2. RÉSZ.
Egynéhány népeknek romlást hirdet.
Vegyétek eszetekbe magatokat, vegyétek eszetekbe, óh te meggyülölt
* nemzetség!
2. Minekelőtte a dekrétom szerint felvirradna a nap, mellyen
ollyanok lésztek mint a polyva, melly semmivé lészen; minekelőtte reátok
következzék az Úr haragjának busálása, minekelőtte reátok következzék az Úr
haragjának * napja:
3. Keressétek az Urat e földnek minden alázatosai, kik az ő
itéletit cselekedtétek: keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot;
talán * megoltalmaztattok ti az Úr búsulásának napján;
4. Mert puszta lészen * Gáza, Askalon is elpusztittatik: Asdódat
nap # világnál rabságra viszik, és Akkaron elrontatik.
5. Jaj a tenger mellett lakozóknak, a Kereteusok nemzeségeknek: az
Úrnak beszéde vagyon ti ellenetek Kanaán, Filiszteusoknak * földök, és
elpusztitlak tégedet, annyira hogy lakos ne legyen rajtad.
6. És lészen a tenger mellett való tartomány pásztorok aklának
hajléka, és barmoknak istállójok.
7. És lészen a tenger mellett való tartomány a Júda háza
maradékának nyugalmas helye, ott legeltetnke, az Askalon házaiban nyugosznak
estve: mert meglátogatja őket az Urok Istenek, és megszabaditja * fogságból
őket.
8. Hallottam a Moáb * szidalmazását, és az Ammon fijainak
bosszuságtételeket, mellyekkel gyalázták az én népemet, és felfuvalkodtak az ő
határok ellen.
9. Annakokáért * élek én, ezt mondja a Seregeknek Ura, az Izráelnek
Istene, hogy Moáb ollyan lészen mint Sodoma, és az Ammon fijai mint Gomora,
csalán termő föld, sovány és puszta lészen mind örökké: az én népemnek #
maradéka prédálja el őket, és az én népemnek maradéka birja őket.
10. Ez esik ő rajtok az ő * kevélységekért, mellyel szidalmazták és
bosszantották a Seregek Urának népét.
11. Rettenetes lészen az Úr ő ellenek: mert megemészti az ő
földöknek minden Istenit; és tiszteli őtet kiki az * helyében, és a pogányoknak
minden szigeteik.
12. Ti is Szerecsenek * az én fegyveremmel ölettettek meg, azokkal
egyetemben.
13. És felemeli az ő kezét észak ellen, és elveszti * Assiriát, és
elpusztitja Ninivét, és ollyaná tészi, mintegy kietlen pusztát.
14. És annak közepette fekszik barmoknak nyájok, és minden
pogánynépek közt való fenevadak; az ökörbika, és a bagoly hálnak * az ő
ajtaiban, annak ablakában azoknak szavok hallatik, kapujában pusztaság lészen:
mert elpusztitotta az ellenség a czédrusfából csinált épületeket.
15. És ama kevély válros, melly bátorságban nyugszik vala, melly
ezt mondja vala az ő szivében: Én vagyok, és én nálamnál * több nincsen!
Mimódon pusztult el, és lett a vadaknak lakhelyekké? Valaki azon általmegyen,
süvölt, és az ő kezeit hányja!