29. RÉSZ.

Égyiptomnak pusztulása s elszéledése felől.

Tizedik esztendőben, annak tizedik havában, a hónak tizenkettődik napján, lőn az Úrnak szava én hozzám, mondván:

2. Embernek fija! Vessed orczádat Faraó ellen az Égyiptom * Királya ellen, és prófétálj ő ellene és az egész Égyiptom ellen.

3. Szólj és mondjad: Így szól az Úr Isten: Ímé én te reád megyek Faraó, Égyiptom Királya, te nagy * czethal, ki fekszel a te folyóvizeidnek közepette, ki azt mondtad: Enyim a folyóviz, és én teremtettem magamnak!

4. Vetek én horgokat * a te szádba, és azt cselekeszem, hogy a te folyóvizeidben való halak béragaszkodjanak a te héjaidba és kivonszlak téged a te folyóvizeidnek közepiből, és a te folyóvizeidnek minden halai ragaszkodnak a te héjaidhoz.

5. És hagylak téged a pusztában, téged és minden te folyásidban való halakat; a mező szinére esel, és egybe nem szedetel, és nem gyüjtetel: hogy légy * ételül a földi vadaknak és az égi madarkanak.

6. És megtudják mindnyájan az Égyiptomban lakozók, hogy én vagyok az Úr: mivelhogy voltak az Izráel házának * nád pálczául.

7. Mikor tartanak ők téged kézen fogva, megtöretel, és megsérted nékik egész vállokat; és mikor te hozzád támaszkodnak, megromlasz, és egyenesen állatod az ő egész derekokat.

8. Azokáért így szól az Úr Isten: Ímé én hozok ellened fegyvert, és kivágom móbelőled V az embert és a barmot. *

9. És lészen Égyiptom földe álmélkodásra és pusztaságra; és megtudják, hogy én vagyok az Úr, mivelhogy ezt mondta: Enyim a * folyóviz, és én szerzettem azt.

10. Ezokáért ímé én megyek ellened, és a te fplyóvizeid ellen és tészem éyg földét pusztává, hogy legyen pusztatágra és álmélkodásra a Siéne tornyától fogva mind Szerecsenország határáig.

11. Nem megyen azon által emberi láb rajta által nem megyen, és rajta nem laknak negyven esztendeig.

12. És adom Égyiptom földét pusztaságra az elpusztult * földek közz. és az ő városi lésznek az elpusztutlt városok közt pusztaságra negyven esztendeig, és elosztom az Égyiptombelieket a pogányok közzé, és elhányom őket minden földekre.

13. Mert igy szól az Úr Isten: Negyven esztendő mulva egybegyüjtöm az Égyiptombelieket a népek közzűl, kik között lésznek elosztva.

14. És vissza viszem Égyiptomnak fogságát, vissza viszem, mondom, őket Pathos földére, az ő lakföldökre, és lésznek ott kicsiny országgá.

15. A több országokhoz képest kicsiny lészen és többé fel nem emelkedik a pogánynépek felett; mert megkisebbitem őket, hogy ne uralkodjanak a pogányokon.

16. És nem lészen többé bizopdalmára az Izráel házának, melly megemlékeztetne engemet az ő álnokságokról, ha ezek azok után mennének; és megtudják, hogy én vagyok az Úr Isten.

17. És lőn huszonhetedik ezstendőben, első hóban, a hónak első napján, lőn az Úr beszéde én hozzám, mondván:

18. Embernek fija! Nabukodonozor a Babilóniai Király nagy szolgálattal fárasztotta az ő seregét Tírus ellen; minden fő elkopaszult és minden vállnak szőre elment, és jutalma nem volt néki sem az ő Tírusbeli seregének azért a szolgálatért, * mellyel szolgált nékem ő ellene.

19. Ennekokáért igy szól az Úr Isten; Ímé én adom Nabukodonozornak a Babilóniai Királynak Égyiptom földét, és elviszi az ő sokaságát, és elragadozza az ő ragadományit, és elprédálja az ő prédáját, és lészen jutalmul az ő seregének.

20. Az ő munkájáért, mellyel szolgált nékem ő ellene, adtam néki Égyiptom földét, mert én ellenem cstek, azt mondja az Úr Isten!

21. Azon a napon Izráel házának szarvát felnevelem, * és néked szádat megnyitom ő közöttök; és megtudják, hogy én vagyok az Úr!