22. RÉSZ.

Jérusálem vétkeinek lajstroma.

És lőn az Úr beszéde én hozzám, mondván:

2. És te embernek fija, nemde megitéled é? megitéled é a vérontó * várost, és megjelented é néki az ő utálatosságit?

3. Mondjad azért: Ezt mondja az Úr Isten: Óh te város! ki ő közepette a vért kiontja, hogy eljöjjön az ő ideje; és a ki bálványokat csinál ő maga ellen, hogy magát megfertéztetné.

4. A te vérontásoddal, mellyet * kiontottál, vétkeztél, és a te bálványiddal, kiket csináltál, megfertéztetted magadat, és közelebb hoztad a te napodt, és jutottál a te esztendeidig; ezokáért adtalak téged gyalázatul a pogányoknak, és megcsufolásul minden földeknek.

5. A kik közel vagynak, és a kik távol vagynak tőled, nevetnek téged, ki utálatos nevű lészesz, kin sokféle romlás lézsen.

6. Ímé az Izráel Fejedelmei, kiki mind az ő ereje szerint azon volt te benned, hogy vért ontana ki.

7. Attyokat és annyokat megutálták te benned, a jövevényen hatalmat cselekedtek te közepetted, az árvát és özvegyet megnyomoritották te benned.

8. A mi nékem szenteltetett, megutáltad, és az én szombatimat megfertéztetted.

9. Csalárd férjfiak voltak te benned, hogy vért ontanának és a * hegyeken ettek te benned, utálatosságokat cselekedtek te közepetted.

10. Az atyának szemérmét * felfosztották te benned; a havivér miatt tisztátalan asszonyt megnyomoritották te benned.

11. És kiki az ő felebarátjának * feleségével # utálatosságot cselekedett; kiki az ő menyét ## megfertéztette éktelenül; és kiki az ő hugát, az ő attya leányát megszeplősitette te benned.

12. Ajándékokat vettek fel te benned a vérontásra, uzsorát és felit vettél fel, és megcsaltad a te felebarátidat megrontván őket, és elfelejtkeztél én rólam, azt mondja az Úr Isten.

13. És ímé egybe * csapám az én kezemet a te telhetetlenségeden, mellyet cselekedtél, és a te vérontásodon, melly volt te közepetted.

14. Nemde megállhat é a te szived? avagy a te kezeid erősek leheetnek é azokban a napokban mikor ezekt cselekeszem veled? Én Úr szólottam, és meg is cselekeszem;

15. És eloszlatlak * tégedet a pogányok közzé és elhintelek téged a földekre, és véget vetek a te tisztátalanságodnak, melly benned vagyon.

16. És lészesz te magadnak hagyatott örökség a pogányok szemek láttára; és megtudod, hogy én vagyok az Úr.

17. És lőn az Úr beszéde én hozzám, mondván:

18. Embernek fija! Az Izráel házabeliek ollyanokká lettek nékem mint * a falak; mindnyájan ők ollyak, mint a réznek és a fejér ónnak és a vasnak, és a fekete ónnak a kemencze közepette való salakja: ollyakká lettek mint az ezüst salak!

19. Ennekokáért így szól az Úr Isten: Mivelhogy ollyanokká lettetek mindnyájan ti mint a salak: ímé én egybegyüjtelek titeket Jérusálem közepire.

20. A mint egybe szokták gyüjteni az ezüstöt és a rezet, és a vasat, és a feketeónat és a fejérónat a koh kemecze közepiben, hogy abban felfujják a tüzet a megolvasztásra; így gyüjtelek öszve az én búsulásomban és haragomban és vetlek a kohba, és egybeolvasztlak titeket.

21. Egybegyüjtelek azért titeket, és felfuvom az én búsulásomnak tüzét ti reátok, és egybeolvadtok ő közepette.

22. A mint egybeolvad az ezüst a kohban; így olvadtok egybe ő benne: és megtudjátok, hogy én Úr öntöttem ki az én haragomat ti reátok.

23. És lőn az Úr beszéde én hozzám, mondván:

24. Embernek fija, mondjad néki: Te föld nem tiszta vagy, sem esővel meg nem öntöztettél a búsulásnak idején.

25. Pártosok az ő Prófétái ő közepette, ollyanok mint az ordító oroszlán, melly a ragadományt elragadja; bényelték a lelkeket, gazdagságot és minden drága szépséget magokhoz vettek, az ő özvegyit megsokasították ő benne.

26. Az ő Papjai * az én törvényemet ellopták, és a mi nékem szenteltetett, megfertéztették, és különbséget nem tettek a között, a mi # szent és a mi köz, és válogatást nem tettek a tisztátalan és a tiszta kzött; és az én Szombatimtól elrejtették az ő szemeiket, és megutáltattam ő köztök.

27. Az ő Fejedelmei ő közepette mint a ragadozó * farkasok; készek vért ontani, a lelkeket elveszteni, hogy nyereséget üzzenek.

28. Az ő Prófétái mázolnak vala nékik erőtlen sárral, hívságos látásokat tévén, és hazugságot nékik jövendölvén, mondván: így * szól az Úr Isten; holott az Úr nem szólott.

29. A föld népe egymást hamisan nyomorgatták, ragadozást tettek: és a szűkölködőt és a szegényt megnyomorították, és a jövevényt * törvénytelen nyomorgatták.

30. És keresék közzűlök valakit, a ki a sövényt megépítené, és állana * a törésen én előmbe a földért, hogy el ne pusztítanám azt; de senkit nem találék.

31. Ennekokáért kiontom ő reájok az én haragomat, és megemésztem őket az én haragomnak tüzével; az ő útjokat adom az ő * fejekre, azt mondja az Úr Isten!