14. RÉSZ.

Jánosnak feje vétetik: Krisztus csudái az őt kenyérben, tengeren való járásban, gyógyitásokban.

Akkor az időben Hérodes Tetrárka hallá Jézusnak * hirét.

2. És monda az ő szolgáinak: Ez ama Keresztelő János, ő támadott fel a halálból, és annakokáért cselekesznek ő benne e csudák.

3. Mert Héródes * megfogta vala Jánost, és megkötöztetvén őtet vetette vala a tömlöczbe, Héródiásért, az ő attafiának Filep Királynak feleségéért.

4. Mert ezt mondja vala néki János: Nem szabad * néked azzal élned.

5. És mikor őtet meg akarná ölni, fél vala a sokaságtól, mivelhogy őtet ugy tarják vala mint egy * Prófétát.

6. Mikor pedig a Héródes születésének napját tisztelnék, tánczola  Héródiás leánya ő előttök: és Héródes megkedvellé a leánynak tánczát.

7. Azért nagy esküvéssel fogadást tőn, hogy valamit kérne, megadná néki.

8. A leány pedig az ő annya tanácsából monda: Hozasd elő nékem ide egy tálban a Keresztelő János fejét.

9. És megszomorodék a Király; de az ő esküvéséért és a lakodalmakért, parancsolá előhozatnai.

10. És elküldvén a hóhért, fejét véteté Jánosnak a tömlöczben.

11. És előhozák az ő fejét egy tálban, és adatá azt a leánynak; a leány bémutatá az ő annyának.

12. És előjövén az ő tanitványai, elvivék az ő testét, és eltemeték azt; és elmenvén megmondák azt Jézusnak.

13. Mikor pedig ezt hallotta volna Jézus, elméne * onnét hajón a pusztába magánosan: és mikor ezt hallotta volna a sokaság, gyalog követék őtet a városokból.

14. És kimenvén Jézus, látá a nagy sokaságot, megszáná őket, és azoknak betegeiket meggyógyitá.

15. És mikor estve felé volna, hozzá menének az ő tanitványai, * mondván: Puszta hely ez, és az idő elmult, bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek a falukba, és végyenek magoknak eleséget.

16. Jézus pedig monda nékik: Nem szükség, hogy elmenjenek; adjatok ti nékik enni.

17. Mondának a tanitványok néki: Nincsen itt több eleség öt kenyereknél és két halaknál.

18. Ő pedig monda: Hozzátok ide nékem azokat.

19. És mikor parancsolt volna a sokaságnak, hogy leülnének a füvön, és vette volna az öt kenyereket, és a két halakat, az égre szemeit felemelvén, hálákat ada Istennek: és mikor megszegte volna a kenyereket, adá a tanitványoknak, a tanitványok pedig a sokaságnak.

20. És evének mindnyájan, és megelégedének, és felszedék a maradék darab kenyereket tizenkét teli kosárral.

21. A kik pedig ettek vala, valának mintegy ötezer férjfiak, asszonyok nélkül, és gyermek nélkül.

22. És mindjárt kénszerité Jézus az ő tanitványit hajóba ülni, hogy elől elmenének * a tulsó partra, mig ő elbocsátaná a sokaságot.

23. Mikor elbocsátotta volna azért a sokaságot, elméne a hegyre * magánosan imádkozni: és mikor immár késő estve volna, csak ő maga vala ott.

24. A hajó pedig immár a tengernek közepette vala, és a haboktól háborgattatik vala: mert a szél ellenekbe fú vala.

25. Az éjszakának pedig negyedik részén méne hozzájok Jézus a tengeren járván.

26. És mikor látták volna a tanitványok, hogy a tengeren járna, megháborodának, mondván: Ez valami elmulandó állat; és féltekben kiáltnak vala.

27. De azonnal szóla nékik Jézus, és monda: Bizzatok, én vagyok, ne féljetek.

28. És felelvén néki Péter, monda: Uram! ha te vagy, parancsolj hogy hozzád mehjessek a vizen.

29. Ő pedig monda: Jövel. És mikor kiszállott volna a hajóból Péter, jár vala a vizeken, hogy Jézushpz menne.

30. Látván pedig a nagy szelet, megrémüle: és mikor elkezdett volna merülni, kiálta, mondván: Uram tarts meg engem!

31. És mindjárt Jézus kezét kinyujtván, megragadé Pétert, és monda néki: Óh, kicsinyhitü, miért kételkedél?

32. És mikor ők bémentek volna a hajóba, megszünék a szél.

33. A kik pedig hajóban valának, előjövén, imádák őtet, mondván! Bizony Isten Fija vagy te.

34. És * mikor általköltek volna a vizen, mennének a Genezáret földébe.

35. És mikor megesmérték volna őtet annak a helynek lakosai, elküldének azegész körül való tartomáynba; és minden betegeket ő hozzá hozának.

36. És kérik valal őtet, hogy csak az ő ruhájának prémjét * illetnék; és valakik illetik vala, meggyógyulnak vala.