4. RÉSZ.

Feddi s inti a népet a sok bűnről.

Halljátok meg az Úrnak beszédét, ti Izráel fijai; mert az Úrnak pere vagyon e földnek lakóival: azért hogy nincs ő bennek semmi igaz beszéd, semmi irgalmasság, és az Istennek semmi * esmérete nincsen e földi emberekben.

2. A hamis esküvés, a hazugság, * a gyilkosság, az orvosság, és a paráznaság eláradtak, és egyik vér a másikat éri.

3. Annakokáért megromol e föld, és minden lakói elvesznek róla minden mezei vadakkal, égi madarakkal, sőt a tenger halaival egyetemben elvesznek.

4. Mégis bátor senki ne feddje s ne oktassa az embert: mert a te néped kétség nélkül hasonlatos azokhoz, kik az ő Papjokkal szembe * szöknek.

5. De el kell fényes nappal veszned, elvesz a Próféta is éjjel veled egyetemben; elvesztem a * te anyádat is.

6. Elvesz az én népem; * mivelhogy te megvetetted az igaz tudományt: én is megvetlek tégedet, hogy Papom ne légy nékem; és mivelhogy a te Istenednek trvényéről elfelejtkezték: én is elfelejtkezem a te fijaidról.

7. Mennél több jóval voltam hozzájok, annál inkább ellenem jártak; de én az ő dicsőségeket galázatra forditom.

8. Az én népemnek bűnéért való áldozattal élnek, és azoknak bűnökre nagy szorgalmatossággal vigyáznak.

9. Annakokáért, a mint jár miattam a nép, úgy jár a Pap; * és megbüntetem őtet az ő gonosz útaiért, és megfizetek néki munkájáért;

10. Mert esznek , de meg nem * elégesznek: paráználkodnak, de nem szaporodnak; mert elszakadtak az Úrtól, hogy ő néki ne szolgáljanak.

11. A * paráznaság, a bor és a must elvette eszeket.

12. Az én népem az ő fa Istenétől kérd tanácsot, hogy az ő pálczája feleljen néki; mert a paráznaságoknak * lelke megcsalta őtet, hogy paráználkodjanak, elfordulván az ő Istenektől.

13. A hegyek * tetején áldoznak, és a halmokon gyujtnak áldozó füstöt a cserfa alatt; nyárfa és hársfa alatt; mert jó annak az ő árnyéka; annakokáért a ti leányitok kurvákká lészenk, és a ti menyeitek paráznákká.

14. És nem büntetem é meg a ti leányaitokat, hogy kurválkodtak? és a ti menyeiteket, hogy paráználkodtak? mert ők a paráznákhoz adják magokat, és a kurvákkal áldoznak; és az értelem * nélkül való nép elvesz.

15. Ha te paráználkodol is, Izráel, csakhogy immár a Júda ne szakadna el én tőlem, és ne menjen Gilgálba, se ne menjetek fel áldozni Bethávembe, és ne esküdjetek ott, mondván: Él az Úr.

16. Mert mint a délczeg üsző, ollyan délczeg az Izráel, de ezennel tágas földön őrzi őket az Úr, mint a bárányt.

17. A bálványokhoz ragaszkodott Efraim: hagyj békét * néki Hóseás!

18. Megdöglött az ő * borok; paráználkodván paráználkodtak, szerették mondani az ő Fejedelemi az ő gyalázatjokra: Hozzatok # ajándékot!

19. De a hirtelen való veszedelemnek szele, szányai alá veszi e népet, és megszégyenül * az ő áldozatai miatt.