2. RÉSZ.

Fenyegeti az álnokokat s kegyetleneket.

Jaj azoknak, kik hamisságot gondolnak, és kik gonoszra szándékoznak az * ő ágyasházokban, hogy mihelyt megvirrad, azonnal megcselekedjék azt: mivelhogy arra hatalmok vagyon.

2. És azoknak, a kik ha megszerették a más mezejét, azt azonnal elragadják; vagy házát, * és azt elviszik: és nyomorgatják az embert az ő háznépével egybe, az embert és az ő örökségét.

3. Annakokáért ezt mondja az Úr: Ímé én gondolok e háznép ellen gonoszt, mellyből ki nem vonhatjátok a ti nyakaitokat: és nem jártok kevélyen, mivelhogy az idő veszedelmes lészen.

4. Az napon példabeszédbe költ titeket a siró, és keservesen sirat, ezt mondván: Mindenestől fogva elpusztultunk, az én népemnek egyik részét elköltöztette az Isten! Mimódon foszt meg engemet, és a mi örökségünktől is elidgenitvén, mimódon osztja el azt?

5. Annakokáért nem lészen ezután, ki az Úrnak Gyülekezetében az örökséget sorssal elosztaná.

6. Mert azt mondjátok a Prófétának: Ne prófétáljatok: de ugyan prófétálnak azért; nem * prófétálnak ezeknek és nem esik ő rajtok gyalázat.

7. Óh te, ki Jákób házának mondatol, avagy megszorittatott é az Úrnak lelke, avagy ezek é az ő cselekedetei, mellyeket ti cselekesztek? avagy nem használnak é az én beszédim annál, a ki igazán jár?

8. De a melly az előtt én * népem vala, mint ellenségre én reám, # támadott: ha kinek ruhája vagyon, a palástját is elvonszátok azoktól, a kik bátorsággal járnak az úton, mintha harczról tértek volna meg.

9. Az én népem özvegyit kiüzitek az ő kedves házokból, és az ő kisdedeiktől elveszitek az én ajándékomat szüntelen.

10. Keljetek fel azért, és menjetek fel: mert e föld nem * nyugalmatok néktek, az ő tisztátalanságáért elveszt titeket utolsó veszedelemmel.

11. Ha valamelly hazug és csalárd * hazud néktek ezt mondván: Prófétálok néktek a borért vagy részegitő italért; az kedves próféta e népnek.

12. Mindenestől fogva egybegyüjtelek tégedet Jákób, az Izráelnek maradékát egybe takaritom, egybegyüjtöm azt, mint a Bosrának juhait, mint a sereg juhot az akolba és zengnek a városok az embereknek sokaságok miatt.

13. Eljő a rontó az ő szemek láttára, kik rontanak, általmenvén a kapun, a mellyen kimennek: és az ő Királyok ő * előttök fogságra megyen, és az Úr lészen az ő fejek felett bosszúállásra.