31. RÉSZ.

Mivelhogy Faraó, mint az Assur felfuvalkodott, hasonlóképen levettetik.

És lőn tizenegyedik esztendőben * a harmadik hóban, a hónak első napján, lőn az Úr beszéde én hozzám, mondván:

2. Embernek fija! szólj az Égyiptombeli Királynak Faraónak és az ő sok népének: Kihez vagy hasonló a te nagyságodban?

3. Ímé az Assur * ollyan vala, mint a czédrusfa # a Libánus erdején, mellynek szép ágai vagynak, és sűrű ágaival árnyékot tészen, és nagy magas, és az ő teteje a sűrű ágak között.

4. A vizek nevelték fel őtet, a mélység tette magassá őtet, az ő folyásai körüljárják az ő gyökerét, és kibocsátotta az ő folyásait minden mezei fákra.

5. Ennekokáért felméne az ő magassága minden mezei fák felett, és megsokasulának az ő ágai, és nagy hosszan kinevekedésnek az ő ágai, a sok vizekért, mellyeket az a mélység kibocsát vala.

6. Az ő ágain csinálnak vala fészket minden égi * madarak, és az ő ágai alatt fiadzanak vala minden mezei vadak, és az ő árnyékában lakoztak minden nagy nemzetségek.

7. Annakokáért széppé lett magasságával, és hosszan kiterjedt ágaival; mivel az ő gyökere sok vizek mellet volt.

8. A czédrusfák őtet el nem rejtették az Isten kertében, a jegenyefák nem voltak hasonlók az ő ágaihoz, és a gesztenyefák nem voltak mint az ő ágai, semmi fa nem volt hasonló az * Isten kertében ő hozzá az ő szépségében.

9. Széppé tőm őtet az ő sok ágaival, és irigykedtek reá minden gyönyörüséges fák, mellyek vagynak az Isten kertében.

10. Ennekokáért így szól az Úr Isten: Mivelhogy magassággal felemelkedtél; és tetejét az is felbocsátotta a sűrű ágak közzé, és felemelkedett az ő szive az ő magasságában.

11. Adtam őtet erős nemzet kezébe, mindent lcselekszik * ő rajta, az ő hitetlenségéért kiüzém őtet.

12. És kivágják őtet az idegenek, a pogányok * erősei, és elhagyják őtet: a hegyeken, és minden völgyekben elhullanak az ő vesszei, és letöretnek az ő ágai minden föld folyásai mellett; és leszállnak az ő árnyékából minden föld népe, és elhagyják őtet.

13. Az ő eldült tőkéjén laknak minden égi madarak, és az ő ágain lesznek minden mezei vadak.

14. Azért fel ne emelkedjenek magasáságokkal a víz mellett való fák, és a sűrű ágak között fel ne menjenek, és ne álljanak azok felett mind azok, a mellyek vizet isznak: mert mindnyájan halálra  adattak a föld alá, az emberek fiai közzé, a kik koporsóba alámentek.

15. Így szól az Úr Isten: Azon a napon. mellyen a koporsóba aláméne; siralomra hozám, és gyászruhába öltöztetém a mélységet, és az ő folyásit megtartóztatám, és a sok vizek megtiltatának; és a Libánust is szomorúságra inditám ő érette; és minden mezei fák elszomorodának ő érette.

16. Az ő leesésének rendülése miatt felinditám a pogányokat, mikor őtet levetném a pokolra azokkal, kik a koporsóba alászállának, és vigazstalást * vevének a földön minden alsó rendbeli gyönyörüséges választott fák, és a # Libánus szépsége mindnyájan, mellyek a vizet isszák.

17. Azok is vele együtt alázállottak a pokolra azokhoz, kik fegyver miatt megölettek. és az ő kaja által meghódoltattak, kik az ő árnyéka alatt nyugosznak vala, a pogányok között.

18. A kihez azért így hasonlóvá lettél. a dicsőségben és méltóságban a gyönyörűséges fák között: ugy levettetel a gyönyörüséges fákkal az alsó földre, a körülmetéletlenek * között fekszel azokkal együtt, kik fegyver miatt ölettek meg. Ez a Faraó és minden ő sokasága, azt mondja az Úr Isten!