17. RÉSZ.

Krisztus fényes dicsősége a hegyen: János az Illyés: Apostolok hitetlenségek: Krisztus jövendőt mond szenvedéséről: és feltámadásáról : megadja az adó drakhmát.

Azután * hatodnappal maga mellé veé Jézus Pétert, Jakabot és Jánost, ennek attyafiát, és felvivé őket magokat egy nagy magas hegyre.

2. És elváltozék előttök, és fényes vala az ő orczája mint a nap, és az ő ruhái fejérek valának mint a fényesség:

3. És ímé láták Mózest és Illyért beszélni ő vele.

4. Felelvén pedig Péter, monda Jézusnak: Uram! jó nékünk itt laknunk; ha akarod csináljunk itt három hajlékokat, néked egyet, Mózesnek egyet, és Illyésnek egyet.

5. És mikor ezeket mondaná Péter, ímé nagy fényes köd körülvevé őket, és ímé a ködből szó adaték, ezt mondván: Ez * az én szerelmes Fiam, # kiben én megnyugodtam: őtet hallgassátok.

6. És mikor ezt hallották volna a tanitványok, arczal leesének, és igen megrémülének.

7. Akkor Jézus járulván illeté őket és monda: Keljetek fel és ne féljetek.

8. Felemelvén pedig szemeiket, senkit nem látának, hanem csak Jézust egyedül.

9. És mikor leszállottak volna a hegyről, megparancsolá nékik Jézus, mondván: Senkinek ne mondjátok a mit láttatok, mígnem az embernek Fija a halálból feltámad.

10. Akkor megkérdék őtet az ő tanitványai, mondván: Mit mondanak tehát az Irástudók, hogy szükség először * eljőni Illyésnek?

11. Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illyés * bizony eljő először, és mindeneket helyekre állat.

12. De mondom néktek, hogy Illyés immár eljött, kit nem esmérének, hanem azt mívelék vele, a mit akarának: ezenképen következik, hogy az embernek Fija is szenvedjen ő tőlök.

13. Akkor megértették a tanitványok, hogy Kereztelő * János felől mondotta volna ezeket nékik.

14. És mikor mentek volna a sokaság közzé, méne ő hozzá egy ember, * leesvén az ő lábai előtt.

15. És ezt mondván: Uram könyörülj az én fiamon: mert kórságos és nyavalyásul gyötretik, mert gyakorta esik a tűzbe, gyakorta vizbe.

16. És vittem őtet a te tanitványidnak, és nem gyógyithatták meg őtet.

17. Felelvénpedig Jézus, monda: Óh hitetlen és elfordult nemzetség! Valyon meddig lészek veletek? Valyon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok id előmbe a beteget.

18. És megdorgálá Jézus az ördögöt, és kiméne belőle; és meggyógyula a gyermek az órától fogva.

19. Akkor a tanitványok Jézushoz menvén külön, mondának néki: Miért hogy mi ki nem űzhettük azt?

20. Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségtekért. Mert * bizony mondom néktetk, hogyha annyai hitetek volna mint a mustármag, ezt mondanátok im ez hegynek: menj el innét amoda, elmenne, és semmi lehetetlen nem volna néktek.

21. Ez illyen ördögnek neme pedig ki nem űzethetik, hanem könyörgés * és böjtölés által

22. És mikor Galileában volnának, monda Jézus a tanitványoknak: * Az embernek Fija jövendőbe adattatik az emberek kezébe.

23. És megölik őtet: de harmadnapon feltámad. És felette igen megszomorodának.

24. Mikor pedig jutottak volna Kapernaumba, menének Péterhez, a kik a két drakhmát szedik vala, és mondának: A ti Mestertek nem adja é meg magáért a két drakhmát.

25. És felele Péter: Igenis meg szokta adni. És mikor bément volna a házba, elővevé őtet Jézus mondván: Mint tetszik néked Simon? E földi Királyok kiktől szoktak venni adót vagy rovást? Az ő fijaiktól é, vagy idegenektől?

26. Monda néki Péter: Az idegenektől. És monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadosok.

27. De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj el a tenger mellé, vesd bé a horgot; és a melly hal először reá akad, vond ki és annak száját felnyitván. találsz abban egy státert, és azt kivévén adjad nékik én érettem és te éretted.