31. RÉSZ.
Mivelhogy Faraó, mint az Assur felfuvalkodott, hasonlóképen
levettetik.
És lőn tizenegyedik esztendőben * a harmadik hóban, a hónak első
napján, lőn az Úr beszéde én hozzám, mondván:
2. Embernek fija! szólj az Égyiptombeli Királynak Faraónak és az ő
sok népének: Kihez vagy hasonló a te nagyságodban?
3. Ímé az Assur * ollyan vala, mint a czédrusfa # a Libánus
erdején, mellynek szép ágai vagynak, és sűrű ágaival árnyékot tészen, és nagy
magas, és az ő teteje a sűrű ágak között.
4. A vizek nevelték fel őtet, a mélység tette magassá őtet, az ő
folyásai körüljárják az ő gyökerét, és kibocsátotta az ő folyásait minden mezei
fákra.
5. Ennekokáért felméne az ő magassága minden mezei fák felett, és
megsokasulának az ő ágai, és nagy hosszan kinevekedésnek az ő ágai, a sok
vizekért, mellyeket az a mélység kibocsát vala.
6. Az ő ágain csinálnak vala fészket minden égi * madarak, és az ő
ágai alatt fiadzanak vala minden mezei vadak, és az ő árnyékában lakoztak
minden nagy nemzetségek.
7. Annakokáért széppé lett magasságával, és hosszan kiterjedt
ágaival; mivel az ő gyökere sok vizek mellet volt.
8. A czédrusfák őtet el nem rejtették az Isten kertében, a
jegenyefák nem voltak hasonlók az ő ágaihoz, és a gesztenyefák nem voltak mint
az ő ágai, semmi fa nem volt hasonló az * Isten kertében ő hozzá az ő
szépségében.
9. Széppé tőm őtet az ő sok ágaival, és irigykedtek reá minden
gyönyörüséges fák, mellyek vagynak az Isten kertében.
10. Ennekokáért így szól az Úr Isten: Mivelhogy magassággal
felemelkedtél; és tetejét az is felbocsátotta a sűrű ágak közzé, és
felemelkedett az ő szive az ő magasságában.
11. Adtam őtet erős nemzet kezébe, mindent lcselekszik * ő rajta,
az ő hitetlenségéért kiüzém őtet.
12. És kivágják őtet az idegenek, a pogányok * erősei, és elhagyják
őtet: a hegyeken, és minden völgyekben elhullanak az ő vesszei, és letöretnek
az ő ágai minden föld folyásai mellett; és leszállnak az ő árnyékából minden
föld népe, és elhagyják őtet.
13. Az ő eldült tőkéjén laknak minden égi madarak, és az ő ágain
lesznek minden mezei vadak.
14. Azért fel ne emelkedjenek magasáságokkal a víz mellett való
fák, és a sűrű ágak között fel ne menjenek, és ne álljanak azok felett mind
azok, a mellyek vizet isznak: mert mindnyájan halálra adattak a föld alá, az emberek fiai közzé, a kik koporsóba
alámentek.
15. Így szól az Úr Isten: Azon a napon. mellyen a koporsóba
aláméne; siralomra hozám, és gyászruhába öltöztetém a mélységet, és az ő
folyásit megtartóztatám, és a sok vizek megtiltatának; és a Libánust is
szomorúságra inditám ő érette; és minden mezei fák elszomorodának ő érette.
16. Az ő leesésének rendülése miatt felinditám a pogányokat, mikor
őtet levetném a pokolra azokkal, kik a koporsóba alászállának, és vigazstalást
* vevének a földön minden alsó rendbeli gyönyörüséges választott fák, és a #
Libánus szépsége mindnyájan, mellyek a vizet isszák.
17. Azok is vele együtt alázállottak a pokolra azokhoz, kik fegyver
miatt megölettek. és az ő kaja által meghódoltattak, kik az ő árnyéka alatt
nyugosznak vala, a pogányok között.
18. A kihez azért így hasonlóvá lettél. a dicsőségben és
méltóságban a gyönyörűséges fák között: ugy levettetel a gyönyörüséges fákkal
az alsó földre, a körülmetéletlenek * között fekszel azokkal együtt, kik
fegyver miatt ölettek meg. Ez a Faraó és minden ő sokasága, azt mondja az Úr
Isten!