8. RÉSZ.

Több gonoszok között, lelki éhséggel fenyeget.

Illyen látást hjelente nékem az Úr Isten: Hogy imé volna én előttem egy kosár megért nyári gyümölcs.

2. És monda nékem: Mit látsz te Ámós? mondék én; Egy kosár nyári gyümölcsöt, és monda az Úr nékem: Eljött vége az én népemnek az Izráelnek, nem mivelem többé, hogy * elkerüljem őtet.

3. És jajgatásra fordulnak a templombeli * éneklések azon a napon, ezt mondja az Úr Isten; minden helyeken sok holttestek csendességgel kezdenek heverni.

4. Halljátok ezt ti, kik a * szegényeket bényelitek, és e föld szükölködőit rontjátok;

5. Kik ezt mondjátok: Csak mulnék el az uj hold innepe, hogy árulhatnánk gabonánkat, és a Szombat, hogy nyithatnánk fel búzavermeinket; * kicsinyithetnénk meg a vékát, öregbithetnénk az árát, és hamis mértékeket szerezhetnénk;

6. Hogy a szegényeket * pénzünkön rabjainkká tehessük, és a szükölködőket egy öltő saruval megkötelezhessük és a gabona olcsóját pénzen eladhassuk.

7. Megesküdt az Úr Jákóbnak dicsőségéra, mondván: Bátor ha soha elfelejtkezem eezeknek minden gonoszoságokról!

8. Avagy nem zendülne é meg ezen a föld, és nem sirna é annak minden lakosa? Hogy feljöjjön a veszedelem mintegy * folyóviz az egész földre, mellyek kihányattassék, és elborittassék mint az Égyiptomnak folyóvizével?

9. Sőt inkább azon a napon ezt mondja az Úr Isten: A napot elnyugotom * délben, és besetétitem a földet fényes nappal.

10. És siralomra forditon a ti Innepiteket, és minden éneklésiteket keserűségre; gyászruhát adok mindennek derekára, és mindenek fejére * kopaszságot, és juttatom Izráelt olly keserüségre., minémü szokott lennei az # egyszülöttön, hogy annak vége legyen, mint a keserüséges nap.

11. Ímé napok jőnek, ezt mondja az Úr Isten, mellyeken bocsátok éhséget e földre; nem kenyérnek éhségét, sem vizeknek szomjuságát, hanem az Úr beszéde hallgatásának éhségét és szomjuságát.

12. És bujdosnak egyik tengertől fogva a másik tengerig, és északtól fogva napkeletig, futosnak az Úr beszédének kereséséért, és nem találják.

13. Azon a napon elepednek a szép szüzek, és az ifjak a szomjúság miatt.

14. Kik esküsznek Samariának bünére, és ezt mondják: Él a te Istened, ki * Dánban vagyon, és él a Berseba útának Istene! Elhullanak # ez illyenek, és soha többször fel nem kelhetnek;