10. RÉSZ.
Dániel látja az Isten dicsőségét.
Czirusnak * a Persiai Királynak harmadik esztendejében, szó
jelenteték Dánielnek, ki neveztetik # vala az ő neve szerint Baltazárnak és
annak a szónak és a rendelt nagy időnek igazsága; és eszébe vevé a szót és
annak értelme adaték néki azon látásban.
2. Azokon a napokon én Dániel adám magamat sirásnak, három egész
hétnek napjain.
3. Kivánato állatok étkét nem ettem, hús és bor bé nem ment az én
számon, sem kenettel nem kentem magamat, míg bé nem telének a három hétnek
napjai.
4. És az első hónak huszonnegyedik napján valék én a nagy Hiddékel
* nevü folyóviznek partján.
5. És mikor szemeimet felemeltem volna, látám és ímé egy férjfiu
vala ott gyolcs ruhában öltözve, és dereka fel vala * övedzve drága szép
arannyal.
6. És az ő teste mint a Társis drágakő, és az ő orczája mint a
villámlásnak ábrázatja, és az ő szemei mint az égő szövétnekek, és az ő karjai
és lábai mint a tüzes ércznek ábrázatja, és az ő beszédének szava, mint a
sokaságnak szava.
7. És én Dániel látám egyedül e látást, a férjfiak pedig, kik én
velem * valának, nem láták ezt a látást, hanem nagy rettenés szálla reájok, és
elfutának, hogy magokat elrejtenék.
8. És én magam hagyattam egyedül, és látám ezt a nagy látást, és
semmi erő nem marada bennem és az én szivem megváltozék * annyira hogy erőm
elveszne.
9. És hallám az ő beszédének szavát, és mikor hallám az ő
beszédének szavát, mintegy álom miatt orczámra * borulék, és orczám a földön
vala.
10. És ímé egy kéz illete engemet, és felállata engemet térdeimre,
és az én kezeimnek tenyereikre.
11.És monda nékem Dániel, kedves férjfiu Istennél, értsd meg a
beszédeket, mellyeket én néked szólok és állj lábaidra, mert most bocsáttattam
te hozzád! És mikor e szót szólaná én velem. felállék reszketvén.
12.És monda nékem: Ne félj Dániel: mert az első naptól fogva
mellyen indula a te szived, hogy megértsed a látást. és magadat * sanyargassad
böjtöléssel; a te Istened előtt meghallgattattak a te beszédid, és én jöttem a
te beszédidért.
13. De Persia országának Fejedeleme álla én előmbe huszonegy napig,
és ímé a Mihály * Angyal egy a fő Fejedelemek közzűl jöve, hogy nékem
segitségül lenne; és én maradék ott a Persiai Királyoknál.
14. És jöttem, hogy néked tudtodra adjam, a mi következik a te
népedre az utolsó * időkön: mert még a látás sok napokra szolgál.
15. És mikor szólna én velem e beszédek szerint; vetém orczámat a
földre, és megnémulék.
16. És ímé egy, ki hasonló vala az ember fijai hasonlatosságokhoz,
illeté az én ajakimat, és megnyitám * számat és szólék és mondék annak, a ki
áll # vala éne előttem: Uram, e látásban reám fordulának az én fájdalmim,
annyira, hogy semmi erőm nem lenne.
17. És mimódon szólhat ezzel az én Urammal az én Uramnak szolgája?
mert én bennem attól fogva, én bennem, mondom, nem álla meg az erő, és lélekzet
nem marada én bennem.
18. És ismét illete negemet mintegy embernek hasonlatossága, és az
Angyal megerősite engemet.
19. És monda: Ne félj te kedves férjfiú: békesség néked, erős légy
és bátoritsd meg magad! És mikor szólna velem, megbátoritám magamat és mondék:
Szóljon az én Uram: mert megbátoritottál engemet.
20. És monda: Tudod é, miért jöttem hozzád? Mert most térek meg,
hogy harczoljak a Persiai Fejedelem ellen; és én ha kimegyek, íímé #
Görögország Fejedeleme jő elő. *
21. De megbeszélem néked, a mi meg vagyon jegyezve az igazságnak
irásában; mert senki nincsen, a ki magát erősen tartaná ezekben én velem: hanem
csk Mihály * Angyal a ti Fejedelemetek.