17. RÉSZ.
Krisztus fényes dicsősége a hegyen: János az Illyés: Apostolok
hitetlenségek: Krisztus jövendőt mond szenvedéséről: és feltámadásáról :
megadja az adó drakhmát.
Azután * hatodnappal maga mellé veé Jézus Pétert, Jakabot és
Jánost, ennek attyafiát, és felvivé őket magokat egy nagy magas hegyre.
2. És elváltozék előttök, és fényes vala az ő orczája mint a nap,
és az ő ruhái fejérek valának mint a fényesség:
3. És ímé láták Mózest és Illyért beszélni ő vele.
4. Felelvén pedig Péter, monda Jézusnak: Uram! jó nékünk itt
laknunk; ha akarod csináljunk itt három hajlékokat, néked egyet, Mózesnek
egyet, és Illyésnek egyet.
5. És mikor ezeket mondaná Péter, ímé nagy fényes köd körülvevé
őket, és ímé a ködből szó adaték, ezt mondván: Ez * az én szerelmes Fiam, #
kiben én megnyugodtam: őtet hallgassátok.
6. És mikor ezt hallották volna a tanitványok, arczal leesének, és
igen megrémülének.
7. Akkor Jézus járulván illeté őket és monda: Keljetek fel és ne
féljetek.
8. Felemelvén pedig szemeiket, senkit nem látának, hanem csak
Jézust egyedül.
9. És mikor leszállottak volna a hegyről, megparancsolá nékik
Jézus, mondván: Senkinek ne mondjátok a mit láttatok, mígnem az embernek Fija a
halálból feltámad.
10. Akkor megkérdék őtet az ő tanitványai, mondván: Mit mondanak
tehát az Irástudók, hogy szükség először * eljőni Illyésnek?
11. Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illyés * bizony eljő
először, és mindeneket helyekre állat.
12. De mondom néktek, hogy Illyés immár eljött, kit nem esmérének,
hanem azt mívelék vele, a mit akarának: ezenképen következik, hogy az embernek
Fija is szenvedjen ő tőlök.
13. Akkor megértették a tanitványok, hogy Kereztelő * János felől
mondotta volna ezeket nékik.
14. És mikor mentek volna a sokaság közzé, méne ő hozzá egy ember,
* leesvén az ő lábai előtt.
15. És ezt mondván: Uram könyörülj az én fiamon: mert kórságos és
nyavalyásul gyötretik, mert gyakorta esik a tűzbe, gyakorta vizbe.
16. És vittem őtet a te tanitványidnak, és nem gyógyithatták meg
őtet.
17. Felelvénpedig Jézus, monda: Óh hitetlen és elfordult nemzetség!
Valyon meddig lészek veletek? Valyon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok id
előmbe a beteget.
18. És megdorgálá Jézus az ördögöt, és kiméne belőle; és
meggyógyula a gyermek az órától fogva.
19. Akkor a tanitványok Jézushoz menvén külön, mondának néki: Miért
hogy mi ki nem űzhettük azt?
20. Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségtekért. Mert * bizony
mondom néktetk, hogyha annyai hitetek volna mint a mustármag, ezt mondanátok im
ez hegynek: menj el innét amoda, elmenne, és semmi lehetetlen nem volna néktek.
21. Ez illyen ördögnek neme pedig ki nem űzethetik, hanem könyörgés
* és böjtölés által
22. És mikor Galileában volnának, monda Jézus a tanitványoknak: *
Az embernek Fija jövendőbe adattatik az emberek kezébe.
23. És megölik őtet: de harmadnapon feltámad. És felette igen
megszomorodának.
24. Mikor pedig jutottak volna Kapernaumba, menének Péterhez, a kik
a két drakhmát szedik vala, és mondának: A ti Mestertek nem adja é meg magáért
a két drakhmát.
25. És felele Péter: Igenis meg szokta adni. És mikor bément volna
a házba, elővevé őtet Jézus mondván: Mint tetszik néked Simon? E földi Királyok
kiktől szoktak venni adót vagy rovást? Az ő fijaiktól é, vagy idegenektől?
26. Monda néki Péter: Az idegenektől. És monda néki Jézus: Tehát a
fiak szabadosok.
27. De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj el a tenger mellé,
vesd bé a horgot; és a melly hal először reá akad, vond ki és annak száját
felnyitván. találsz abban egy státert, és azt kivévén adjad nékik én érettem és
te éretted.