4. RÉSZ.
A Krisztusról s az ő Egyháza állapotjáról.
De az utolsó időkben minekutánna az Úr házának * hegye minden
hegyeknek felette helyheztettetik és minden halmoknak felette magasztaltatik,
arra sok népek gyülnek.
2. És arra sok * pogánynépek mennek, és ezt mondják: Jertek el,
menjünk fel az Úr hegyére, és a Jákób Istenének házához, és megtanit minket az
ő útaira és járjunk az ő ösvényin: mert Sionból megyen ki a törvény, és az
Úrnak beszéde Jérusálemből.
3. És sok népek között itéletet tészen az Isten, és sok
nemzetségeket megfedd nagy messze földig, és az ő fegyvereikből * kapákat
csinálnak, és az ő dárdáikból sarlókat, és egyik nép a másik ellen fegyvert nem
vonszon, és többé hadakozást nem tanulnak.
4. És kiki mind békességgel nyugoszik az ő szőlője alatt, és az ő
figefája alatt, és senki meg nem rettenti őket, mert a Seregek Urának szája
szólott.
5. Mert mindenféle népek az ő Isteneknek nevében járnak; de mi a mi
Urunknak Istenünknek nevében * járunk mind örökkön örökké.
6. Az időben, ezt mondja az Úr, hozzám fogadom a * sántát, és
egybegyüjtöm azt, a ki elszéledett, és azt, a kit nyavalyákkal meglátogattam
vala.
7. És számlálom a sántát az én maradék népem közzé, és a kit messze
elvetettem vala, erős néppé tészem: és uralkodik az Úr ő rajtok a Sionnak
hegyén, mostantól fogva * mind örökké.
8. És te gyülekezetnek tornya, Sion leányának vára, eljő te hozzád
és elérkezik az előbbi * Uraság, a Jérusálem leányának birodalma.
9. Mostan miért kiáltasz nagy kiáltással? avagy nincsen é egy *
Király is te közötted? és a te jó tanácsadód elveszett é? mivelhogy bánatnak
eresztetted magadat mint a gyermekszülő.
10. Bánkódjál és fohászkodjál, óh Sionnak leánya, mintegy
gyermekszülő: mert kimégy városodból, és a
mezőn lakozol; és vitetel szinte * Babilóniáig, # honnét megszabadulsz,
onnét megszabadit tégedet az Úr a te ellenségidnek kezekből.
11. Mert jóllehet immár is sok pogánynépek gyültek te ellened, kik
ezt mondják: Immár elkárhoztatott, és szemeinkkel meglátjuk a Sion veszedelmét;
12. De ők nem tudják az Úr gondolatit, és nem értik az ő tanácsát,
hogy ő öszvegyüjti azokat, mint a kévét * a szérüre.
13. Kelj fel és csépeld elenségedet, Sionnak leánya: mert a te
szarvadat vassá tészem,- és a te körmeidet aczéllá, hogy megronts sok népeket;
és az ő gazdagságokat az Úrnak szenteled, és az ő marhájokat az egész föld
Urának.