4. RÉSZ.

Nabukodonozor álmában nagy élő fát lát: felfuvalkodott kevélységéért hét időkig való baromi oktalanságra jut, osztán ismét eszére tér.

Én Nabukodonozor nyugodalomban valék az én házamban, és gazdag az én palotámban.

2. Álmot * láték, és megrettente engem, és a gondolatok az én ágyamban, és az én fejemnek látásai megháboritának engem.

3. És adék ki parancsolatot, hogy béhoznák # előmbe Babilóniának minden bölcseit, kik az álomnak magyarázatját megjelentenék nékem.

4. Akkor béjövének én hozzám a természettudók, égforgástudók, Káldeusok, és jövendőmondók; és az álmot megbeszélém előttök, de a magyarázatját meg nem jelentheték nékem.

5. Mig végezetre béhozák én hozzám Dánielt, kinek neve * Baltazár, az én Istenemnek neve szerint, és a kiben a szent Istennek lelkek vagyon, és az álmot ő előtte megmondám:

6. Baltazár, a jövendölő * bölcseknek fejek, tudom, hogy a szent Istennek lelkek vagyon te benned, és semi titok el nem rejtetett te előtted; az én álmomnak látásit, mellyet láttam, és annak magyarázatját mond meg nékem.

7. Az én fejem látásai pedig az én ágyamban ezek: Látom vala, és ímé egy fa a föld közepette és annak magassága nagy vala.

8. Nagy vala a fa és erős, és annak magassága az égig felhat vala, és annak ellátása az egész földnek külső határáig.

9. Az ő ága szép és gyümölcse sok, és élések minden állatoknak vala rajta; alatta árnyékot ád vala a mezei vadaknak, és az ő ágain laknak vala az égi madarak, és abból él vala minden test.

10. Látom vala az én fejem látásiban az én ágyamban, és ímé a Vigyázó és a Szent az égből leszálla.

11. Kiálta erősen és így szóla: Vágjátok le a fát, és vagdaljátok el az ő ágait, rázzátok le az ő leveleit, és hányjátok ide s tova az ő gyümölcseit: menjenek el a vadak ő alóla, és a madarak az ő ágairól.

12. De az ő tőkéjét gyökerestől a földben meghagyjátok, és vas és ércz kötélbe legyen * a mezei füvön; égi harmattal öntöztessék, és az oktalan állatokkal legyen része a földnek füvén.

13. Az emberi sziv ő bennek megváltoztassék, és baromnak szive adassék néki; és hét idő muljék el ő rajta.

14. A Vigyázóknak végezésekből vagyon ez, és a Szenteknek beszédekben ez a kivánság, hogy megesmérjék az élők, hogy a felséges Isten * uralkodik az embereknek birodalmokon, és a kinek akarja annak adja azt, és az emberek között az alábbvalót emeli fel arra.

15. Ez álmot láttam én Nabukodonozor Király, és te, Baltazár, annak magyarázatját mond meg; mert az én országomnak minden bölcsei magyarázatját meg nem jelenthették nékem: te pedig * megmívelheted; mert a szent Isteneknek lelkek vagyon te benned.

16. Akkor Dániel, kinek neve vala Baltazár, elájula, úgymint egy óráig, és az ő gondolati megháboriták őtet. Felele a Király és monda: Baltazár, az álom és annak magyarázatja meg ne rettentsenek téged! Felele Baltazár és monda: Én uram, az álom legyen a te gonoszakaróidnak, és annak magyarázatja a te ellenségidnek!

17. A fa, mellyeet láttál, a melly nagy és erős vala, és annak magassága az égig ér vala, és annak ellátása minden földre;

18. És az ő ágai szépek, és az ő gyümölcse sok, és arról vala élések mindeneknek; az alatt laknak vala a mezei vadak, és annak ágain laknak vala az égi madarak:

19. Te vagy Király, a ki nagygyá és erőssé lettél, és a te nagyságod * felnevekedék, és az égig méne, és a te hatalmad a föld végéig.

20. Hogy pedig látá a Király a Vigyázót és a Szentet leszállani az égből, és mondani: Vágjátok le a fát, és hányjátok ide s tova; de tőkéjét gyökerestől a földben hagyjátok, és vas és ércz kötélben a mezei füvön legyen, és égi harmattal hintessék, és a mezei oktalan állatokkal legyen része, míg hét idő mulik el rajta.

21. E magyarázatja, Király, és a felséges Istennek végezése, melly néz az én uramra a Királyra:

22. Mert tégedet * kiüznek az emberektől, és a mezei oktalan állatokkal lészen a te lakásod és a fű lészen néked élésed mint az ökröknek, és égi harmattal öntöznek tégedet, és hét idő mulik el rajtad, mig megértsed, hogy a felséges Isten # uralkodik az embernek birodalmokon, és adja azt annak, a kinek akarja.

23. Hogy pedig mondák, hogy a tőkéjét gyökerestől meghagyják a fának; a te országod néked megmarad, míg megesméred, hogy az Úréi az egek.

24. Annakokáért, óh Király, az én tanácsom tessék néked, és a te vétkeidet igazsággal váltsd meg, és a te hamisságidat szegényekhez való irgalmasságoddal: ímé lészen orvossága a te vétkednek!

25. Mind ezek * reá telének Nabukodonozor Királyra.

26. Teiznkét hó elmulván a Babilóniai országnak palotájában sétál vala.

27. Szóla a Király és monda: Nemde nem ez * é ama nagy Babilon, mellyet én épitettem ország házának, az én hatalmasságomnak ereje által, és az én ékességemnek dicsőségére?

28. Még e szó a király szájában vala, és az égből szózat jöve le, ezt mondván: Néked mondják Nabukodonozor Király, a birodalom elment tőled!

29. És az emberek közzűl tégedet kivetnek és a mezei barmokkal lészen a te lakásod, és fűvel legeltetnek mint az ökröket: és hét idők mulnak el te rajtad, míg megesméred, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek birodalmokon, és annak adja azt, a kinek akarja.

30. Ugyanazon órában a beszéd bételék Nabukodonozoron: és az emberek közzűl kivetették, és mint az ökör, füvet eszik vala, és égi harmattal öntöztetik vala az ő teste, míg az ő szőri, mint a saskeselyüknek tollaik, megnevekedének, és az ő körmei mint a madaraké.

31. És azonak a napoknak utánna, én Nabukodonozor az én szemeimet az égbe emelém, és az én értelmem megjöve nékem, és a felséges Istent áldám, és az örökké élőt dicsőitém; mert az ő hatalma örökké való * hatalom, és az ő országa nemzetről nemzetre vagyon.

32. És a földnek minden lakói ollyannak becsültetnek, mint a * semmi; és az ő akaratja szerint cselekeszik az égnek seregében, és a földön lakozók között, és nincsen, a ki az ő kezét # megbántsa, és mondja néki: Mit cselekedtél?

33. Ugyanazon időben az én értelmem megtére én hozzám és az én országomnak dicsőségére térék, az én ékességem és méltóságom megtére hozzám; és az én Tanácsosim s Főrendeim megkeresének engemet, és az én országomban megerősitetém, és nagyobb méltóság adaték nékem.

34. Most azért én Nabukodonozor dicsérem, magasztalom és dicsőitem a mennyei Királyt: mert minden ő * cselekedetei igazság, és az ő útai ítélet, és azokat, a kik járnak # kevélységben, megalázhatja.