4. RÉSZ.

Jónás haragjáért megfeddetik az Úrtól.

Semmiképen nem tetszék pedig Jónásnak, és megharaguvék.

2. Könyörge azért az Úrnak, és monda: Kérlek Uram, avagy nem ez vala é az én mondásom, még mikor volnék az én földemben? azért futottam * vala Társisba: mert tudom vala, hogy te kegyelmes # és irgalmas Isten vagy, nagy türhető, és nagy irgalmasságu; és a gonosznak elváltoztatója vagy.

3. Most azért, Uram, vedd el, kérlek, az én lelkemet én tőlem: mert jobb nékem meghalnom, hogynem élnem!

4. És monda az Úr: Avagy méltán gerjedt é fel a te haragod!

5. Mert kimenvén Jónás a városból, ül vala a város ellenébe napkelet felől; holott csinált vala magának hajlékot, hogy az alatt ülne árnyékban mind addig, mig meglátná, mint lenne a városnak dolga.

6. Mert készitett vala az Úr Isten egy tököt, hogy felmenne az a Jónás hajlékára, hogy árnyékot tartana a Jónás fejének, és megoltalmazná a hévségnek bántásától, és örüle Jónás a töknek felette igen.

7. Azután szerze az Isten egy férget másodnapon reggel hajnalban, melly a töknek tövét megrágá, és megasza.

8. És lőn napkeletkor, hogy az Isten napkeleti száraztó szelet támasztana, és a napnak hévsége megsütné Jónásnak fejét, annyira, hogy elbádjadna, és kivánna magának halált, ezt mondván: Jobb nékem holtom, hogynem éltem!

9. És monda az Isten Jónásnak: Valyon méltán haragszol é azért a tökért? és monda: Méltán cselekszem, hogy haragszom mind halálig!

10. És monda az Úr! Te szánod a tököt, mellyért nem munkálkodtál, és a mellyet nem neveltél, melly egy éjjel felnevekedett, és más éjjel elhervadott.

11. És én ne szánnám Ninivét a nagy várost, mellyben több vagyon tizenkétszer tizezer embernél, kik nem tudnak különbséget tenni jobb- és balkezek között, mellyben barom is sok vagyon?