10. RÉSZ.
Közel a veszedelem a meg nem térökhöz.
Mint a megszedett szőlő, * ollyan az Izráel: gyümölcsöt terem
magának, az ő gyümölcsének sokasága szerint megsokasitotta az oltárokat, bőven
költött az oltárokra, az ő földöknek bősége szerint, jól tettek a képekkel.
2. Elhasonlott az Istentől az ő szivek, majdan reájok rakodik az ő
bünök: ő maga az Isten elrontja az ő oltáraikat, és eltöri az ő bálványaikat.
3. Mert ezennel ő magok kezdik mondani: Nincsen nékünk * Királyunk:
mert nem féltünk az Úrtól, és a Király mi jót tehet velünk?
4. Szóval tartották az Istent, hamisan esküdtek, megszegték a *
szövetéget, az ő jámborságok ollyan, mint a földnek barázdáiban termett üröm.
5. Bethávennek üszői miatt megrémülnek Samariának lakói: mert
megsiratja azt * az ő népe és az ő Papjai, kik annak örülnek: mivelhogy annak
dicsősége eltávozik ő tőle.
6. És az is Assiriába vitetik Járeb Királynak ajándékon: szégyent
valla Efraim, és megszégyenül Izráel az ő tanácsa miatt.
7. Kivágattatik * Samariának Királya, mint a viz szinén való
tajték.
8. És elvesznek Avennek magas helyei, mellyek az Izráelnek
gonoszsága; tövis és pogácskóró nevekedik az ő oltáraiknak helyeken: és azt
kezdik mondani a hegyeknek: Boritsatok bé * minket! és a halmoknak: Omoljatok
mi reánk!
9. Gibeának napjaitól fogya azon bünben voltál Izráel, abban
maradtatok meg, nem fogott ő rajtok a * Gibeabeli veszedelem, melly lett az
álnokságoknak fijain.
10. Fogadásom * tartja s megrongálom őket, és népek gyülekeznek ő
ellenek; még ha két barázdában bészoritkoznak is.
11. Ollyan az Efraim, mint a nyomtatásra szoktatott és azt szerető
üsző: de én is az ő kövér nyakán általmentem, lovagolni inditottam Efraimot, a
Júda szánt, * Jákób pedig magának boronál.
12. Vessetek igazságot magatoknak, hogy kegyelemnek mértékét
arassátok, szántsatok magatoknak * uj ugarat: mert ideje megkeresnetek az Urat
mind addig, mig hozzátok jöjjön, és igazságnak esőjét adjon néktek.
13. Istentelenséget szántottatok, és álnokságot * arattatok,
hazugságnak gyümölcsét ettétek: mert a te utadban biztál, a te erős népednek
sokaságában;
14. Ezokáért zendülés támad a te néped között, és minden te
erősséged elpusztittatik, miképen elpusztitá Sálmán a * Beth-Arbelt a harcznak
napján: az anya a fiakkal egybe a földhöz veretik.
15. Igy cselekeszik ti veletek Béthel a ti nagy gonoszságtokért:
egy hajnalban hirtelen * elvész az Izráel Királya.