14. RÉSZ.

Az Istenhez térők szégyent nem vallanak.

Elpusztittatik * Samaria: megkeseritette az ő Istenét, fegyver miatt hullanak el az ő lakosai, oszlopokhoz verik az ő apró gyermekeiket, és az ő terhes asszonyaik ketté vágattatnak.

2. Térj meg Izráel a te Uradhoz Istenedhez: * mert eromlottál e te álnokságodban.

3. Vigyetek beszédeket Istenhez veletek, és térjetek az Úrhoz: mondjátok ezt néki: minden álnokságinkat vedd el mi rólunk, és légy kegyelmes mi hozzánk, és áldozunk néked a mi * ajakainknak tulkaival.

4. Az Assiriai Fejedelem nem oltalmaz ezután minket, nem ülünk lóra, és nem mondjuk ezután a mi kezeink munkájoknak; * Mi Istenünk vagytok ti: mert az árva te nálad talál kegyelmet.

5. Meggyógyitom az ő tőlem való elszakadásokat, ingyen való nagy kedvembe veszem őket: mert elfordul * az én búsulásom ő róla.

6. Lészek Izráelnek mint a harmat, virágzik ő mint a liliom, gyökeret ver, mint a Libánus hegyen való élőfa.

7. Kiterjednek az ő ágai, és az ő ékessége ollyan lészen, mint az olajfának ékessége, és az ő szaga mint a Libánusé.

8. Megujulnak az ő árnyékának lakói, és megelevenednek, mint a földbe vetett búzamag és csemetéznek mint a szőlőtő, és az ő szaga ollyan lészen, mint a Libánus hegyen termett bornak szaga.

9. Ezt kezdi az Efraim mondani: Mit tészek én többé a bálványokkal? én meghallgattam és megtekintettem őtet; lészek én néki mint a zöldellő jegenyefa, én nálam lelted a te gyümölcsödet.

10. Kicsoda a bölcs, * hogy megértené ezeket? Kicsoda az értelmes, hogy eszébe venné ezeket? Mert igazak az Úrnak útai, és az igazak járnak azokon; de az istentelenek megbotlanak rajtok.