4. RÉSZ.

A Krisztusról s az ő Egyháza állapotjáról.

De az utolsó időkben minekutánna az Úr házának * hegye minden hegyeknek felette helyheztettetik és minden halmoknak felette magasztaltatik, arra sok népek gyülnek.

2. És arra sok * pogánynépek mennek, és ezt mondják: Jertek el, menjünk fel az Úr hegyére, és a Jákób Istenének házához, és megtanit minket az ő útaira és járjunk az ő ösvényin: mert Sionból megyen ki a törvény, és az Úrnak beszéde Jérusálemből.

3. És sok népek között itéletet tészen az Isten, és sok nemzetségeket megfedd nagy messze földig, és az ő fegyvereikből * kapákat csinálnak, és az ő dárdáikból sarlókat, és egyik nép a másik ellen fegyvert nem vonszon, és többé hadakozást nem tanulnak.

4. És kiki mind békességgel nyugoszik az ő szőlője alatt, és az ő figefája alatt, és senki meg nem rettenti őket, mert a Seregek Urának szája szólott.

5. Mert mindenféle népek az ő Isteneknek nevében járnak; de mi a mi Urunknak Istenünknek nevében * járunk mind örökkön örökké.

6. Az időben, ezt mondja az Úr, hozzám fogadom a * sántát, és egybegyüjtöm azt, a ki elszéledett, és azt, a kit nyavalyákkal meglátogattam vala.

7. És számlálom a sántát az én maradék népem közzé, és a kit messze elvetettem vala, erős néppé tészem: és uralkodik az Úr ő rajtok a Sionnak hegyén, mostantól fogva * mind örökké.

8. És te gyülekezetnek tornya, Sion leányának vára, eljő te hozzád és elérkezik az előbbi * Uraság, a Jérusálem leányának birodalma.

9. Mostan miért kiáltasz nagy kiáltással? avagy nincsen é egy * Király is te közötted? és a te jó tanácsadód elveszett é? mivelhogy bánatnak eresztetted magadat mint a gyermekszülő.

10. Bánkódjál és fohászkodjál, óh Sionnak leánya, mintegy gyermekszülő: mert kimégy városodból, és a  mezőn lakozol; és vitetel szinte * Babilóniáig, # honnét megszabadulsz, onnét megszabadit tégedet az Úr a te ellenségidnek kezekből.

11. Mert jóllehet immár is sok pogánynépek gyültek te ellened, kik ezt mondják: Immár elkárhoztatott, és szemeinkkel meglátjuk a Sion veszedelmét;

12. De ők nem tudják az Úr gondolatit, és nem értik az ő tanácsát, hogy ő öszvegyüjti azokat, mint a kévét * a szérüre.

13. Kelj fel és csépeld elenségedet, Sionnak leánya: mert a te szarvadat vassá tészem,- és a te körmeidet aczéllá, hogy megronts sok népeket; és az ő gazdagságokat az Úrnak szenteled, és az ő marhájokat az egész föld Urának.