2. RÉSZ.
Jónás elnyeletik egy nagy haltól: imádkozik.
Készitett vala pedig az Úr egy nagy halat, hogy bényelné Jónást; és
lőn Jónás a * halnak gyomrában három nap és három éjjel.
2. És könyörge Jónás az ő Urának Istenének a halnak gyomrából.
3. És monda: Kiálték * az én keserüségemben az Úrhoz, és
meghallgata engemet; a koporsónak torkából kiálték, és meghallgatád az én
szómat.
4. Mert vetettél vala engemet a mélységbe, a tengernek örvényébe, a
viz körülvett vala engemet: minden te hánykódó vizeid * és a te habjaid én
rajtam általmennek vala.
5. Annyira hogy én azt mondanám: Elvettettem a te szemeid elől:
mindazáltal meg nem szünök nézni * a te szent templomodra.
6. Körülvettek vala engemet a vizek veszedelmesen, a mélység
körülvett vala engemet minden felől, fű tekeredett vala az én fejemre.
7. A hegyeknek alsó részeibe szállottam vala, a föld bézároltatott
vala az ő hzárjaival én körültem mind örökké; mindazáltal * megszabaditád az én
életemet a rothadástól, óh én Uram Istenem!
8. Mikor az én lelkem elfogyatkozott volna én benne, megemlékezém
az Úrról: és béméne imádságom te hozzád a te szent * templomodba.
9. A kik hijábavaló hazugságok után indulnak, az ő boldogságoktól
elrekesztik magokat.
10. Én pedig * háláadó szóval áldozom néked, és a mit fogadtam,
megadom néked: Az Úré a szabaditás!
11. És parancsola az Úr a * halnak, és kiveté Jónást a szárazra.