13. RÉSZ.

Krisztus hét példázatban tanit a mennyországról: megvettetik az ő rokonitól.

Azon napon kimenvén Jézus a házból, leüle a tenger mellett.

2. És gyüle ő hozzá nagy sokaság, annyira hogy a hajóba kénszerittetnék menni, és ott ülni; az egész sokaság peig a parton fenn áll vala.

3. És szóla nékik sokat példabeszédek által, mondván: Egy * magvető ember kiméne vetni,

4. És mikor a magot hintené, némelly a mag közzűl esék az útfélre; és eljövének a madarak, és elkapdosák azt.

5. Némelly esék a köves helyre, a hol nem vala sok föle és hamar kikele, mivelhogy a földben nem vala mélyen,

6. És a nap mikor felkölt volna, megsüté azt, és mivelhogy nem vala gyökere, kiszárada:

7. Némelly pedig esék a tövis közzé, és a tövisek felnevekedvén, megfojtják azt.

8. Némelly pedig esék a jó földbe, és gyümölcsöt terme, némelly száz annyit, némelly hatvan annyit, némelly pedig harmincz annyit.

9. A kinek vagyon füle a hallásra, hallja.

10. Akkor hozzá menvén az ő tnaitványai, mondának néki: Mi az oka hogy példabeszég által szólasz e népnek?

11. És ő felelvén, monda nékik: Mert néktek adatott, hogy a mennyek országának titkait érthessétek, azoknak pedig nem adatott;

12. Mert a kinek vagyon adatik * annak és inkább bővölködik, de a kinek nincsenm a mije vagyon is elvétetik tőle.

13. Azért szólok példabeszéd által nékik: mert látván * nem látnak és hallván nem hallanak, sem értenek.

14. Azért * bételik ő bennek az Ésaiás prófétálása, mely ezt mondja: Hallván , halljátok, # és nem értitek: és látván látjátok, és által nem láthatjátok.

15. Mert megkövéredett e népnek szive, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket bezárlották, hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és füleikkel ne halljanak, és szivekkel ne értsenek, meg ne térjenek, és meggyógyítsam őket.

16. A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak, és füleitek, hogy hallanak;

17. Mert bizony mondom néktek, hogy sok * Próféták és igazak kivánták látni, a mellyeket ti láttok, és nem láthatták; és hallani, a mellyeket ti hallotok, de nem hallhatták.

18. Halljátok meg azért it a magvetőről vala * példabeszéd magyarázatját.

19. Mikor valaki hallja az igét, a mennyeknek országa felől, és nem érti, eljő a Gonosz * és elkapja azt, a mi annak szivébe vettetett vala. Ez az, a kiben az út mellé esett a mag.

20. A ki pedig a kövesre * vetette a magot, ez az, a ki ez igét hallja, és azt mindjárt nagy örömmel veszi:

21. De nincsen ő benne gyökere, hanem ideig való, és ha háboruság vagy nyomoruság következik az igéért, azonnal megbotránkozik.

22. A ki pedig a tövis közé vetette a magot, ez az, a ki az igét hallja, de e világnak szorgalmatossága, és a gazdagságnak csalárdsága megfojtja az igét, és gyümölcsöt nem terem.

23. A ki pedig jó földbe vetette a maogt, ez az, a ki hallgatja az igét és érti, és gyümölcsöt hoz: és terem némely száz annyit, némelly hatvan annyit, némelly pedig harmincz annyit.

24. Más példabeszédet ada eleikbe nékik Jézus, ezt mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, ki az ő földébe jó magot vetett.

25. És mikor az emberek aludnának, eljöve az ő ellensége, és vete konkolyt a gabona közé, és elméne.

26. És mikor felnevekedett volna a gabona, és gyümölcsöt termett volna, akkor megtetszék a konkoly is.

27. A gazdának szolgái pedig elő állván, mondának nékei: Uram avagy nem tiszta magot vetettél vala é a te földedbe? honnét vagyon azért az a konkoly?

28. És monda nékik:Valamelly ellenségem mivelte ezt. A szolgák pedig mondának: Akarod é tehát hogy elmenjünk és öszveszedjük a konkolyt?

29. Ő pedig monda: Nem; mert netalán öszveszedvén a konkolyt, azzal együtt a gabonát is kiszaggatjátok.

30. Engedjétek, hogy mind a kettő nevekedjék együtt az aratásig, és az aratás idején meghagyom az aratóknak; Szedjétek öszve először a konkolyt, és kössétek az kévékbe, hogy megégettessék, a gabonát pedig takarjátok az én csürömbe.

31. Ismét már példabeszédet ada eleikbe, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa a * mustármaghoz, mellyet az ember vévén, elvet az ő mezejében.

32. Melly jóllehet minden magoknál kisebb: de mikor felnevekedik, a füvek közt legnaghyobb, és végre fa nevekedik belőle, annyira, hogy az égi madarak reá szálljanak, és fészket rakjanak ágain.

33. Ismét más példabeszédet szóla nékik, mondván: Hasonlatos a mennyeknek * országa a kovászhoz, mellyet az asszony vévén, elegyit három mércze lisztben, mig mind megposhad az.

34. Mind ezeket mondá Jézus a sokaságnak példabeszéd által, és példabeszéd nélkül semmit nem szóla nékik.

35. Hogy bételnék amit a Próféta szólott, mondván: Megnyitom az én számat példabeszédek * által, kimondom azokat, mellyek e világ fundamentomának felvetetésétől fogva eltitkoltattak volt.

36. Akkor elbocsátván a sokaságot Jézus, házba méne, és az ő tanitványai hozzá menvén, mondának: Magyarázd meg nékünk, ama földbe vetett konkolyról való példabeszédet.

37. És ő felelvén, monda nékik: A ki a jó magot veti, az embernek fija az:

38. A mező pedig e világ; a jó mag az Isten országának fijai: a konkoly pedig ama Gonozsnak fijai;

39. Az ellenség pedig, ki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás e * világ vége: az aratók pedig az Angyalok.

40. Miképen azért a konkolyt egybegyüjtik, és megégetik, a képen lészen e világnak végén.

41. Az embernek Fija elbocsátja az ő Angyalit, kik öszveszednek az ő országából minden botránkozásokat, és azokat, kik cselekedtek hamisságot.

42. És vetik azokat az égő kemenczébe; ott lészen sirás, * és fogcsikorgatás;

43. Akkor az igazak fénylenek * mint a nap az ő attyoknak országában. A kinek vagyon füle a hallásra, hallja.

44. Ismét hasonló a mennyeknek országa a mezőben elrejtett kincshez, mellyet minekutánna megtalál az ember: elrejti azt, és a talált kincsen való örömében, elmegyen titkon, és minden marháját eladván, megveszi azt a mezőt.

45. Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a keresekdő emberhez, ki szép drágaköveket keres.

46. Ki minekutánna találánd valami drágakövet, elmegyen, és minden marháját eladván, megveszi azt.

47. Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett gyalomhoz, melly mindenféle állatot bétakaritott.

48. Mellyet, minekutánna megtölt, a halászok a partra kivontak, és leülvén kiszedték a mi jó abban volt, kivetették.

49. Úgy lészen e világnak végén is:eljőnek az Istennek Angyalai, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közzűl.

50. És azokat vetik az égő kemenczébe, ott lészen sirás és fogcsikorgatás.

51. És monda nékik Jézus: Értétek é mind ezeket? és ők mondák: Értettük Uram.

52. Ő pedig monda nékik: Anakokáért minden Irástudó , ki a mennyeknek országában megtanittatott, hasonlatos valamelly gazdához, ki az ő élésházából hoz elő ót és újat.

53. És mikor elvégezte volna Jézus e példabeszédeket elméne onnét.

54. És mikor ment volna az ő * hazájába, tanitja vala őket az ő zsinagógájokban, úgy annyira, hogy álmélkodnának, és ezt mondanák: # Honnét vagyon ebben e bölcsesség, és aez isteni erők?

55. Avagy nem ez é ama Ácsmester fija? nemde * nem Máriának hivják é az ő annyát, és az ő attyafiait Jakabnak, Jósének Simonnak és Júdásnak?

56. És az ő nénnyei is, nemde nem nálunk vagynak é? Honnét vagynak azért ennek mind ezek?

57. És megbotránkoznak vala ő benne Jézus pedig monda nékik. Nincsen a Próféta tisztesség nélkül, hanem csak az ő hazájában és házában.

58. És tőn ott sok * csudákat az ő hitetlenségekért.