ZAKARIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE.

1. RÉSZ.

Intés megtérésre: Zakariás látásai.

Dáríus * második esztendejének nyolczadik hónapjában szóla az Úr Zakariásnak a Barakiás fijának, ki Iddó Próféta fija vala, mondván:

2. Megharagudt volt az Úr felette igen a ti atyáitokra.

3. Ezt mondjad azért nékik: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Térjetek * én hozzám, ezt mondja a Seregeknek Ura; és ti hozzátok térek, azt mondja a Seregeknek Ura.

4. Ne legetek oylan, mint a ti atyáitok: mert ez előtt való Próféták kiáltottak nékik, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Térjetek meg, kérlek, a ti gonosz útaitokról és gonosz cselekedeteitekről: de nem * fogadtak szót, és nem figyelmeztek én hozzám, azt mondja az Úr.

5. Hol vagynak a ti atyáitok? és a Próféták? mind örökké élnek é?

6. De az én beszédim és az én végezésim, mellyeket az én szolgáimnak a Prófétáknak megparancsoltam, valyon nem teljesedtek * é bé a ti atyáitokon? mert még megtérvén azt mondották: A mint gondolta # vala a Seregeknek Ura, hogy mi velünk cselekedjen, a mi útaink és cselekedetink szerint: ugy cselekedett velünk.

7. A tizennegyedik hónapnak (mellyet Sebátnak neveznek) huszonnegyedik napján, Dáríusnak második esztendejében, szóla az Úr Zakariásnak a Barakiás fijának, ki Iddó Próféta fija vala,mondván:

8. Látám éjszaka, és ímé egy férjfiú ül vala veres * lovon: és áll vala a mirtusfák között, mellyek valának mély helyen: és az ő háta megett valának vers lovak, tarkák és fejérek.

9. És mondék én: Mit akarnak ezek Uram? Felele nékem amaz Angyal, a ki engemet megszólita: Én megmondom néked, mit akarnak ezek.

10. Akkor felelvén ama * férjfiú, a ki áll vala a mirtusfák között, monda: ezek, a kiket az Úr küldött, hogy béjárják e földet.

11. És felelvén az Úr Angyalának, ki a mirtusfák között áll vala, mondának: Eljártuk a földet, és ímé az egész föld nyugszik, és nagy bátorságban vagyon.

12. Akkor szolván az Úr Angyala, monda: Óh Seregeknek Ura! meddig nem könyörülsz te a Jérusálembelieken és a Júdának városin, mellyek ellen haragudtál immár hetven * esztendőktől fogva.

13. Felele pedig a Seregeknek Ura az Angyalnak, a ki én velem szól vala, jó beszédeket és vigasztaló szókat.

14. annakokáért megparnacoslá nékem az Angyal, a ki én velem szól vala: Kiálts, ezt mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Szeretem * én Jérusálemet és Siont nagy buzgóságos szeretettel.

15. De nagy haraggal haragszom e bátorságban élő népek ellen: mert én kevéssé haragudtam vala az én népemre, ők pdig kegyetlenül * cselekedtek velek.

16. Annakokáért ezt mondja az Úr: Megtértem a Jérusálem városához kegyelmesen, az én házam megépittetik abban, ezt mondja a Seregeknek Ura, és kinyujtatik a mérő linea * Jérusálemen.

17. Mégis kiálts, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Még az én városim felette * bővölködni fognak sok jókkal, minekutánna az Úr Siont ismég megvigasztalja, és Jérusálemet ismét magához veszi.

18. És felemelvén az én szemeimet, láték, és ímé négy szarvak valának.

19. És mikor kérdeném az Angyaltól, a ki én velem szól vala: Micsodák ezek? monda nékem: Ezek a szervak, mellyek elhányták Júdát, Izráelt és Jérusálemet.

20. Azután mutata nékem az Úr négy kovácsokat.

21. És mikor kérdeném: Mit akarnak ezek cselekedni? Felelvén monda: ezek a szarvak, mellyek elhányták Júdát, annyira, hogy senki fejét fel ne emelhetné: e kovácsok pedig eljöttek, hogy azokat elrettentsék, hogy e pogánynak szarvaikat lerontsák, kik szarvat emeltek vala Júda földe ellen, hogy azt elrontanák.