11. RÉSZ.

Panaszolkodik és fényegetődzik az Isten.

Mikor még gyermek * vala az Izráel, kedvellém őtet; és Égyiptomból # hívám ki az én fiamat.

2. Hivák őket; de ők másfelé menének előlök, Baálimnak áldozának, és a bálványoknak áldozának jóillattal.

3. Én igazgattam az Efraim lábának járását; ölemben * hordoztam Efraimot; de nem esmérték meg, hogy meggyógyitottam őket.

4. Embereknek kötelével vontam őket hozzám, szeretetnek köteleivel, és voltam nékik ollyan, mint a kik a jármot a baromnak nyakában megkönnyebbítik, és ételt adtam nyugalmasan eleikbe.

5. Nem téri vissza Égyiptomnak földébe; de az Assiriai Király * lészen az ő Királya, azért hogy nem akartak megtérni.

6. És fegyver száll az ő városira, és megemészti az ő zárjait, és megemészti őket az ő tanácskozásokért.

7. Az én népem megátalkodott * az én tőlem való elszakadásban, nagy felszóval hivják # őtet, de senki nem indul meg rajta!

8. Miképen cselekedjem veled Efraim? Miképen adjalak kézbe tégedet, Izráel! Miképen cselekedjem veled ugy, * mint Admával? ugy tegyek é veled mint Séboimmal? megesett én bennem az én szivem és egyetembe megbántam igyekezetimet.

9. Nem cselekszem az én haragomnak búsulása * szerint, nem térek Efraimnak elvesztésére: mert Isten vagyok én és nem ember: Szent te közötted, és nem megyek bé haraggal a városba.

10. Az Úr útán * járnak, és ő ordit mint az oroszlán: mikor ő ordit, akkor rettegnek a napnyugotnak lakói.

11. Rettegve jőnek elő, mint a madár Égyiptomból, és mint a galamb Assiriának földéből: és lakosokká tészem őket az ő házaikban, ezt mondja az Úr!

12. Körülvett engem mintegy megszállott várat Efraim hazugsággal, és az Izráel háza csalárdsággal; a Júda pedig még uralkodik az Istennel, és a szentekkel a hivségben megmaradott még.