8. RÉSZ.
Több gonoszok között, lelki éhséggel fenyeget.
Illyen látást hjelente nékem az Úr Isten: Hogy imé volna én előttem
egy kosár megért nyári gyümölcs.
2. És monda nékem: Mit látsz te Ámós? mondék én; Egy kosár nyári
gyümölcsöt, és monda az Úr nékem: Eljött vége az én népemnek az Izráelnek, nem
mivelem többé, hogy * elkerüljem őtet.
3. És jajgatásra fordulnak a templombeli * éneklések azon a napon,
ezt mondja az Úr Isten; minden helyeken sok holttestek csendességgel kezdenek
heverni.
4. Halljátok ezt ti, kik a * szegényeket bényelitek, és e föld
szükölködőit rontjátok;
5. Kik ezt mondjátok: Csak mulnék el az uj hold innepe, hogy
árulhatnánk gabonánkat, és a Szombat, hogy nyithatnánk fel búzavermeinket; *
kicsinyithetnénk meg a vékát, öregbithetnénk az árát, és hamis mértékeket
szerezhetnénk;
6. Hogy a szegényeket * pénzünkön rabjainkká tehessük, és a
szükölködőket egy öltő saruval megkötelezhessük és a gabona olcsóját pénzen
eladhassuk.
7. Megesküdt az Úr Jákóbnak dicsőségéra, mondván: Bátor ha soha
elfelejtkezem eezeknek minden gonoszoságokról!
8. Avagy nem zendülne é meg ezen a föld, és nem sirna é annak
minden lakosa? Hogy feljöjjön a veszedelem mintegy * folyóviz az egész földre,
mellyek kihányattassék, és elborittassék mint az Égyiptomnak folyóvizével?
9. Sőt inkább azon a napon ezt mondja az Úr Isten: A napot
elnyugotom * délben, és besetétitem a földet fényes nappal.
10. És siralomra forditon a ti Innepiteket, és minden éneklésiteket
keserűségre; gyászruhát adok mindennek derekára, és mindenek fejére *
kopaszságot, és juttatom Izráelt olly keserüségre., minémü szokott lennei az #
egyszülöttön, hogy annak vége legyen, mint a keserüséges nap.
11. Ímé napok jőnek, ezt mondja az Úr Isten, mellyeken bocsátok
éhséget e földre; nem kenyérnek éhségét, sem vizeknek szomjuságát, hanem az Úr
beszéde hallgatásának éhségét és szomjuságát.
12. És bujdosnak egyik tengertől fogva a másik tengerig, és
északtól fogva napkeletig, futosnak az Úr beszédének kereséséért, és nem
találják.
13. Azon a napon elepednek a szép szüzek, és az ifjak a szomjúság
miatt.
14. Kik esküsznek Samariának bünére, és ezt mondják: Él a te
Istened, ki * Dánban vagyon, és él a Berseba útának Istene! Elhullanak # ez
illyenek, és soha többször fel nem kelhetnek;