2. RÉSZ.

Jövendölés a Káldeusok veszedelmekről.

Mikor az én állóhelyemben állanék, és állanék az erősségben, és szorgalmatosan vigyáznék annak meglátására mit szólna nékem az Úr, és mit kellene felelnem az én dorgálásom után:

2. Felele nékem az Úr mondván: Ird meg e látást tettetes * betükkel e táblákra, hogy az olvasó szabadon olvashassa azt:

3. Mert a látás még bionyos időre halasztatott, és végezetre szól, és meg nem csal: ha késéndik, várjad azt: mert kétség nélkül meglészen, és nem késik.

4. Ímé a kinek lelke nem igaz ő benne, felfuvalkodik; az igaz ember pedig az * ő hitivel él.

5. Annakokáért mivelhogy porba merülvén vétkezik a kevély ember, a ki nem nyughatik egy helyben; és eltátja az ő torkát mint a koporsó, és hasonló a halálhoz, melly nem elégeszik meg, és minden nemzetségeket magához gyüjt.

6. Avagy nem költik é őtet mindnyájan e népek példabeszédbe, és nem szólnak é ő róla mese fejtéssel? ezt mondván: Jaj annak, a ki gazdagitja magát a máséból; valyon meddig tart az? és annak is jaj, a ki sűrü sárt gyüjt maga fejére!

7. Avagy nem támadnak é hirtelen, kik tégedet mardossanak, és felébredjenek a kik tégedet megháboritsanak, hogy ők tégedet eltapodjanak.

8. Mivelhogy te megfosztottál sok nemzetséget: megfosztnak * tégedet a népnek maradékai, az embereknek ártatlan vérekért, és a föld népén, a városon és annak minden lakóin tett hatalmasságodért.

9. Jaj annak, a ki gonoszul a másét kivánja * az ő házának öregbitéséért, hogy magas fészket rakhasson magának, hogy megszabadulhasson a veszedelemtől.

10. A te házadnak gyalázatjára tartottál tanácsot, mikor sok népeket vesztettél volt, és vétkeztél a mgad lelke ellen.

11. Mert a kövek a kőfalakból te ellened kiáltnak, és a fa épitésekből a gerendák ellened * bizonyságot tésznek.

12. Jaj annak, a ki várost épit * vérrel, és a ki várost készit álnoksággal!

13. Avagy imé a Seregeknek Urától nem jő é bosszuállás? Annakokáért a népek tüzre épitenek; és hijába munkálkodnak a nemzetségek.

14. Mert az Úr dicsőségének * esméretivel bételik a föld, miképen a vizek a tengernek mélységét béboritják.

15. Jaj annak, a ki megitatja az * ő felebarátját, és a ki reá erősödöl, hogy megrészegitsed őtet, hogy az ő szemérmeket láthassad:

16. Gyalázattal megrakodol a dicsőgé helyébe: iszol * te is, és megmezitelenittetel; mert te reád fordul az Úr joggkezének pohara, és gyalázatos okádás esik a te dicsőségedre.

17. Mert a Libánuson tett hatalmad, és annak vadainak elprédáltatások, melly azokat elrettentette, az veszt el tégedet, az embernek véreknek kiontatásáért, és a földön, a * városon és annak minden lakóin tett hatalmadért.

18. Mit használ néked a faragott * kép, hogy annak faragója kifaragta azt, vagy az öntött kép, melly hazugságra tanit: mivelhogy bizik annak faragója az ő csinálmányában, hogy néma bálványokat csináljon?

19. Jaj, a ki a fának ezt mondja: Serkenj fel; és a néma kőnek: Ébredj fel! Avagy tanithat é az? Ímé béborittatott arannyal és ezüsttel, de semmi lélek nincs benne.

20. Az Úr pedig az ő szentséges templomában vagyon! Rettegje azért őtet mind az egész föld népe!