15. RÉSZ.

Az emberi tudomány megvettetik: Micsoda tisztátalanitsa meg az embert: A Kananeabeli asszony leánya meggyógyittatik, és több betegek is: csudatétel a hét kenyérrel.

Akkor járulának Jézushoz valai Jérusembeli * Irástudók és Farizeusok, kik ezt mondák:

2. Mi az oka, hogy a te tanitványid a régi Vén embereknek rendeléseket megrontják? Mivelhogy nem mossák meg kezeiket, mikor enni akarnak.

3. Jézus pedig felelvén, monda nékik: Mi az oka, hogy ti is az Isten parancsolatját megrontjátok a ti rendeléstek által?

4. Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteljed * a te atyádat és anyádat. Ismét: Valaki gonoszt # mond attyának vagy annyának, megölettessék.

5. Ti pedig azt mondjátok: Valaki attyának vagy annyának ezt mondja: Valami ajándékot és Istennek felviszek, tenéked használ, bün nélkül való lészen, ha az ő attyát vagy annyát soha nem tisztelte is.

6. És az Istennek parancsoltaját a ti rendeléstek által erőtlenné tettétek.

7. Képmutatók! Igazán prófétált Ésaiás ti felőletek, ezt mondván:

8. E nemzetség én hozzám csak szájjal közelget, és * ajakival tisztel engemet: az ő szivek pedig én tőlem távol vagyon.

9. Hijába tisztelnek peig azzal is, ha olly tudományokat tanitnak, * mellyek embereknek parancsolatai.

10. És a sokaságot előszólitván, monda nékik: Halljátok és értsétek meg:

11. Nem * fertézteti meg az embert, a mi a száján megyen bé, hanem a mi kijön a száján, az fertézteti meg az embert.

12. Akkor hozzá járulván az ő tanitványai, mondának néki: tudodé hogy a Farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak?

13. Ő pedig felevén, monda: Minden plánta, valamellyet az én mennyei Atyám nem plántált kiszaggattatik.

14. Hagyjátok békét nékik: a vakoknak vak vezérek; ha pedig * a vak vezeti a vakot, mind ketten a verembe esnek:

15. Felelvén pedig Péter, monda néki: Magyarázd meg nékünk e példabeszédet.

16. Jézus pedig monda: Mégis értelem nélkül * vagytok é ti is?

17. Nem tudjátok é, hogy a mi az ember száján bémegyen a gyomorba megyen, és onnét az árnyákszákbe vettetik?

18. A mellyek pedig az embernek szájából * származnak, a szivből jőnek ki, és azok fertéztetik meg az embert:

19. Mert az embernek szivéből * jőnek ki a gonosz gondolatok, gyilkosságok, paráznaságok, tisztátalanságok, lopások, hamis tanuságok, rágalmazások.

20. Ezek fertéztetik meg az embert: mosdatlan kézzel enni pedig, nem fertézteti meg az embert.

21. És kimenvén onnét Jézus * méne Tirusnak és Sídonnak tartományába.

22. És ímé egy asszony, Kanaán nemzetéből való, onnét a tartományból kijövén kiált vala, mondván néki: Könyörülj rajtam Uram, Dávidnak Fija! az én leányom az ördögtől gonoszul gyötretik.

23. Jézus pedig semmit nem felele néki. Akkor az ő tanitványai járulván ő hozzá, kérik vala őtet, mondván: Bocsásd el őtet, mert utánunk kiált.

24. Ő pedig felevén, monda: * Nem bocsáttattam én, hanem az Izráel házának elveszett juhaihoz.

25. És az asszony eljövén, térdre esék Jézus előtt, és monda: Ura, légy segitségül nékem!

26. Ő pedig felelvén, monda: Nem jó a fiaknak kenyereket elvenni, és az ebeknek vetni.

27. Az asszony pedig monda: Úgy vagyon Uram! mert a kölykök a morzsalékokkal élnek, mellyek hullanak az ő Uruknak asztalokról.

28. Akkor felevén Jézus, monda néki:Óh asszony nagy a hited! legyen a te kivánságod szerint. És meggyógyula az ő leánya a szempillantástól fogva.

29. És * elmenvén onnét jé elmenvén onnét Jézus, méne a Galilea tengere mellé,és mikor a hegyre felment volna, ott leüle.

30. Akkor méne ő hozzá nagy sokaság, és visznek vala velek sok sántákat, vakokat, * némákat, csonkákat, és sok egyébféle betegeket: és a Jézus lábai elé helyhezteték azokat, és meggyógyitá azokat.

31. Úgyannyira hogy a sokaság álmélkodnék rajta, mikor látnák, hogy a némák szólnak, a csonkák épülnek, * a sánták járnak, a vakok látnak: és dicsőitik az Izráel Istenét.

32. Jézus pedig * az ő tanitványit előszólitván, monda: A sokaságot igen keserülöm: mert immár harmadnapja hogy velem vagynak, és nincsen mit egynek,és nem akarom őket éhen elbocsátani, hogy az úton el ne fogyatkozzanak.

33. Akkor mondának néki az ő tanitványai: Hol vehetünk e pusztában annyi kenyeret; hogy megelégitsünk ennyi sokaságot?

34. Monda azért nékik Jézus: Hány kenyeretek vagyon? Azok pedig mondának. Hét * és valami kevés halacskáink.

35. Akkor parancsolá, hogy a sokaság letelepednék a földön.

36. És a hét kenyereket és a halakat kezébe vévén, mikor hálákat adott volna, megszegé, és adá az ő tanitványainak, a tanitványok pedig a sokaságnak.

37. És evének mindnyájan és megelégedének; és felszedvén a maradék darab kenyereket megtöltenek hét kosárokat.

38. Valának pedig akik ettek vala, négyezeren, asszonyok nélkül és gyermekek nélkül.

39. És elbocsátván a sokaságot, hajóba üle, és méne Magdalának * határiba.