9. RÉSZ.

Krisztus a bünt megbocsátja: Mátét hivja: a János tanítványinak megfelel: öt csudákat tészen: sok gabona, kevés arató.

És bémenvén a hajóba, általméne a tengeren, és méne az ő * városába.

2. És ímé hozának néki egy gutaütött ágyban feküvő embert; és mikor látta volna Jézus azoknak hiteket, monda a gutaütött embernek; Bizzál fiam, megbocsáttattak néked a te bűneid.

3. És ímé az Írástudók közzűl némellyek mondának ő magokban: E káromlást szól.

4. És mikor látta volna Jézus azoknak gondolatjokat, * monda: miért # gondoltok gonoszt a ti sziveitekben;

5. Mert melyik könnyebb, ezt mondanom-é; megbocsáttattaknéked bűneid; vagy ezt mondanom: Kelj fel, és járj?

6. Hogy pedig megtudjátok, hogy az  ember Fijának vagyon hatalma e földön megbocsátani a * bűnöket: (akkor monda a gutaütött embernek:) Kelj fel, vedd fel a te ágyadat, és eredj házadhoz.

7. Akkor az felkele, és elméne az ő házához.

8. A sokaság pedig mikor ezt látta volna, elálmélkodék és dicsőité az Istent, hogy ilyen hatalmat adott volna az embereknek.

9. És mikor Jézus onnét elmenne, láta egy embert ülni az adószedő helyen, kinek neve Máté * vala, és monda néki: Kövess engem: És az felkelvén követé őtet.

10. És ímé lőn, mikor Jézus lakodalomhoz ült volna a Máté házánál, ímé sok Publikánusok és bűnösök jövének hozzá: és együtt Jézussal és az ő tanitványaival letelepedének.

11. És mikor ezt látták volna a Farizuesok, mondának az ő tanitványinak: Micsoda az oka, hogy ez a ti Mesteretek a Publikánusokkal, és a bűnösökkel eszik?

12. Jézus pedig mikor ezt hallotta volna, monda nékik: Az egésséges emberek nem szűkölködnek orvos nélkűl, hanem a betegek.

13. Sőt inkább menjetek el, és tanuljátok meg mi legyen ez a mondás: * Irgalmasságot akarok és nem # áldozatot: Mert nem jöttem hogy az igazakat hivnám, hanem a bűnösöket a megtérésre.

14. Akkor jövének ő hozzá a Keresztelő János tanitványai, * és mondának: Mi az oka, hogy mi és a Farizeusok sokat böjtölünk; a te tanitványid pedig nem böjtölnek?

15. És monda nékik Jézus: Valyon böjtölhetnek é a vőlegény ágyasházának fijai, mig velek vagyon a vőlegyén? Eljőnek pedig a napok, mikor elvétetik ő tőlöka vőlegény, és akkor böjtölnek.

16. Senki pedig nem foldja uj posztó folttal bé a hitvány ruhát; mert annak uj posztó foltja  a hitvány ruhát megszakasztja, és azután nagyobb szakadás lészen rajta.

17. Sem pedig az uj bort nem töltik hitvány tömlőkbe: mert elszakadoznak a tömlők, és a bor kiomol, a tömlők is elvesznek; hanem az uj bort uj tömlőkbe töltik, és mindenik megmarad.

18. Mikor ezeket mondaná nékik Jézus, ímé egy ember, ki a zsinagógának Fejedelme * vala, eljövén térdre esék ő előtte, és monda: Az én leányom mostan holt meg, de jere és vessed a te ekezdet ő reá, és megelevenedik.

19. Akkor felkelvén Jézus, követé azt az ő tanitványival egybe.

20. És ímé egy asszony, ki tizenkét esztendőtől fogva vérnek folyását szenvedi vala, hátul járulván * illeté az ő ruhájának prémjét.

21. Mert igy gondolkodik vala magában: Ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok.

22. Jézus pedig megfordulván, és ő reá tekintvén, monda: Bizzál leányom, a te hited téged megtartott. És meggyógyula az asszony az órától fogva.

23. És mikor jutott volna Jézus a zsinagóga Fejedelmének házához, és látta volna a siposokat, és a háborgó sokaságot.

24. Monda nékik: Menjetek el innét, mert nem holt meg a leányzó, hanem aluszik. És csúfolják vala őtet.

25. És mikor kiment volna a sokaság a házból, bémenvén megfogá a leányzónak kezét, és felkele a leányzó.

26. És elméne e hir mind az egész tartományba.

27. És mikor elment volna onnét Jézus követék őtet két vakok, kik kiáltnak vala, ezt mondván: Könyörülj rajtunk Dávidnak fija!

28. Mikor pedig házba ment volna, hozzá menének a két vakok, és monda nékik Jézus: Hiszitek é hogy én megcselekedhetem ezt, a mit kértek: És mondának néki: Hisszük Uram!

29. Akkor illeté az ő szemeiket, és monda: A ti hitetek szerint legyen néktek.

30. És megnyilatkozának azoknak szemeik; és keményem megfenyegeté őket Jézus, ezt mondván: Meglássátok, hogy ezt senki meg ne tudja.

31. De azok kimenvén, elterjeszték az ő hirét mind az egész tartományban.

32. Mikor pedig azok elmentek volna, ímé hozának néki egy ördöngös * néma embert.

33. És az ördögöt kiüzvén, megszólala a néma, és csudálkozik vala a sokaság, ezt mondván: Soha Izráelben illyen dolog nem volt.

34. A Farizeusok pedig ezt * mondják vala: Az ördögök Fejedelme által űz ördögöket.

35. És járja vala Jézus mind a városokat és falukat, tanitván * az ő zsinagógáikban, és prédikálván az Isten országának Evangyéliomát, és gyógyitván akárminémü betegséget, és akárminémü erőtlenséget a község között.

36. Mikor látta volna pedig a sokaságot, könyörületességre * indula rajtok, hogy elfáradtak volna, és elszéledtek volna, mint a pásztor nélkűl való juhok:

37. Akkor monda az ő tanitványinak: Az aratásra * való gabona bizony hogy sok, de az arató kevés.

38. Kérjétek azért a gabona aratásának Urát, hogy bocsássa ki az aratókat, az ő gabonájának aratására.