2. RÉSZ.
Jövendölés a Káldeusok veszedelmekről.
Mikor az én állóhelyemben állanék, és állanék az erősségben, és
szorgalmatosan vigyáznék annak meglátására mit szólna nékem az Úr, és mit
kellene felelnem az én dorgálásom után:
2. Felele nékem az Úr mondván: Ird meg e látást tettetes * betükkel
e táblákra, hogy az olvasó szabadon olvashassa azt:
3. Mert a látás még bionyos időre halasztatott, és végezetre szól,
és meg nem csal: ha késéndik, várjad azt: mert kétség nélkül meglészen, és nem
késik.
4. Ímé a kinek lelke nem igaz ő benne, felfuvalkodik; az igaz ember
pedig az * ő hitivel él.
5. Annakokáért mivelhogy porba merülvén vétkezik a kevély ember, a
ki nem nyughatik egy helyben; és eltátja az ő torkát mint a koporsó, és hasonló
a halálhoz, melly nem elégeszik meg, és minden nemzetségeket magához gyüjt.
6. Avagy nem költik é őtet mindnyájan e népek példabeszédbe, és nem
szólnak é ő róla mese fejtéssel? ezt mondván: Jaj annak, a ki gazdagitja magát
a máséból; valyon meddig tart az? és annak is jaj, a ki sűrü sárt gyüjt maga
fejére!
7. Avagy nem támadnak é hirtelen, kik tégedet mardossanak, és
felébredjenek a kik tégedet megháboritsanak, hogy ők tégedet eltapodjanak.
8. Mivelhogy te megfosztottál sok nemzetséget: megfosztnak *
tégedet a népnek maradékai, az embereknek ártatlan vérekért, és a föld népén, a
városon és annak minden lakóin tett hatalmasságodért.
9. Jaj annak, a ki gonoszul a másét kivánja * az ő házának
öregbitéséért, hogy magas fészket rakhasson magának, hogy megszabadulhasson a
veszedelemtől.
10. A te házadnak gyalázatjára tartottál tanácsot, mikor sok
népeket vesztettél volt, és vétkeztél a mgad lelke ellen.
11. Mert a kövek a kőfalakból te ellened kiáltnak, és a fa
épitésekből a gerendák ellened * bizonyságot tésznek.
12. Jaj annak, a ki várost épit * vérrel, és a ki várost készit
álnoksággal!
13. Avagy imé a Seregeknek Urától nem jő é bosszuállás? Annakokáért
a népek tüzre épitenek; és hijába munkálkodnak a nemzetségek.
14. Mert az Úr dicsőségének * esméretivel bételik a föld, miképen a
vizek a tengernek mélységét béboritják.
15. Jaj annak, a ki megitatja az * ő felebarátját, és a ki reá
erősödöl, hogy megrészegitsed őtet, hogy az ő szemérmeket láthassad:
16. Gyalázattal megrakodol a dicsőgé helyébe: iszol * te is, és
megmezitelenittetel; mert te reád fordul az Úr joggkezének pohara, és
gyalázatos okádás esik a te dicsőségedre.
17. Mert a Libánuson tett hatalmad, és annak vadainak
elprédáltatások, melly azokat elrettentette, az veszt el tégedet, az embernek
véreknek kiontatásáért, és a földön, a * városon és annak minden lakóin tett
hatalmadért.
18. Mit használ néked a faragott * kép, hogy annak faragója
kifaragta azt, vagy az öntött kép, melly hazugságra tanit: mivelhogy bizik
annak faragója az ő csinálmányában, hogy néma bálványokat csináljon?
19. Jaj, a ki a fának ezt mondja: Serkenj fel; és a néma kőnek:
Ébredj fel! Avagy tanithat é az? Ímé béborittatott arannyal és ezüsttel, de
semmi lélek nincs benne.
20. Az Úr pedig az ő szentséges templomában vagyon! Rettegje azért
őtet mind az egész föld népe!