5. RÉSZ.
Feddi főképen a Papokat s Főrendeket.
Halljátok meg ezt, ti Papok, vegyétek eszetekbe Izráel háza, és
hallgassátok meg Királynak udvari népe, mert ti veletek vagyon pere az Úrnak,
kik ollyanokká lettetek a köznépnek, mint a Mispa hegyén megvettetett * tőr, és
a Tábor hegyén kiterittetett háló.
2. Kik az öldöklésre álnok tanácsot tartottak; jóllehet én dolgom,
hogy mindeneket megbüntessek.
3. Esmérem én az Efraimot, és az Izráel nem rejtetett el én tőlem:
mert te Efraim most is * paráználkodol, megfertéztetett az Izráel.
4. Nem igyekeznek azon, hogy az ő Istenekhez * térjenek; mert a
paráználkodásra való nagy buzgó lélek vagyon bennek, és az Urat nem esmérik.
5. De elég tanu lészen az Izráel ellen az * ő kevélysége. Az Izráel
azért és Efraim # az ő álnokságokért elvesznek; még a Júda is ő velek elvesz.
6. Az ő juhaikkal és barmaikkal mennek az Urat keresni, de nem
találják meg; mert elrejtezett előlök.
7. Hitetlenül cselekedtek az Úr ellen; mert idegen * fiakat
nemzettek: most már a veszedelem rövig napon # bényeli őket az ő örökségekkel
egybe.
8. Kürtöljetek szaruval Gibeában, trombitáljatok Rámában,
kiáltsatok Bethávenben, azután te benned, óh Benjámin!
9. Az Efraim elpusztul a büntetésnek idején: az Izráelnek
nemzetségi között eléggé * tanitottam az igazságot.
10. Felbontották a Júda Fejedelemi az Isten törvényének * határát,
de kiontom reájok, mint a vizözönt, az én busulásomat.
11. Prédára költ az Efraim, törvény szerint romol meg: mert
szabadakaratja szerint járt az emberi parancsolatok után.
12. De én megemésztő moly gyanánt lészek Efraimnak, és a Júda
házának szúféreg gyanánt.
13. És látá Efraim a maga * nyavalyáját, Júda is látá a maga sebét,
és Assiriába ment az Efraim, és Júda Járeb Királyhoz küldött: de ő nem
gyógyithatott meg titeket, és nyavalyátokból titeket meg nem orvosolhatott.
14. Mer én az Efraim ellen ollyan lészek, mint a kegyetlen
oroszlán, és a Júda háza ellen, mint az oroszlánkölyök: én magam, én magam *
megszaggatom, és elmegyek; megragadom, és senki kezemből ki nem ragadhatja.
15. Elmegyek, visszatérek az én helyemre, mind addig, mignem
megesmérik magokat, hogy vétkeztek, és midnem megkeresik az én orczámat; mikor
a nyavalya rajtok lészen, idején * megkeresnek engemet, mondván: