37. RÉSZ.

Az Izráel egybegyüjtése a száraz csontok által ábrázoltatik.

Lőn én rajtam az Úrnak keze, és kivűn engem az Úr lélek által, és helyheztete engem egy mező közepette, melly csontokkal rakva vala.

2. És általvűn engem azok mellett köröskörűl: és imé felette sok vala a mező szinén, és imé igen megszáradtak vala.

3. És monda nékem: Embernek fija! Nemde élnének é ezek * a tetemek? és mondék: Uram Isten, te tudod!

4. És monda nékem: Prófétálj e tetemek felől, és mondjad nékik: Ti megszáradt tetemek, halljátok meg az Úr beszédét.

5. Igy szól az Úr Isten ezeknek a tetemeknek: Ímé én bocsátok ti belétek lelket, és éltek.

6. És adok ti reátok inakat, és húst dok reátok, és bőrrel béboritlak titeket, és adok ti belétek lelket, és éltek; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

7. Prófétálék azért, a mint meg vala parancsolva nékem; és mikor prófétálnék, lőn zúgás, és imé indulás, és egybemenének a tetemek, mindenik tetem az ő teteméhez.

8. És látám és imé inak valának ő rajtok, és hús nevekedett vala rajtok; és felüla bőr béboritotta vala őket; de lélek nem vala ő bennek.

9. Monda továbbá nékem: Prófétálj a léleknek, prófétálj embernek fija, és mondjad a léleknek: Ezt mondja az Úr Isten: A négy szelek felől jöjj elő te lélek, és lehelj ezekbe a megölettekbe, hogy éljenek.

10. Prófétálék azért a mint hagyta vala nékem; és lélek méne ő beléjek, és megéledének, és álla az ő lábára felette igen nagy sereg.

11. És monda nékem: Embernek fija! Ezek a tetemetk az Izráel egész háza. Ímé ezt mondják: Elszáradtak a mi csontaink, és elveszett a mi reménységünk, és kivágattunk mi magunkban!

12. Annakokáért prófétálj, és mondjad nékik: Így szuól az Úr Isten: Ímé én megnyitom a ti * koporsóitokat és kihozlak titeket a ti koporsóitokból én népem és viszlek titeket az Izráel földére.

13. És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor megnyitándom a ti koporsóitokat, és kihozlak titeket a ti koporsóitokból, én népem.

14. És adom az én lelkemet ti belétek és étek, és megnyugotlak titeket a ti földeteken; és megtudjátok, hogy én Úr szólottam, és megcselekeszem, ezt mondja az Úr!

15. És lőn az Úr beszéde én hozzám, mondván:

16. És te embernek fija! végy magadnak egy fát, és ird ezt reá: Júdáé és az Izráel fijaié, az ő Társaié; és ismét végy egy fát, és ird ezt reá: József és Efraim fája és az egész Izráel házáé az ő társáé.

17. És vesd együvé azokat egyiket a másik mellé, hogy legyenek néked egy fává, és lésznek egy fává a te kezedbe.

18. És ha mondják, néked a te néped fijai, mondván: Avagy nem jelented é meg nékünk, mit akarsz ezekkel jelenteni?

19. Szólj nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé én felveszem a József fáját, melly az Efraim kezében vagyon, és az ő társait az Izráel nemzetségét és teszem azokat mellé, azaz Júda fája mellé, és egy fává tészem * őket, és eggyé lésznek az én kezemben.

20. Legyenek pedig e fák, a mellyekre irod a te kezedben az ő szemek láttára.

21. És szólj nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé én felveszem az Izráel fijait a pogányo közzűl, a kik közzé mentek, és egybegyüjtöm őket mindenfelől, és viszem őket az ő földökre.

22. És egy * néppé tészem őket azon a földön az Izráelnek hegyein, és # egy Király lészen mindnyájan nékik Királyok; és nem lésznek többé két néppé, és többé nem oszolnak két országra ezután.

23. És többé meg nem fertéztetik magokat az ő bálványaikkal, és az ő utálatosságokkal, és minden álnokságokkal és kiszabaditom őket minden ő lakhelyeikből, a mellyekben vétkeztek, és megtisztitom őket, * és lésznek nékem népem, és én lészek nékik Istenek.

24. És az én szolgám Dávid * lészen nékik Királyok, és egy Pásztorok lészen mindnyájan nékik, és az én itéletimben járnak, és az én parancsolatimat megőrzik, és megcselekeszik azokat.

25. És laknak a földön, mellyet adtam vala az én szolgámnak Jákóban, a mellyen laktak a ti atyáitok, azon laknak ők is, és azoknak fijaik, és azoknak fijaiknak fijaik mind örökké, és Dávid az én szolgám lészen Fejedelmek nékik örökké.

26. És vetek velek békességnek * frigyét, örökkévaló frigyem lészen ő velek és helyheztetem őket az én földembe, és megsokasitom őket, és helyheztetem az én szent templomomat ő közöttök örökké.

27. És lészen az én lakhelyem * ő köztök, és lészeknékik Istenek, és ők nékem népem.

28. És megtudják a pogányok, hogy én Úr szentelem meg Izráelt, mikoron lészen az én szent templomom ő köztök mind örökké.