3. RÉSZ.
Mégis Ninivének s egész Assirának romlása.
Jaj a vérszopó * városnak melly rakva hazugsággal és
ragadománynyal, mellyből szakadatlan a préda.
2. Ostornak csattogása, és kerekek forgásoknak zörgések, nyeritő
lovaknak és forgó szekereknek zörgések hallatik abban.
3. A lovag felemeli az ő tündöklő szablyáját, és villogó dárdáját:
megölettetteknek sokaságok, és a megholt testeknek sok számok lészen, és nem
lészen végek a holt testeknek, annyira hogy azoknak holt testekbe megbotlanak.
4. A tekintetes és kedves paráznának paráznaságinak sokaságokért,
ki a hitetésre mester volt, és a pogányokat eladta az ő paráznaságival, és sok
nemzetségeket az ő étetésivel.
5. Ímé én lészek ellenséged, ezt mondja a Seregeknek Ura, és
orczádra forditom fel a te * ruháidnak alját, és megmutatom a pogányoknak a te
mezitelenségedet, és sok országoknak a te rutságodat.
6. És minden rutságot reád hányok, és gyalázattal illetlek tégedet,
és olyanná tészlek tégedet, mint a ganéj.
7. És minden valaki látánd tégedet, távol áll tőled, és ezt mondja:
elpusztult Ninivé! Kicsoda bánkódik rajta; hol keressek néked vigasztalókat?
8. Avagy jobb vagy é te a sok népű Nóé városnál, melly a folyóviz
között fekszik vala? mellynek körülette vizek, mellynek árokja a tenger, és a
tenger az ő kőfala?
9. Szerecsenország annak erőssége és Égyiptom, és számtalan sok
népek: Afriak és Libia voltak néked segitségül.
10. De még az is számkivetésre és fogságra jutott, még az ő apró
gyemekeik is abban a falhoz verettettek minden útczáknak elein: és az ő
Fejedelmire sorsot vetettek és minden ő nagy Urai vasba verettek.
11. Te is azért * megrészegedel, és semmivé lészesz; te is a te
ellenségedtől is segitséget kérsz.
12. Minden te erősségeid ollyak lésznek mint a megért figék,
mellyeket ha megmozditnak, az embernek szájába esnek.
13. Ímé a te néped te benned ollyan lészen, mint az asszonynépek: a
te földednek kapui megnyittatnak a te ellenségidnek, a tűz emészti meeg a te
zárjaidat.
14. Szerezz magadnak a szálláshoz való vizet, újitsd meg a te erősségedet,
nyomjad a sárt, keverd a meszet, erősitsd meg e mészkemenczét:
15. De ugyan ott megemészt tégedet a tűz, elfogyott tégedet a
szablya, megemészt tégedet az ellenség mint a cserebogár; szaporodjál bátor
mint a cserebogár, szaporodjál mint a sáska.
16. Megsokasitottad a te kalmáridat, mint az égnek csillagait; de
mint a prédáló cserebogár elrepül, ugy azok is.
17. A te Fejedelmid mint a sáska, és a te Hadnagyid mint a
sáskáknak sokaságok, mellyek a hideg időben a gyepűkben laknak; de mihelyt a
meleg nap feltámad, elmennek, és helyeket meg sem esmérik, a hol voltak azok.
18. A te Tanácsosid, Assiriának Királya, szunnyadni fognak, a te
erős vitézid elrestülnek, a te néped eloszol a hegyeken, és nem lészen senki a
ki öszvegyüjtené őket.
19. A te romlásod sebe bé nem gyógyul, rakva fájdalommal a te
nyavalyád; mindenek, kik hiredet hallják, tapsolnak rajtad: mert ki
oltalmazhatta volna meg magát a te gonoszságodtól szüntelen.