5. RÉSZ.

Baltazár Király lát író kezet a falon, megöletik.

Baltazár Király szerze nagy lakodalmat az ő ezer Főrendeinek, és az ezer Főrendek előtt bort ivék.

2. És Baltazár hagyá a borital között, hogy előhoznák az arany és ezüst edényeket, mellyeket elvitt * vala Nabukodonozor az ő attya a templomból, melly vala Jérusálemben és hogy innának azokbóla Király és az ő Főrendei, az ő feleségei és ágyasai.

3. Akkor előhozák az arany edényeket, mellyeket elvittek vala az Isten házának templomából, melly vala Jérusálemben, és ivának azokból a Király, az ő Főrendei, feleségei és ágyasai.

4. Ivának azért bort, és dicsérék az aranyból, ezüstből, rézből, vasból, fából és kőből csinált isteneket.

5. Ugyanazon órában kijövének emberi kézinek * ujjai, és irnák vala a gyertyatartó ellenében a Király palotája falának meszelésén, és a Király nézi vala azt a kéztelnyért, a melly ír vala.

6. Akor a Király ábrázatja megváltozék, és az ő gondolatai megháboriták őtet, és derekáben való ereje elszakada, és térdei egybeverődnek vala.

7. Kiálta azért a Király erősen, hogy bévinnének ő hozzá * égőforgásához tudókat, Káldeusokat, és jövendölőket és szóla a Király és monda a Babilóniai bölcseknek: Valaki elolvassa ezt az irást, és annak megyarázatját megjelenti nékem; bársonyba öltözik, és az aranyláncz lészen az ő nyakában, és harmadik lészen, a ki parancsol az országban.

8. Akkor bémenének a Királynak minden bölcsei, de el nem volashaták az irást, és annak magyarázatját meg nem mondhaták a Királynak.

9. Akkor Baltazár Király igen megrettene, és az ő ábrázatja megváltozék benne, és az ő Főrendei is megháborodának:

10. A Királynéasszony ezért a dologért, melly esék a Királyon és az ő Főrendein, béméne a lakodalom házába, és szóla a Királynéasszony és monda: Király, örökké élj! ne rettentsenek téged a te gondolatid, és a te ábrázatod ne változzék.

11. Vagyon egy * férjfiú a te országodban, kiben a szent isteneknek lelkek vagyon, és a te atyádnak idejében, értelem, tudomány és bölcseség, mint az isteneknek bölcseségek, találtatott ő benne; kit Nabukodonozor Király a # te atyád a természettudóknak, ég forgásához tudóknak, Káldeusoknak, és jövendölőknek Fejedelmekké tőn, ezt tevé a te atyád a Király.

12. Mivelhogy Dánielben, kit a Kirly Baltazárnak nevezett vala, nagyobb lélek és tudomány, és értelem, álmoknak magyarázatjok, titkoknak megjelentetések, és nehéz dolognak megfejtetések találtatott vala. Most azért hivattassék Dániel, és magyarázatját megjelenti.

13. Akkor Dániel viteték a Király eleibe, és szóla a Király, és monda Dánielnek: Te vagy é ama * Dániel, ki vagy a Júda nemzete fogságából való férjfiak közzűl, kit ide hozott a Király az én atyám, Júda országából?

14. És hallottam felőled, * hogy az isteneknek lelkek vagyon te benned, és tudomány és értelem, és bölcsesség bővebben találtatott te benned.

15. És mostan hozatának én előmbe bölcsek, és ég forgásához tudók, kik ez irást elolvasnák, és magyarázatját megjelentenék nékem; de e beszédnek magyarázatját meg nem jelenthették.

16. És én hallottam te felőled, hogy magyarázatokat magyarázhatsz, és kötéseket megfejthetsz; most azért, ha elolvashatod ez irást, annak magyarázatját megjelentheted nékem, bársonyba öltözöl, és aranyláncz lészen nyakadban, és harmadik lészesz, ki uralkodol az országban.

17. Akkor felele Dániel, és monda a Király előtt: A te ajándékid tiéd legyenek, és adományidat másnak adjad: de mindazáltal ez irást elolvasom a Királynak, és ennek magyarázatját megjelentem néki.

18. Te Király, (a felséges Isten, birodalmat, és nagy becsületet, és dicsőséget és méltóságot * ada Nabukodonozornak a te atyádnak.

19. És azért a nagy hatalomért, mellyet ada néki, minden népek, nemzetek és nyelvek rettegtek és féltek az ő orczájától; a kiket akar vala, megöl vala: és a kiket akar vala, éeltbe megtart vala; és a kiket akar vala, felemel vala; és a kiket akar vala, megaláz vala:

20. De mikor szive * felfuvalkodott volna, és az ő lelke megkeményedett volna a kevélységre: levetteték az ő országnak székiből és dicsőségét elvevék ő tőle.

21. És az embernek fijai közzűl kivetteték, és az ő szivét ollyanná tevé az Isten, mint a barmoké, és a vadszamarakkal lőn az ő lakása, és fűvel étették őtet mint az ökröket, és égi harmattal öntöztetett az ő teste, mig megesméré, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek országokon, és azt, a kit akar, helyhezteti arra.)

22. Te azért ő fija Baltazár, meg nem aláztad szivedet, noha mind ezt jól tudtad;

23. Sőt a mennyei Úr ellen * felemelkedél, és az ő házának edényit előhozták elődbe, és te a te Főrendeid, és a te feleségeid és ágyasaid bort itattok azokból; és az ezüstből és aranyból, rézből, vasból, fából és kőből csinált isteneket dicséréd, kik nem látnak, sem nem hallanak, sem nem vagyon a te # lelked, és minden te útaid, nem dicsőitetted:

24. Azért az ő szine elől küldetett e kéztenyér, melly ezt az irsát feljegyezteette.

25. És ez az irás, melly feljegyeztetett; Mene, Mene, Tekel, Ufarsin!

26. E magyarázatja e beszédnek: Mene, azaz megszámlálta Isten a te országodat, és azt * bétöltötte.

27. Tekel, azaz, megmérettél a fontban, és hijjával tallátattál.

28. Peres, azaz eloszlatott a te országod, és adatott a Média és * Persiabelieknek.

29. Akkor meghagyá Baltazár, és öltözteték Dánielt bársonyba és aranylánczot vetének nyakába, és megkiálták előtte, hogy harmadik * ő, a ki parancsolna az országban.

30. Ugyanazon * éjszaka # megöleték Baltazár a Káldeusoknak ## Királyok;

31. És a Médiabeli Dáríus vevé magához az országot, mikor hatvankét esztendős volna.