2. RÉSZ.

Isten népének lelki paráznasága, büntetése: azután Istennel uj egyesülése.

Pereljetek a ti anyátokkal, pereljetek: mert nem én feleésgem ő, én sem vagyok férje néki: vesse el azért az * ő kurvaságát az ő orczájáról, és az ő paráznaságát az ő mejjéről.

2. Hogy megfosztván mezitelen ne hagyjam őtet, és ne tégyem ollyanná, minémű volt * születése napján; és pussztaságra ne juttassam és száraz földdé ne tegyem őtet, és szomjuval meg ne öljem őtet.

3. Az ő fiajin sem könyörülök: * mert paráznaságból való fiak.

4. Mert paráználkodott az ő annyok, szidalomba bémerült, a ki őket e világra szülte: mert azt mondotta: Elmegyek az én szeretőim * után, kik nékem megadják kenyeremet, vizemet, gyapjamat, lenemet, olajomat, és italomat.

5. Annakokáért ímé én tövissel bérekesztem az ő útát, és sövényt fonok eleiben, hogy az ő ösvényét ne találja meg.

6. És az ő szeretői után járván azokat ne érje el, és keresvén azokat ne találja meg: azután azt mondja; mert nékem akkor volt jobban dolgom, mikor nála voltam, hogynem mint mostan.

7. Mert ő eszébe nem veszi, hogy én adom néki a búzát, a bort, és az olajt, és én szaporitom meg az ezüstöt néki; ő pedig a Baálra költötte * az aranyat.

8. Azokáért reá térek, és elveszem tőle az én * búzámat az ő idejében, és mustomat divatjában, és kiragadom kezéből az én gyapjamat és lenemet, mellyel az ellenem való rutságát fedezte.

9. Hogy kinyilatkoztassam * az ő gonoszságát az ő szeretőinek szemeik előtt, és őtet senki az én kezemből ki nem ragadja.

10. És megállatom minden örömét, inneplését, ujholdnak innepét, Szombatját, és minden ő innepe * napját.

11. Elpusztítom szőlőit és figefáit; mellyek felől ezt mondta: Bérembe jutottak ezek nékem, mellyeket az én szeretőim adtak nékem: és erdővé tészem azokat, és a mezei vad megeszi azokat.

12. És reá emlékeztetem őtet a Baál tiszteletinek napjaira, a mikor áldozott annak, és mikor fülönfüggőjével, arabylánczával magát felékesitette, és elment az ő szeretői után, és én rólam elfelejtkezett, ezt mondja az Úr.

13. Annakokáért ímé én hozzám hajtom őtet, mikor a pusztába viszem őtet, és szólok néki szép szóval.

14. És megadon néki az ő szőlőit onnét, és az Akor völgyét megmutatom, hogy jó reménység támadjon bennek, és énekel ott, mint ifjúságának idején, és mint mikor Égyiptomnak földéből feljöve.

15. És meglészen ez, azt mondja az Úr, hogy ekkor ezt mondod nékem: * Én férjem vagy! és nem mondod többé ezt nékem: Én Baálom vagy;

16. És elvesztem a Baáloknak neveket szájából, és nem emlékezik meg többé azoknak nevekről.

17. És frigyet * szerzek nékik azon a napon a mezei vadakkal és az égi madarakkal, és e földi csúszómászó állatokkal; és az ívet, a fegyvert, # és a hadakozást elvesztem e földről, és megnyugotom őket nagy bátorsággal.

18. És ujonnan* eljegyzelek magamnak téged házastársul mind örökké, és eljegyzelek téged magamnak igazsággal és itélettel, kegyelemmel éás irgalmassággal.

19. És eljegyzelek * tégedet magamnak hittel, és megesméred az Urat.

20. És lészen azon a napon, hogy meghallgatom, ezt mondja az Úr, meghallgatom az egeket, ők is meghallgatják a földet.

21. A föld is meghallgatja a * búzát, a mustot, az olajt, és azok is meghallgatják Jezréelt.

22, És bévetem én magamnak őtet a földbe, és megkegyelmezek annak a ki kegyelem * nélkül vala; és ezt mondom annak, a ki én népem vala: Én népem vagy te; ő pedig ezt mondja: Te # én Istenem vagy!