felé Jérusálemre szolgált, hogy rendeljen Hadnagyokat, kik szájokat megnyissák az öldöklésre, hogy felemeljék szavokat nagy kiáltással, hogy faltörő kosokat rendeljenek a kapuk ellen, hogy töltéseket csináljanak, és sánczot épitsenek.

23. És lészen ez nékik, mintha ki hamisat jövendölne ő előttök, mivelhogy esküvést tettek nékik, és a jövendőmondás eszekbe juttatja a Káldeusoknak az álnokságot, melly miatt megvétetik.

24. Ezokáért ezt mondja az Úr Isten: Mivelhogy eszembe jutott a ti gonoszságtok, és nyilvánvalókká lettek a ti vétkeitek, és mindenek láttára vagynak a ti bűneitek minden ti cselekedeteitekben, mivelhogy eszembe jutottatok, kézbe akadtok:

25. Te pedig Izráelnek hamis és hitetlen Fejedelme, kinek napja és ideje eljött, hogy vége * legyen álnokságodnak.

26. Ezt mondja az Úr Isten: Elvészem a királyi süveget, és elvészem a koronát fejedről, és nem lészen ez; az alázatost felemelem, és a kevélyt megalázom.

27. Elforditom, elforditom, elforditom azt: ez is nem lészen többé mind addig, mignem eljő az, a kié az itélet, és adom annak!

28. És te, embernek fija, prófétálj, és mondjad: Ezt mondja az Úr Isten az Ammon * fijairól, és azoknak gyalázatjokról; mondjad azért: A fegyver, a fegver kivonatott öldöklésre, megtisztittatott, hogy emésszen fényességével.

29. Azonközbe míg néked hivságot látnak, és néked hazugságot jövendölnek, hogy adjanak téged a fegyverre; a megölött hitetleneknek nyakokkal egybe, kiknek eljött napjok, az álnokság véginek idején.

30. Nemde visszaviszem é a fegyvert az ő hüvelyébe? a helyen, mellyen teremtettél, a te lakföldeden ítéllek meg téged.

31. És kiontom reád az én haragomat, az én búsulásomnak tüzét felfútatom reád, és adlak tégedet goromba férjfiaknak kezekbe, kik fő mesterek lésznek a pusztitásra.

32. Tűz miatt emésztetel meg, a te véred lészen a földön; emlékezetbe nem jösz: mert én Úr szólottam.