2. RÉSZ.

Jónás elnyeletik egy nagy haltól: imádkozik.

Készitett vala pedig az Úr egy nagy halat, hogy bényelné Jónást; és lőn Jónás a * halnak gyomrában három nap és három éjjel.

2. És könyörge Jónás az ő Urának Istenének a halnak gyomrából.

3. És monda: Kiálték * az én keserüségemben az Úrhoz, és meghallgata engemet; a koporsónak torkából kiálték, és meghallgatád az én szómat.

4. Mert vetettél vala engemet a mélységbe, a tengernek örvényébe, a viz körülvett vala engemet: minden te hánykódó vizeid * és a te habjaid én rajtam általmennek vala.

5. Annyira hogy én azt mondanám: Elvettettem a te szemeid elől: mindazáltal meg nem szünök nézni * a te szent templomodra.

6. Körülvettek vala engemet a vizek veszedelmesen, a mélység körülvett vala engemet minden felől, fű tekeredett vala az én fejemre.

7. A hegyeknek alsó részeibe szállottam vala, a föld bézároltatott vala az ő hzárjaival én körültem mind örökké; mindazáltal * megszabaditád az én életemet a rothadástól, óh én Uram Istenem!

8. Mikor az én lelkem elfogyatkozott volna én benne, megemlékezém az Úrról: és béméne imádságom te hozzád a te szent * templomodba.

9. A kik hijábavaló hazugságok után indulnak, az ő boldogságoktól elrekesztik magokat.

10. Én pedig * háláadó szóval áldozom néked, és a mit fogadtam, megadom néked: Az Úré a szabaditás!

11. És parancsola az Úr a * halnak, és kiveté Jónást a szárazra.