33. RÉSZ.

A Tanitók őrállók: tiszteknek elmulatása mit hoz: Isten kegyelmes, de igaz bíró is.

És lőn az Úr beszéde én hozzám, mondván:

2. Embernek fija! Szólj a te néped fijainak és mondjad nékik: Mikor hozándok fegyvert a földre, és a föld népe választ egy férjfiat ő magok közzűl, és őtet őrállóvá tészik ő magoknak;

3. És az látja jőni a fegyvert a földre, és a trombitát megfuvalja, és azzal meginti a népet:

4. Valaki hallándja a trombitaszót, és magára gondot nem visel, és a fegyver eljő, és elveszti őtet; az ő vére az ő fején lészen;

5. Mert a trombitaszót hallotta, és magára gondot nem viselt, az ő vére ő magán lészen; a ki pedig ő magára gondot visel, az ő lelkét megmentette.

6. Az őrálló pedig, ha látja a fegyvert jőni, és a trombitát nem fujja, és a nép magára gondot nem visel, és eljő a fegyver és elveszt közzűlök valamelly lelket: az az ember az ő maga álnokságáért ragadtatott el, de az ő vérét annak az őrállónak kezéből kivánom * meg.

7. Te azért embernek fija! * őrállóul adtalak én téged az Izráel házának; hogy mikor hallod az én számból az én beszédemet, megintsed őket én tőlem.

8. Ha mondándom a hitetlennek: Te hitetlen hallálal halsz meg; és nem szólándasz, hogy magát a hitetlen megőrizze az ő útától: az a hitetlen az ő álnokságáért hal meg, de az ő vérét a te kezedből kivánom meg.

9. Ha pedig te meeginted a hitetlent az ő útáról, hogy abból kitérjen, és ki nem tér az ő útáról: az, az ő álnokságáért meghal; és a te lelkedet megmentetted.

10. Te azért, embernek fija, mondjad az Izráel házának: Ezt mondjátok ti, mondván: A mi álnokságink és a mi büneink vagynak mi rajtunk, és * azokért kell elvesznünk: mimódon élhetünk azért?

11. Mondjad nékik: Élek én, azt mondja az Úr Isten: Nem akarom * a hitetlennek halálát, hanem hogy a hitetlen kitérjen az ő útáról, és éljen! Térjetek meg, térjetek meg azért a ti gonosz útaitokról, és miért halnátok # meg, óh Izráel háza?

12. Te azért, embernek fija, mondjad a te néped fijainak: Az igaznak * igazsága, meg nem menti őtet az napon, mellyen vétkezéndik, és a hitetlennek hitetlensége el nem veszti őtet azon a napon, mellyen kitérénd az ő hitetlenségéből: és az igaz nem élhet az ő igazságáért az napon mellyen vétkezéndik.

13. Mikor azért mondom az igaznak: Élvén élsz, és bizván az ő igazságához, álnokságot cselekeszik, semmi ő igazsága emlékezetbe nem jő; hanem az ő álnokságáért, mellyet cselekedett, meghal.

14. Ismét ha mondom a hitetlennek: Halállal halsz meg; és elfordul az ő vétkétől, és ítéletet s igazságot cselekeszik.

15. A zálogot megadja a hitetlen, a mit erővel elvett megadja, az életnek parancsolatiban jár, parancsolatiban jár, hogy álnokságot ne cselekedjen: élvén él, és meg nem hal.

16. Semmi ő büne, mellyet cselekedett, elő nem számláltatik néki, ítéletet s igazságot cselekedett, élvén él.

17. És mondánaka te néped fijai: Nem igaz az Úr úta; holott az ő útjok nem igaz;

18. Mikor az igaz elfordul az ő igazságától, és álnokságot cselekeszik, meghal azért.

19. És mikor a hitetlen elfordul az ő hitetlenségétől, és ítéletet és igazságot cselekeszik, él * azért.

20. És mégis azt mondjátok, hogy nem igaz az Úrnak * úta: mindeniteket az ő úta szerint ítélem meg, óh Izráel háza.

21. Lőn továbbá fogságunknak tizenkettődik esztendejében, tizedik hóban, annak a hónak ötödik napján, jöve hozzám egy ember, ki Jérusálemből elszaladott vala, mondván: megvevék a * várost!

22. És az Úrnak keze lőn én rajtam estve, minekelőtte jőne reggel hozzám az a ki elszaladott vala, és megnyitá az én számat, míg az hozzám jőne reggel; megnyitá, mondom az én számat, és többé * meg nem szüném a szólástól.

23. Lőn továbbá az Úrnak beszéde én hozzám, mondván:

24. Embernek fija! Ezek kik az elpusztittatott helyeket lakják az Izráel földén, azt mondják, mondván: Egyedül volt Ábrahám, és birta e földet: mi pedig sokan vagyunk, és nékünk adatott e föld, hogy birjuk.

25. Ezokáért mondjad nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Ti vérrel éltek, és szemeiteket emelitek a bálványokra, és vért ontatok ki; és e földet birnátok é?

26. A ti fegyvertekben állottatok, utálatosságot cselekedtetek, és mindenitek az ő felebarátja feleségét megfertéztette, és mégis ezt a földet birnátok é?

27. Így szólj nékik: Így szól az Úr Isten: Élek én, hogy a kik a pusztákban vagynak, fegyver miatt hullanak el, és a ki a mezőnek szinén, a vadaknak adom, hogy megegyék őtet: és a kik keritésekben és barlangokban vagynak, döghalállal halnak meg.

28. És adom azt a földet pusztaságra és elhagyásra, és megszünik az ő erősségének kevélysége; és elpusztulnak az Izráel hegyei, ugyhogy nem lészen ki azon általmenjen.

29. És megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor pusztává és elhagyottá tészem azt a földet az ő minden utálatosságokért, mellyeket cselekedtek.

30. És te, embernek fija, a te néped fijai rágalmaznak téged a falok mellett; és a házaknak ajtaiban, és egyik a másikkal szól, kiki az ő attyafiával, mondván: Jertek, kérlek, és halljátok meg micsoda beszéd legyen, a melly az Úrtól kijő!

31. És te hozzád jőnek a népnek szokása szerint, és ülnek te előtted mint az én népem, és hallják a te beszédidet, de * nem cselekeszik azokat; mert csufolást # tésznek az ő szájokkal, az ő telhetetlenségek után jár az ő szivek.

32. És imét té nékik ollyan vagy, mintegy csufoló ének, melly szépen esik, és gyönyörüséges nótája vagyon; mert hallják a te beszédidet, de azokat * nem cselekeszik.

33. De mikor eljő az, mert imé eljő: megtudják, hogy próféta volt ő köztök.