HABAKUK PRÓFÉTA KÖNYVE.

1. RÉSZ.

Panasz a bűnökről: jövendölés a büntetésről.

Ez a terhes Prófétzia, mellyet látott Habakuk Próféta.

2. Mennyi ideje vagyon, Uram, hogy kiáltok: és nem hallgatsz meg? Untatlak téged az ember között való törvénytelen * hatalomért; és nem szabaditasz meg?

3. Miért hagyod néznem a hamisságot, és miért nézeted velem a nyomorgatást? A ragadozás és a hatalom miért vagyon előttem? és miért vagyon előttem a ki pert és versengést támaszt?

4. Annakokáért nincsen becsületi az Isten törvényének, és soha az igazság elő nem mehet; mert az Istentelen * körülveszi az igazat, azért lészen a hamis itélet.

5. Tekintsenek a pogányokra és nézzétek meg, és csudálkozással csudálkozzatok: mert olly dolgot cselekeszem a ti időtökben, mellyet ha beszénének nem * hinnétek azt.

6. Mert ímé én feltámasztom a Káldeusokat, a kegyetlen és vakmerő nemzetséget, melly eljárja a ti földeteknek szélességét, hogy elfoglalja a nem ő hajlékait.

7. Rettenetes és iszonyu nemzetség ez, mellytől származik e népek itéleti és rabságra * való vitele.

8. Mellynek lovai gyorsabbak a párduczoknál, és kegyetlenebbek az estve járó éh * farkasoknál: mellynek lovagjai igen sokak, és az ő lovagjai messzünnen jőnek, gyorsan repülnek, mint a dögre siető saskeselyü.

9. Az az egész sokaság a ragadományért jő: az ő orczájoknak tekinteti, hasonló a napkeleti száraztó szélhez, és számtalan rabot gyüjt mint a fövenyet.

10 És e nép a Királyokat neveti, és a Fejedelmek néki csufságok, minden erősséget megnevet és töltést csinál az ellen és megveszi azt.

11. Akkor elváltozik az ő szive, és meghaladván a czélt gonoszul cselekeszik, és ezt az ő erejét az ő bálvány Istenének tulajdonitja.

12. Avagy nem öröktől fogva való vagy é te? Az Úr én Istenem, én Szentem; nem veszünk el, Uram az itéletre rendelted őtet, és te én erősségem, a mi dorgálásunkra választottad őtet.

13. Tisztábbak a te szemeid, hogynem mint a gonoszságra * nézhetnél, és az embereknek nyomorgatásokat nem nézheted: Miért tekintesz tehát a hitetlenekre? és elhallgatod, mikor az istentelen elnyeli az ő nálánál igazabbat?

14. Ollyanokká tészed az embereket mint a tenger halait, és a csuszómászó férget, mellynek nincsen vezére.

15. Mindenestől az ő horgával * kivonsza, bégyüjti azokat az ő gyalomjába, és bétakaritja azokat az ő hálójába; annakokáért örül és tapsol annak.

16. Azokáért áldozik az ő gyalomjának, és jóillatot tészen az ő hálójának; mert ezek által vagyon az ő kövér része, és az ő jóllakása.

17. Valyon azért kiterjeszti é az ő gyalmát, és szorgalmatos lészen é a népeknek öldöklésekben, hogy semit ne kedvezzen? *