MALAKIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE.

1. RÉSZ.

A sok jóért háladatlan nép ellen panasza Istennek.

Az Úr beszédének terhes Prófétziája az Izráel ellen, Malakiás által.

2. Szerettelek titeket, ezt mondja az Úr; és azt kérditek: Miben mutattad hozzánk való szerelmedet? Avagy nem attyafia vala- é Ézsaú Jákóbnak? ezt mondja az Úr: Jákóbot * pedig szerettem;

3. De Ézsaút gyűlöltem, és az ő lakó hegyeit * pusztává tettem; és az ő örökségét sárkányok barlangjokká.

4. Ha ezt mondándja Edom: Elfogyatkoztunk; de térjónk meg és épitsük meg a mi pusztáinkat: ezt mondja a Seregeknek Ura: Ők épitnek, de én * elrontom: és ezt mondják nékik: Istentelenségnek határa a ti határotok, és olly nép ez, mellyre az Úrnak örökké való haragja vagyon.

5. Mellyet a ti szemeitek meglátnak, és magatok ezt kezditek mondani: Felmagasztaltatott az Úr az Izráel határában!

6. A fiú tiszteli az ő attyát, és a szolga az ő Urát. Ha én Atya vagyok, hol az én tisztességem? és ha én Úr vagyok, hol az én félelmem? ezt mondja a Seregeknek Ura néktek, óh Papok, kik megutáljátok az én nevemet, és ezt mondjátok: Miben utáljuk meg a te nevedet?

7. Kik az én oltáromra fertelmes kenyeret hoztok fel, mégis ezt mondjátok: Miben fertéztetünk meg tégedet? Ebben, mikor azt gondoljátok, hogy az Úrnak asztala * utálatos!

8. Ha vak oktalan állatot visztek az áldozatra, nem gonosz-é az? és ha * sántát vagy bénát visztek, nem gonosz-é? Vigyed azt a te Fejedelmednek, lássad, ha jó néven veszi-é tőled, vagy ha jó szemmel lát-é tégedet? ezt mondja a Seregeknek Ura!

9. Most annakokáért engeszteljétek az erős Istennek orczáját, hogy könyörüljön rajtunk; mivelhogy ti ezt miveltétek, valyon tekint-é valamellyitekre? ezt mondja a Seregeknek Ura.

10. Kicsoda az is ti közzűletek, a ki ingyen bézárlaná a templom ajtaját? Avagy az én oltáromon ingyen áldoztok é? Nem kedvellek titeket, ezt mondja a Seregeknek Ura, és az * áldozatot a ti kezetekből nem kedvellem;

11. Mert napkelttől fogva * napnyugotig nagy az én nevem a Pogányok között, és minden # helyen jóillatú füsttel és tiszta eledeli-áldozattal áldoznak nékem: mert nagy az én nevem a pogányok között, ezt mondja a Seregeknek Ura.

12. Ti pedig megfertéztetitek, * azt, mikor ezt mondjátok: Az Úrnak asztala megfertéztetett, és annak jövedelme utálatos eledel.

13. És ezt mondjátok: Ímé mint fáraánk, és sóhajtattok az áldozat mellett, ezt mondja a Seregeknek Ura: annakfelette vadaktól megszaggatottat, sántát, és betegest hoztok nékem, áldoztok eledeli-áldozattal is; avagy * kedves-é ez a ti kezetekből? azt mondja az Úr.

14. Átkozott pedig az * álnok ember, a ki mikor az ő juhai között him bárány vagyon, és fogadást tészen, áldozik hitvánnyal az Úrnak; mert nagy Király vagyok én, ezt mondja a Seregeknek Ura, és rettenetes az én nevem a pogányok között.