14. RÉSZ.
Jánosnak feje vétetik: Krisztus csudái az őt kenyérben, tengeren
való járásban, gyógyitásokban.
Akkor az időben Hérodes Tetrárka hallá Jézusnak * hirét.
2. És monda az ő szolgáinak: Ez ama Keresztelő János, ő támadott
fel a halálból, és annakokáért cselekesznek ő benne e csudák.
3. Mert Héródes * megfogta vala Jánost, és megkötöztetvén őtet
vetette vala a tömlöczbe, Héródiásért, az ő attafiának Filep Királynak
feleségéért.
4. Mert ezt mondja vala néki János: Nem szabad * néked azzal élned.
5. És mikor őtet meg akarná ölni, fél vala a sokaságtól, mivelhogy
őtet ugy tarják vala mint egy * Prófétát.
6. Mikor pedig a Héródes születésének napját tisztelnék,
tánczola Héródiás leánya ő előttök: és
Héródes megkedvellé a leánynak tánczát.
7. Azért nagy esküvéssel fogadást tőn, hogy valamit kérne, megadná
néki.
8. A leány pedig az ő annya tanácsából monda: Hozasd elő nékem ide
egy tálban a Keresztelő János fejét.
9. És megszomorodék a Király; de az ő esküvéséért és a
lakodalmakért, parancsolá előhozatnai.
10. És elküldvén a hóhért, fejét véteté Jánosnak a tömlöczben.
11. És előhozák az ő fejét egy tálban, és adatá azt a leánynak; a
leány bémutatá az ő annyának.
12. És előjövén az ő tanitványai, elvivék az ő testét, és eltemeték
azt; és elmenvén megmondák azt Jézusnak.
13. Mikor pedig ezt hallotta volna Jézus, elméne * onnét hajón a
pusztába magánosan: és mikor ezt hallotta volna a sokaság, gyalog követék őtet
a városokból.
14. És kimenvén Jézus, látá a nagy sokaságot, megszáná őket, és
azoknak betegeiket meggyógyitá.
15. És mikor estve felé volna, hozzá menének az ő tanitványai, *
mondván: Puszta hely ez, és az idő elmult, bocsásd el a sokaságot, hogy
menjenek a falukba, és végyenek magoknak eleséget.
16. Jézus pedig monda nékik: Nem szükség, hogy elmenjenek; adjatok
ti nékik enni.
17. Mondának a tanitványok néki: Nincsen itt több eleség öt
kenyereknél és két halaknál.
18. Ő pedig monda: Hozzátok ide nékem azokat.
19. És mikor parancsolt volna a sokaságnak, hogy leülnének a füvön,
és vette volna az öt kenyereket, és a két halakat, az égre szemeit felemelvén,
hálákat ada Istennek: és mikor megszegte volna a kenyereket, adá a
tanitványoknak, a tanitványok pedig a sokaságnak.
20. És evének mindnyájan, és megelégedének, és felszedék a maradék
darab kenyereket tizenkét teli kosárral.
21. A kik pedig ettek vala, valának mintegy ötezer férjfiak,
asszonyok nélkül, és gyermek nélkül.
22. És mindjárt kénszerité Jézus az ő tanitványit hajóba ülni, hogy
elől elmenének * a tulsó partra, mig ő elbocsátaná a sokaságot.
23. Mikor elbocsátotta volna azért a sokaságot, elméne a hegyre *
magánosan imádkozni: és mikor immár késő estve volna, csak ő maga vala ott.
24. A hajó pedig immár a tengernek közepette vala, és a haboktól
háborgattatik vala: mert a szél ellenekbe fú vala.
25. Az éjszakának pedig negyedik részén méne hozzájok Jézus a
tengeren járván.
26. És mikor látták volna a tanitványok, hogy a tengeren járna,
megháborodának, mondván: Ez valami elmulandó állat; és féltekben kiáltnak vala.
27. De azonnal szóla nékik Jézus, és monda: Bizzatok, én vagyok, ne
féljetek.
28. És felelvén néki Péter, monda: Uram! ha te vagy, parancsolj
hogy hozzád mehjessek a vizen.
29. Ő pedig monda: Jövel. És mikor kiszállott volna a hajóból
Péter, jár vala a vizeken, hogy Jézushpz menne.
30. Látván pedig a nagy szelet, megrémüle: és mikor elkezdett volna
merülni, kiálta, mondván: Uram tarts meg engem!
31. És mindjárt Jézus kezét kinyujtván, megragadé Pétert, és monda
néki: Óh, kicsinyhitü, miért kételkedél?
32. És mikor ők bémentek volna a hajóba, megszünék a szél.
33. A kik pedig hajóban valának, előjövén, imádák őtet, mondván!
Bizony Isten Fija vagy te.
34. És * mikor általköltek volna a vizen, mennének a Genezáret
földébe.
35. És mikor megesmérték volna őtet annak a helynek lakosai,
elküldének azegész körül való tartomáynba; és minden betegeket ő hozzá hozának.
36. És kérik valal őtet, hogy csak az ő ruhájának prémjét *
illetnék; és valakik illetik vala, meggyógyulnak vala.