3. RÉSZ.

Mégis Ninivének s egész Assirának romlása.

Jaj a vérszopó * városnak melly rakva hazugsággal és ragadománynyal, mellyből szakadatlan a préda.

2. Ostornak csattogása, és kerekek forgásoknak zörgések, nyeritő lovaknak és forgó szekereknek zörgések hallatik abban.

3. A lovag felemeli az ő tündöklő szablyáját, és villogó dárdáját: megölettetteknek sokaságok, és a megholt testeknek sok számok lészen, és nem lészen végek a holt testeknek, annyira hogy azoknak holt testekbe megbotlanak.

4. A tekintetes és kedves paráznának paráznaságinak sokaságokért, ki a hitetésre mester volt, és a pogányokat eladta az ő paráznaságival, és sok nemzetségeket az ő étetésivel.

5. Ímé én lészek ellenséged, ezt mondja a Seregeknek Ura, és orczádra forditom fel a te * ruháidnak alját, és megmutatom a pogányoknak a te mezitelenségedet, és sok országoknak a te rutságodat.

6. És minden rutságot reád hányok, és gyalázattal illetlek tégedet, és olyanná tészlek tégedet, mint a ganéj.

7. És minden valaki látánd tégedet, távol áll tőled, és ezt mondja: elpusztult Ninivé! Kicsoda bánkódik rajta; hol keressek néked vigasztalókat?

8. Avagy jobb vagy é te a sok népű Nóé városnál, melly a folyóviz között fekszik vala? mellynek körülette vizek, mellynek árokja a tenger, és a tenger az ő kőfala?

9. Szerecsenország annak erőssége és Égyiptom, és számtalan sok népek: Afriak és Libia voltak néked segitségül.

10. De még az is számkivetésre és fogságra jutott, még az ő apró gyemekeik is abban a falhoz verettettek minden útczáknak elein: és az ő Fejedelmire sorsot vetettek és minden ő nagy Urai vasba verettek.

11. Te is azért * megrészegedel, és semmivé lészesz; te is a te ellenségedtől is segitséget kérsz.

12. Minden te erősségeid ollyak lésznek mint a megért figék, mellyeket ha megmozditnak, az embernek szájába esnek.

13. Ímé a te néped te benned ollyan lészen, mint az asszonynépek: a te földednek kapui megnyittatnak a te ellenségidnek, a tűz emészti meeg a te zárjaidat.

14. Szerezz magadnak a szálláshoz való vizet, újitsd meg a te erősségedet, nyomjad a sárt, keverd a meszet, erősitsd meg e mészkemenczét:

15. De ugyan ott megemészt tégedet a tűz, elfogyott tégedet a szablya, megemészt tégedet az ellenség mint a cserebogár; szaporodjál bátor mint a cserebogár, szaporodjál mint a sáska.

16. Megsokasitottad a te kalmáridat, mint az égnek csillagait; de mint a prédáló cserebogár elrepül, ugy azok is.

17. A te Fejedelmid mint a sáska, és a te Hadnagyid mint a sáskáknak sokaságok, mellyek a hideg időben a gyepűkben laknak; de mihelyt a meleg nap feltámad, elmennek, és helyeket meg sem esmérik, a hol voltak azok.

18. A te Tanácsosid, Assiriának Királya, szunnyadni fognak, a te erős vitézid elrestülnek, a te néped eloszol a hegyeken, és nem lészen senki a ki öszvegyüjtené őket.

19. A te romlásod sebe bé nem gyógyul, rakva fájdalommal a te nyavalyád; mindenek, kik hiredet hallják, tapsolnak rajtad: mert ki oltalmazhatta volna meg magát a te gonoszságodtól szüntelen.