4. RÉSZ.
Nabukodonozor álmában nagy élő fát lát: felfuvalkodott
kevélységéért hét időkig való baromi oktalanságra jut, osztán ismét eszére tér.
Én Nabukodonozor nyugodalomban valék az én házamban, és gazdag az
én palotámban.
2. Álmot * láték, és megrettente engem, és a gondolatok az én
ágyamban, és az én fejemnek látásai megháboritának engem.
3. És adék ki parancsolatot, hogy béhoznák # előmbe Babilóniának
minden bölcseit, kik az álomnak magyarázatját megjelentenék nékem.
4. Akkor béjövének én hozzám a természettudók, égforgástudók,
Káldeusok, és jövendőmondók; és az álmot megbeszélém előttök, de a
magyarázatját meg nem jelentheték nékem.
5. Mig végezetre béhozák én hozzám Dánielt, kinek neve * Baltazár,
az én Istenemnek neve szerint, és a kiben a szent Istennek lelkek vagyon, és az
álmot ő előtte megmondám:
6. Baltazár, a jövendölő * bölcseknek fejek, tudom, hogy a szent
Istennek lelkek vagyon te benned, és semi titok el nem rejtetett te előtted; az
én álmomnak látásit, mellyet láttam, és annak magyarázatját mond meg nékem.
7. Az én fejem látásai pedig az én ágyamban ezek: Látom vala, és
ímé egy fa a föld közepette és annak magassága nagy vala.
8. Nagy vala a fa és erős, és annak magassága az égig felhat vala,
és annak ellátása az egész földnek külső határáig.
9. Az ő ága szép és gyümölcse sok, és élések minden állatoknak vala
rajta; alatta árnyékot ád vala a mezei vadaknak, és az ő ágain laknak vala az
égi madarak, és abból él vala minden test.
10. Látom vala az én fejem látásiban az én ágyamban, és ímé a
Vigyázó és a Szent az égből leszálla.
11. Kiálta erősen és így szóla: Vágjátok le a fát, és vagdaljátok
el az ő ágait, rázzátok le az ő leveleit, és hányjátok ide s tova az ő
gyümölcseit: menjenek el a vadak ő alóla, és a madarak az ő ágairól.
12. De az ő tőkéjét gyökerestől a földben meghagyjátok, és vas és
ércz kötélbe legyen * a mezei füvön; égi harmattal öntöztessék, és az oktalan
állatokkal legyen része a földnek füvén.
13. Az emberi sziv ő bennek megváltoztassék, és baromnak szive
adassék néki; és hét idő muljék el ő rajta.
14. A Vigyázóknak végezésekből vagyon ez, és a Szenteknek
beszédekben ez a kivánság, hogy megesmérjék az élők, hogy a felséges Isten *
uralkodik az embereknek birodalmokon, és a kinek akarja annak adja azt, és az
emberek között az alábbvalót emeli fel arra.
15. Ez álmot láttam én Nabukodonozor Király, és te, Baltazár, annak
magyarázatját mond meg; mert az én országomnak minden bölcsei magyarázatját meg
nem jelenthették nékem: te pedig * megmívelheted; mert a szent Isteneknek
lelkek vagyon te benned.
16. Akkor Dániel, kinek neve vala Baltazár, elájula, úgymint egy
óráig, és az ő gondolati megháboriták őtet. Felele a Király és monda: Baltazár,
az álom és annak magyarázatja meg ne rettentsenek téged! Felele Baltazár és
monda: Én uram, az álom legyen a te gonoszakaróidnak, és annak magyarázatja a
te ellenségidnek!
17. A fa, mellyeet láttál, a melly nagy és erős vala, és annak
magassága az égig ér vala, és annak ellátása minden földre;
18. És az ő ágai szépek, és az ő gyümölcse sok, és arról vala
élések mindeneknek; az alatt laknak vala a mezei vadak, és annak ágain laknak
vala az égi madarak:
19. Te vagy Király, a ki nagygyá és erőssé lettél, és a te
nagyságod * felnevekedék, és az égig méne, és a te hatalmad a föld végéig.
20. Hogy pedig látá a Király a Vigyázót és a Szentet leszállani az
égből, és mondani: Vágjátok le a fát, és hányjátok ide s tova; de tőkéjét
gyökerestől a földben hagyjátok, és vas és ércz kötélben a mezei füvön legyen,
és égi harmattal hintessék, és a mezei oktalan állatokkal legyen része, míg hét
idő mulik el rajta.
21. E magyarázatja, Király, és a felséges Istennek végezése, melly
néz az én uramra a Királyra:
22. Mert tégedet * kiüznek az emberektől, és a mezei oktalan
állatokkal lészen a te lakásod és a fű lészen néked élésed mint az ökröknek, és
égi harmattal öntöznek tégedet, és hét idő mulik el rajtad, mig megértsed, hogy
a felséges Isten # uralkodik az embernek birodalmokon, és adja azt annak, a
kinek akarja.
23. Hogy pedig mondák, hogy a tőkéjét gyökerestől meghagyják a
fának; a te országod néked megmarad, míg megesméred, hogy az Úréi az egek.
24. Annakokáért, óh Király, az én tanácsom tessék néked, és a te
vétkeidet igazsággal váltsd meg, és a te hamisságidat szegényekhez való
irgalmasságoddal: ímé lészen orvossága a te vétkednek!
25. Mind ezek * reá telének Nabukodonozor Királyra.
26. Teiznkét hó elmulván a Babilóniai országnak palotájában sétál
vala.
27. Szóla a Király és monda: Nemde nem ez * é ama nagy Babilon,
mellyet én épitettem ország házának, az én hatalmasságomnak ereje által, és az
én ékességemnek dicsőségére?
28. Még e szó a király szájában vala, és az égből szózat jöve le,
ezt mondván: Néked mondják Nabukodonozor Király, a birodalom elment tőled!
29. És az emberek közzűl tégedet kivetnek és a mezei barmokkal
lészen a te lakásod, és fűvel legeltetnek mint az ökröket: és hét idők mulnak
el te rajtad, míg megesméred, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek
birodalmokon, és annak adja azt, a kinek akarja.
30. Ugyanazon órában a beszéd bételék Nabukodonozoron: és az
emberek közzűl kivetették, és mint az ökör, füvet eszik vala, és égi harmattal
öntöztetik vala az ő teste, míg az ő szőri, mint a saskeselyüknek tollaik,
megnevekedének, és az ő körmei mint a madaraké.
31. És azonak a napoknak utánna, én Nabukodonozor az én szemeimet
az égbe emelém, és az én értelmem megjöve nékem, és a felséges Istent áldám, és
az örökké élőt dicsőitém; mert az ő hatalma örökké való * hatalom, és az ő
országa nemzetről nemzetre vagyon.
32. És a földnek minden lakói ollyannak becsültetnek, mint a *
semmi; és az ő akaratja szerint cselekeszik az égnek seregében, és a földön
lakozók között, és nincsen, a ki az ő kezét # megbántsa, és mondja néki: Mit
cselekedtél?
33. Ugyanazon időben az én értelmem megtére én hozzám és az én
országomnak dicsőségére térék, az én ékességem és méltóságom megtére hozzám; és
az én Tanácsosim s Főrendeim megkeresének engemet, és az én országomban
megerősitetém, és nagyobb méltóság adaték nékem.
34. Most azért én Nabukodonozor dicsérem, magasztalom és dicsőitem
a mennyei Királyt: mert minden ő * cselekedetei igazság, és az ő útai ítélet,
és azokat, a kik járnak # kevélységben, megalázhatja.