15. RÉSZ.
Az emberi tudomány megvettetik: Micsoda tisztátalanitsa meg az
embert: A Kananeabeli asszony leánya meggyógyittatik, és több betegek is:
csudatétel a hét kenyérrel.
Akkor járulának Jézushoz valai Jérusembeli * Irástudók és
Farizeusok, kik ezt mondák:
2. Mi az oka, hogy a te tanitványid a régi Vén embereknek
rendeléseket megrontják? Mivelhogy nem mossák meg kezeiket, mikor enni akarnak.
3. Jézus pedig felelvén, monda nékik: Mi az oka, hogy ti is az
Isten parancsolatját megrontjátok a ti rendeléstek által?
4. Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteljed * a te atyádat
és anyádat. Ismét: Valaki gonoszt # mond attyának vagy annyának, megölettessék.
5. Ti pedig azt mondjátok: Valaki attyának vagy annyának ezt
mondja: Valami ajándékot és Istennek felviszek, tenéked használ, bün nélkül
való lészen, ha az ő attyát vagy annyát soha nem tisztelte is.
6. És az Istennek parancsoltaját a ti rendeléstek által erőtlenné
tettétek.
7. Képmutatók! Igazán prófétált Ésaiás ti felőletek, ezt mondván:
8. E nemzetség én hozzám csak szájjal közelget, és * ajakival
tisztel engemet: az ő szivek pedig én tőlem távol vagyon.
9. Hijába tisztelnek peig azzal is, ha olly tudományokat tanitnak,
* mellyek embereknek parancsolatai.
10. És a sokaságot előszólitván, monda nékik: Halljátok és értsétek
meg:
11. Nem * fertézteti meg az embert, a mi a száján megyen bé, hanem
a mi kijön a száján, az fertézteti meg az embert.
12. Akkor hozzá járulván az ő tanitványai, mondának néki: tudodé
hogy a Farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak?
13. Ő pedig felevén, monda: Minden plánta, valamellyet az én
mennyei Atyám nem plántált kiszaggattatik.
14. Hagyjátok békét nékik: a vakoknak vak vezérek; ha pedig * a vak
vezeti a vakot, mind ketten a verembe esnek:
15. Felelvén pedig Péter, monda néki: Magyarázd meg nékünk e
példabeszédet.
16. Jézus pedig monda: Mégis értelem nélkül * vagytok é ti is?
17. Nem tudjátok é, hogy a mi az ember száján bémegyen a gyomorba
megyen, és onnét az árnyákszákbe vettetik?
18. A mellyek pedig az embernek szájából * származnak, a szivből
jőnek ki, és azok fertéztetik meg az embert:
19. Mert az embernek szivéből * jőnek ki a gonosz gondolatok,
gyilkosságok, paráznaságok, tisztátalanságok, lopások, hamis tanuságok,
rágalmazások.
20. Ezek fertéztetik meg az embert: mosdatlan kézzel enni pedig,
nem fertézteti meg az embert.
21. És kimenvén onnét Jézus * méne Tirusnak és Sídonnak
tartományába.
22. És ímé egy asszony, Kanaán nemzetéből való, onnét a
tartományból kijövén kiált vala, mondván néki: Könyörülj rajtam Uram, Dávidnak
Fija! az én leányom az ördögtől gonoszul gyötretik.
23. Jézus pedig semmit nem felele néki. Akkor az ő tanitványai
járulván ő hozzá, kérik vala őtet, mondván: Bocsásd el őtet, mert utánunk
kiált.
24. Ő pedig felevén, monda: * Nem bocsáttattam én, hanem az Izráel
házának elveszett juhaihoz.
25. És az asszony eljövén, térdre esék Jézus előtt, és monda: Ura,
légy segitségül nékem!
26. Ő pedig felelvén, monda: Nem jó a fiaknak kenyereket elvenni,
és az ebeknek vetni.
27. Az asszony pedig monda: Úgy vagyon Uram! mert a kölykök a
morzsalékokkal élnek, mellyek hullanak az ő Uruknak asztalokról.
28. Akkor felevén Jézus, monda néki:Óh asszony nagy a hited! legyen
a te kivánságod szerint. És meggyógyula az ő leánya a szempillantástól fogva.
29. És * elmenvén onnét jé elmenvén onnét Jézus, méne a Galilea
tengere mellé,és mikor a hegyre felment volna, ott leüle.
30. Akkor méne ő hozzá nagy sokaság, és visznek vala velek sok
sántákat, vakokat, * némákat, csonkákat, és sok egyébféle betegeket: és a Jézus
lábai elé helyhezteték azokat, és meggyógyitá azokat.
31. Úgyannyira hogy a sokaság álmélkodnék rajta, mikor látnák, hogy
a némák szólnak, a csonkák épülnek, * a sánták járnak, a vakok látnak: és
dicsőitik az Izráel Istenét.
32. Jézus pedig * az ő tanitványit előszólitván, monda: A sokaságot
igen keserülöm: mert immár harmadnapja hogy velem vagynak, és nincsen mit
egynek,és nem akarom őket éhen elbocsátani, hogy az úton el ne fogyatkozzanak.
33. Akkor mondának néki az ő tanitványai: Hol vehetünk e pusztában
annyi kenyeret; hogy megelégitsünk ennyi sokaságot?
34. Monda azért nékik Jézus: Hány kenyeretek vagyon? Azok pedig
mondának. Hét * és valami kevés halacskáink.
35. Akkor parancsolá, hogy a sokaság letelepednék a földön.
36. És a hét kenyereket és a halakat kezébe vévén, mikor hálákat
adott volna, megszegé, és adá az ő tanitványainak, a tanitványok pedig a
sokaságnak.
37. És evének mindnyájan és megelégedének; és felszedvén a maradék
darab kenyereket megtöltenek hét kosárokat.
38. Valának pedig akik ettek vala, négyezeren, asszonyok nélkül és
gyermekek nélkül.
39. És elbocsátván a sokaságot, hajóba üle, és méne Magdalának *
határiba.