2. RÉSZ.

Egynéhány népeknek romlást hirdet.

Vegyétek eszetekbe magatokat, vegyétek eszetekbe, óh te meggyülölt * nemzetség!

2. Minekelőtte a dekrétom szerint felvirradna a nap, mellyen ollyanok lésztek mint a polyva, melly semmivé lészen; minekelőtte reátok következzék az Úr haragjának busálása, minekelőtte reátok következzék az Úr haragjának * napja:

3. Keressétek az Urat e földnek minden alázatosai, kik az ő itéletit cselekedtétek: keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot; talán * megoltalmaztattok ti az Úr búsulásának napján;

4. Mert puszta lészen * Gáza, Askalon is elpusztittatik: Asdódat nap # világnál rabságra viszik, és Akkaron elrontatik.

5. Jaj a tenger mellett lakozóknak, a Kereteusok nemzeségeknek: az Úrnak beszéde vagyon ti ellenetek Kanaán, Filiszteusoknak * földök, és elpusztitlak tégedet, annyira hogy lakos ne legyen rajtad.

6. És lészen a tenger mellett való tartomány pásztorok aklának hajléka, és barmoknak istállójok.

7. És lészen a tenger mellett való tartomány a Júda háza maradékának nyugalmas helye, ott legeltetnke, az Askalon házaiban nyugosznak estve: mert meglátogatja őket az Urok Istenek, és megszabaditja * fogságból őket.

8. Hallottam a Moáb * szidalmazását, és az Ammon fijainak bosszuságtételeket, mellyekkel gyalázták az én népemet, és felfuvalkodtak az ő határok ellen.

9. Annakokáért * élek én, ezt mondja a Seregeknek Ura, az Izráelnek Istene, hogy Moáb ollyan lészen mint Sodoma, és az Ammon fijai mint Gomora, csalán termő föld, sovány és puszta lészen mind örökké: az én népemnek # maradéka prédálja el őket, és az én népemnek maradéka birja őket.

10. Ez esik ő rajtok az ő * kevélységekért, mellyel szidalmazták és bosszantották a Seregek Urának népét.

11. Rettenetes lészen az Úr ő ellenek: mert megemészti az ő földöknek minden Istenit; és tiszteli őtet kiki az * helyében, és a pogányoknak minden szigeteik.

12. Ti is Szerecsenek * az én fegyveremmel ölettettek meg, azokkal egyetemben.

13. És felemeli az ő kezét észak ellen, és elveszti * Assiriát, és elpusztitja Ninivét, és ollyaná tészi, mintegy kietlen pusztát.

14. És annak közepette fekszik barmoknak nyájok, és minden pogánynépek közt való fenevadak; az ökörbika, és a bagoly hálnak * az ő ajtaiban, annak ablakában azoknak szavok hallatik, kapujában pusztaság lészen: mert elpusztitotta az ellenség a czédrusfából csinált épületeket.

15. És ama kevély válros, melly bátorságban nyugszik vala, melly ezt mondja vala az ő szivében: Én vagyok, és én nálamnál * több nincsen! Mimódon pusztult el, és lett a vadaknak lakhelyekké? Valaki azon általmegyen, süvölt, és az ő kezeit hányja!