6. RÉSZ.

Dániel megtartatik az oroszlánok vermekben.

Tetszék Dáríusnak, hogy rendelne az országon szászhusz Tiszttartókat, kik lennének az egész országon;

2. És azok felett három Fejedelmeket, kik közzűl * Dániel egy vala, kiknekazok a Tiszttartók számot adának, hogy a Királynak semmi bántása ne lenne.

3. Akkor Dániel feljebb halaja vala a Fejedelmeket és a Tiszttartókat; mivelhogy bővebb lélek vala ő benne, és a Király gondolkodik vala róla, hogy őtet rendelné az egész országon.

4. Akkor a Fejedelmek és Tiszttartók keresnek vala alkalmatosságot Dániel ellen az ország felől; de semmi alkalmatosságot vagy vétket nem találhatának; mert igaz vala, és semmi fogyatkozás és vétek nem találtaték ő benne.

5. Akkor azok a férjfiak mondának: Nem találhatunk ebben a Dánielben semmi okot, hanem ha valamit találunk ő ellene, az ő Istenének törvényében.

6. Akkor a Fejedelmek és Tiszttartók egybegyülének a Királynál, és igy szólának néki: Dáríus Király, örökké élj!

7. Tanácsot tartottak az országnak minden Fejedelmei, a Hadnagyok, Tiszttartók, Tanácsosok és a Főbirák, hogy király végezést végezz, és megerősitsd a fogadást, hogy valaki kér kérőt valamely Istentől vagy embertől harmincz napig, hanem csak te tőled, óh Király, vettessék az oroszlánok barlangjokba.

8. Most azért, óh Király, erősitsd meg e parancsolatot, és írd irásban, hogy meg ne változtassék * a Média és Persiabeliek törvények szerint, melly el nem mulik.

9. Annakokáért Dáríus Király bépecsétlé az irást, és a parancsolatot.

10. Dániel pedig, hogy megérté, hogy megpecsételtetett volna az irás, béméne az ő házába, és az ő vacsoráló házának ablakait kinyitá Jérusálem * felé, és háromszor # napjában térdre esvén,lehajtja vala magát és könyörög vala, és vallást tészen vala az ő Istene előtt, miként cselekszik vala az előtt.

11. Akkor azok a férjfiak egybegyülének, és találák Dánielt, hogy könyörögne, és esedeznék az ő Istene előtt.

12. Akkor elmenének és mondának a Király előtt, a Király kiadott parancsolatja felől: Nemde nem megirád é a parancsolatot, hogy valaki kérénd valamelly Istentől vagy embertől harmincz napig, hanem csak te tőled, Király; vettetnék az oroszlánok barlangjokba? Felele a Király és monda: Igaz ez a szó, a Média és Persiabelieknek törvények szerint, melly el nem mulhatik.

13. Akkor felelének és mondának a Király előtt: * Dániel, a ki a Júda nemzete fogsáágból # való férjfiak közzűl vagyon, nem gondolt veled, óh Király, sem a parancsolattal, mellyet irtál: hanem háromszor könyörög napjában.

14. Akkor a Király, mikor hallotta volna e szót, igen megszomorodék magában, és teljes szivből azon vala Dániel felől, hogy őtet megszabaditaná, és napnyugotig törekedik vala rajta, hogy őtet megmenthetné;

15. De azok a férjfiak egybeüték magokat a Királynál, és mondának a Királynak: Tudjad, Király, hogy ez a Média és a Persiabeliek törvénye, hogy semmi parancsolat vagy végezés, mellyet a Király végez, meg ne * változtassék.

16. Akkor a Király szóla, és előhozák Dánielt, és veték az oroszlánok vermekbe. Felele a Király és monda Dánielnek: A te Istened, a kit tisztelsz szüntelen, az szabaditson meg tégedet.

17. És hozának egy követ, és veték a verem szájára, és megpecsétlé a Király az ő gyürüjével, és az ő Főrendeinek gyürüjökkel hogy meg ne változtatnék az akarat Dániel felől.

18. Akkor méne a Király az ő palotájába és vacsora nélkül méne nyugodni, és vigasságtevő szerszámok eleibe nem vitetének; és az álom tőle elméne.

19. Akkor a Király nagy reggel felkele, mikor megvilágosodnék, és gyorsasággal az oroszlánok vermekhez méne.

20. És mikor közelgetett volna a veremhez, Dánielt szomoru szóval kiáltá, és szólván a Király, monda Dánielnek: Dániel, az élő Istennek szolgája, a te Istened, a kinek te szolgálsz szüntelen, megtarthatott é téged az oroszlánoktól?

21. Akkor Dániel a Királlyal szóla, mondván: Király örökké élj!

22. Az én Istenem elbocsátá az ő * Angyalát, és bezárlá az oroszlánoknak szájokat és nem árthattak nékem: mert ő előtte igazság találtatott én bennem, és te előtted is, Király, semmi gonoszságot nem cselekedtem!

23. Akkor a Király igen * megörüle ő rajta, és Dánielt kihozatá a veremből, és kivevék Dánielt a veremből, és semmi sérelem # nem találtaték ő rajta: mert hitt az ő Istenében.

24. És parancsola a Király; és előhozák azokat a férjfiakat, kik Dánielt * vádolták vala, és az oroszlánok vermekbe vettetének mind ők, mind az ő fijaik és feleségeik; és még a verem fenekére nem jutottak vala, hogy az oroszlának rajtok hatalmat vőnek és minden ő csontjaikat egyberonták.

25. Akkor Dáríus Király ira minden népeknek, nemzeteknek, és nyelveknek, kik lakoznak vala az egész földön. A ti békességtek bőséges legyen!

26. Én tőlem adatott ez a végezés, hogy az én országomnak minden birodalmában féljék * és rettegjék a Dániel Istenét; mert ő az élő Isten, és örökké megmaradandó, és az ő országa meg nem romol, és uralkodása mind végig megtart.

27. A ki kiment és megszabadit, és jegyeket és csudákat cselekszik mennyen és földön, a ki kimentette Dánielt az oroszlánok hatalmokból.

28. És Dánielnek jó szerencsésen lőn dolga a Dáríus országában, és a Persiabeli * Czirusnak országában.