22. RÉSZ.
Jérusálem vétkeinek lajstroma.
És lőn az Úr beszéde én hozzám, mondván:
2. És te embernek fija, nemde megitéled é? megitéled é a vérontó *
várost, és megjelented é néki az ő utálatosságit?
3. Mondjad azért: Ezt mondja az Úr Isten: Óh te város! ki ő
közepette a vért kiontja, hogy eljöjjön az ő ideje; és a ki bálványokat csinál
ő maga ellen, hogy magát megfertéztetné.
4. A te vérontásoddal, mellyet * kiontottál, vétkeztél, és a te
bálványiddal, kiket csináltál, megfertéztetted magadat, és közelebb hoztad a te
napodt, és jutottál a te esztendeidig; ezokáért adtalak téged gyalázatul a
pogányoknak, és megcsufolásul minden földeknek.
5. A kik közel vagynak, és a kik távol vagynak tőled, nevetnek
téged, ki utálatos nevű lészesz, kin sokféle romlás lézsen.
6. Ímé az Izráel Fejedelmei, kiki mind az ő ereje szerint azon volt
te benned, hogy vért ontana ki.
7. Attyokat és annyokat megutálták te benned, a jövevényen hatalmat
cselekedtek te közepetted, az árvát és özvegyet megnyomoritották te benned.
8. A mi nékem szenteltetett, megutáltad, és az én szombatimat
megfertéztetted.
9. Csalárd férjfiak voltak te benned, hogy vért ontanának és a *
hegyeken ettek te benned, utálatosságokat cselekedtek te közepetted.
10. Az atyának szemérmét * felfosztották te benned; a havivér miatt
tisztátalan asszonyt megnyomoritották te benned.
11. És kiki az ő felebarátjának * feleségével # utálatosságot
cselekedett; kiki az ő menyét ## megfertéztette éktelenül; és kiki az ő hugát,
az ő attya leányát megszeplősitette te benned.
12. Ajándékokat vettek fel te benned a vérontásra, uzsorát és felit
vettél fel, és megcsaltad a te felebarátidat megrontván őket, és elfelejtkeztél
én rólam, azt mondja az Úr Isten.
13. És ímé egybe * csapám az én kezemet a te telhetetlenségeden,
mellyet cselekedtél, és a te vérontásodon, melly volt te közepetted.
14. Nemde megállhat é a te szived? avagy a te kezeid erősek
leheetnek é azokban a napokban mikor ezekt cselekeszem veled? Én Úr szólottam,
és meg is cselekeszem;
15. És eloszlatlak * tégedet a pogányok közzé és elhintelek téged a
földekre, és véget vetek a te tisztátalanságodnak, melly benned vagyon.
16. És lészesz te magadnak hagyatott örökség a pogányok szemek
láttára; és megtudod, hogy én vagyok az Úr.
17. És lőn az Úr beszéde én hozzám, mondván:
18. Embernek fija! Az Izráel házabeliek ollyanokká lettek nékem
mint * a falak; mindnyájan ők ollyak, mint a réznek és a fejér ónnak és a
vasnak, és a fekete ónnak a kemencze közepette való salakja: ollyakká lettek
mint az ezüst salak!
19. Ennekokáért így szól az Úr Isten: Mivelhogy ollyanokká lettetek
mindnyájan ti mint a salak: ímé én egybegyüjtelek titeket Jérusálem közepire.
20. A mint egybe szokták gyüjteni az ezüstöt és a rezet, és a
vasat, és a feketeónat és a fejérónat a koh kemecze közepiben, hogy abban
felfujják a tüzet a megolvasztásra; így gyüjtelek öszve az én búsulásomban és
haragomban és vetlek a kohba, és egybeolvasztlak titeket.
21. Egybegyüjtelek azért titeket, és felfuvom az én búsulásomnak
tüzét ti reátok, és egybeolvadtok ő közepette.
22. A mint egybeolvad az ezüst a kohban; így olvadtok egybe ő
benne: és megtudjátok, hogy én Úr öntöttem ki az én haragomat ti reátok.
23. És lőn az Úr beszéde én hozzám, mondván:
24. Embernek fija, mondjad néki: Te föld nem tiszta vagy, sem
esővel meg nem öntöztettél a búsulásnak idején.
25. Pártosok az ő Prófétái ő közepette, ollyanok mint az ordító
oroszlán, melly a ragadományt elragadja; bényelték a lelkeket, gazdagságot és
minden drága szépséget magokhoz vettek, az ő özvegyit megsokasították ő benne.
26. Az ő Papjai * az én törvényemet ellopták, és a mi nékem
szenteltetett, megfertéztették, és különbséget nem tettek a között, a mi #
szent és a mi köz, és válogatást nem tettek a tisztátalan és a tiszta kzött; és
az én Szombatimtól elrejtették az ő szemeiket, és megutáltattam ő köztök.
27. Az ő Fejedelmei ő közepette mint a ragadozó * farkasok; készek
vért ontani, a lelkeket elveszteni, hogy nyereséget üzzenek.
28. Az ő Prófétái mázolnak vala nékik erőtlen sárral, hívságos
látásokat tévén, és hazugságot nékik jövendölvén, mondván: így * szól az Úr
Isten; holott az Úr nem szólott.
29. A föld népe egymást hamisan nyomorgatták, ragadozást tettek: és
a szűkölködőt és a szegényt megnyomorították, és a jövevényt * törvénytelen
nyomorgatták.
30. És keresék közzűlök valakit, a ki a sövényt megépítené, és
állana * a törésen én előmbe a földért, hogy el ne pusztítanám azt; de senkit
nem találék.
31. Ennekokáért kiontom ő reájok az én haragomat, és megemésztem
őket az én haragomnak tüzével; az ő útjokat adom az ő * fejekre, azt mondja az
Úr Isten!