14. RÉSZ.
Az Istenhez térők szégyent nem vallanak.
Elpusztittatik * Samaria: megkeseritette az ő Istenét, fegyver
miatt hullanak el az ő lakosai, oszlopokhoz verik az ő apró gyermekeiket, és az
ő terhes asszonyaik ketté vágattatnak.
2. Térj meg Izráel a te Uradhoz Istenedhez: * mert eromlottál e te
álnokságodban.
3. Vigyetek beszédeket Istenhez veletek, és térjetek az Úrhoz:
mondjátok ezt néki: minden álnokságinkat vedd el mi rólunk, és légy kegyelmes
mi hozzánk, és áldozunk néked a mi * ajakainknak tulkaival.
4. Az Assiriai Fejedelem nem oltalmaz ezután minket, nem ülünk
lóra, és nem mondjuk ezután a mi kezeink munkájoknak; * Mi Istenünk vagytok ti:
mert az árva te nálad talál kegyelmet.
5. Meggyógyitom az ő tőlem való elszakadásokat, ingyen való nagy
kedvembe veszem őket: mert elfordul * az én búsulásom ő róla.
6. Lészek Izráelnek mint a harmat, virágzik ő mint a liliom,
gyökeret ver, mint a Libánus hegyen való élőfa.
7. Kiterjednek az ő ágai, és az ő ékessége ollyan lészen, mint az
olajfának ékessége, és az ő szaga mint a Libánusé.
8. Megujulnak az ő árnyékának lakói, és megelevenednek, mint a
földbe vetett búzamag és csemetéznek mint a szőlőtő, és az ő szaga ollyan
lészen, mint a Libánus hegyen termett bornak szaga.
9. Ezt kezdi az Efraim mondani: Mit tészek én többé a bálványokkal?
én meghallgattam és megtekintettem őtet; lészek én néki mint a zöldellő
jegenyefa, én nálam lelted a te gyümölcsödet.
10. Kicsoda a bölcs, * hogy megértené ezeket? Kicsoda az értelmes,
hogy eszébe venné ezeket? Mert igazak az Úrnak útai, és az igazak járnak
azokon; de az istentelenek megbotlanak rajtok.