35. RÉSZ.

Jövendölés az Edomeusok ellen.

És lőn az Úr beszéde én hozzám, mondván:

2. Embernek fija! Vesd a te orczádat Seir hegyére, és prófétálj ő ellene.

3. És mondjad néki: Ezt mondja az Úr Isten: Imé én te reád megyek, óh * Seir hegye, és kinyujtom az én kezemet ellened, és vetlek téged elpusztulásra és pusztaságra.

4. A te városidat pusztaságra * vetem, és te pusztuásra jutsz; és megtudod, hogy én vagyok az Úr.

5. Mivelhogy örökkévaló gyűlölséget tartottál, és kiontád véreket az Izráel fijainak éles fegyverrel az ő veszedelmek idején, mikor * a hamisságnak # vége lőn.

6. Ennekokáért, élek én, azt mondja az Úr Isten, hogy vérhez * készitelek téged és vér követ téged: ha a vért nem gyűlölöd vérontás követ téged.

7. És vetem a Seir heget pusztaságra és elpusztulásra, és elvesztem ő belőle mind az általmenőt, mind pedig a visszatérőt.

8. És bétöltöm az ő hegyeit azokkal, kik közzűle megölettettek, a te halmaidat és völgyeidet, és minden vizfolyásidat azokkal, kik fegyver miatt vesznek el és belé vesznek.

9. Örök pusztaságra adlak téged, és a te városid előbbi állapotra nem állanak; és megesméritek, hogy én vagyok az Úr.

10. Mivelhogy ezt mondtad: E két nemzetség, és e két föld enyim lészen, és * elbirjuk őket, mikor az Úr jelen volna ott.

11. Ennekokáért, élek én, ezt mondja az Úr Isten: A te haragod szerint * cselekeszem, és a te irigységed szerint, mellyet cselekedtél, mivelhogy gyűlölted őket; és megesmértetem ő bennek, mikor megitéllek tégedet:

12. És megtudod, hogy én Úr hallottam minden te szidalmidat, mellyeket mondottál az Izráel hegyei ellen, mondván: Elpusztultak, * nékünk adattak ételül!

13. És nagyokat * cselekedtetetk én ellenem a ti szátokkal, és sok # kevély szót tettetek én ellenem; én hallottam!

14. Igy szól az Úr Isten: Igy örűl az egész föld a pusztaságon, mellyet cselekeszem rajtad:

15. A mint te * örültél az Izráel háza örökségén, mivelhogy elpusztult: igy cselekeszem te veled, elpusztittatik Seir hegye, és mind egészen Edom: és megtudják, hogy én vagyok az Úr!