MALAKIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE.
1. RÉSZ.
A sok jóért háladatlan nép ellen panasza Istennek.
Az Úr beszédének terhes Prófétziája az Izráel ellen, Malakiás
által.
2. Szerettelek titeket, ezt mondja az Úr; és azt kérditek: Miben
mutattad hozzánk való szerelmedet? Avagy nem attyafia vala- é Ézsaú Jákóbnak?
ezt mondja az Úr: Jákóbot * pedig szerettem;
3. De Ézsaút gyűlöltem, és az ő lakó hegyeit * pusztává tettem; és
az ő örökségét sárkányok barlangjokká.
4. Ha ezt mondándja Edom: Elfogyatkoztunk; de térjónk meg és
épitsük meg a mi pusztáinkat: ezt mondja a Seregeknek Ura: Ők épitnek, de én *
elrontom: és ezt mondják nékik: Istentelenségnek határa a ti határotok, és olly
nép ez, mellyre az Úrnak örökké való haragja vagyon.
5. Mellyet a ti szemeitek meglátnak, és magatok ezt kezditek
mondani: Felmagasztaltatott az Úr az Izráel határában!
6. A fiú tiszteli az ő attyát, és a szolga az ő Urát. Ha én Atya
vagyok, hol az én tisztességem? és ha én Úr vagyok, hol az én félelmem? ezt
mondja a Seregeknek Ura néktek, óh Papok, kik megutáljátok az én nevemet, és
ezt mondjátok: Miben utáljuk meg a te nevedet?
7. Kik az én oltáromra fertelmes kenyeret hoztok fel, mégis ezt
mondjátok: Miben fertéztetünk meg tégedet? Ebben, mikor azt gondoljátok, hogy
az Úrnak asztala * utálatos!
8. Ha vak oktalan állatot visztek az áldozatra, nem gonosz-é az? és
ha * sántát vagy bénát visztek, nem gonosz-é? Vigyed azt a te Fejedelmednek,
lássad, ha jó néven veszi-é tőled, vagy ha jó szemmel lát-é tégedet? ezt mondja
a Seregeknek Ura!
9. Most annakokáért engeszteljétek az erős Istennek orczáját, hogy
könyörüljön rajtunk; mivelhogy ti ezt miveltétek, valyon tekint-é
valamellyitekre? ezt mondja a Seregeknek Ura.
10. Kicsoda az is ti közzűletek, a ki ingyen bézárlaná a templom
ajtaját? Avagy az én oltáromon ingyen áldoztok é? Nem kedvellek titeket, ezt
mondja a Seregeknek Ura, és az * áldozatot a ti kezetekből nem kedvellem;
11. Mert napkelttől fogva * napnyugotig nagy az én nevem a Pogányok
között, és minden # helyen jóillatú füsttel és tiszta eledeli-áldozattal
áldoznak nékem: mert nagy az én nevem a pogányok között, ezt mondja a
Seregeknek Ura.
12. Ti pedig megfertéztetitek, * azt, mikor ezt mondjátok: Az Úrnak
asztala megfertéztetett, és annak jövedelme utálatos eledel.
13. És ezt mondjátok: Ímé mint fáraánk, és sóhajtattok az áldozat
mellett, ezt mondja a Seregeknek Ura: annakfelette vadaktól megszaggatottat,
sántát, és betegest hoztok nékem, áldoztok eledeli-áldozattal is; avagy *
kedves-é ez a ti kezetekből? azt mondja az Úr.
14. Átkozott pedig az * álnok ember, a ki mikor az ő juhai között
him bárány vagyon, és fogadást tészen, áldozik hitvánnyal az Úrnak; mert nagy
Király vagyok én, ezt mondja a Seregeknek Ura, és rettenetes az én nevem a
pogányok között.