20. RÉSZ.

Munkások vitetnek a szőlőbe: Krisztus szenvedésit jövendöli: Zebedeus fiainak kérések: két vakok gyógyittatnak.

Mert hasonló a mennyeknek országa a Gazdához, ki jó reggel kimegyen miveseket fogadni szőlőjébe.

2. És megszerződvén a mivesekkel egy napra tiz-tiz pénzbe, elküldé őket az ő szőlőjébe.

3. És kimenvén három órakor látá más rendbelieket a piaczon állván hivalkodni.

4. És monda azoknak: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igaz, néktek megadom.

5. Azok pedig elmenének. És ismét hat és kilencz órakor kimenvén, szinte azonképen cselekedék.

6. Tizenegy órakor pedig kemenvén, talála más rendbelieket, állván hivalkodni, és monda nékik: Miért álltok itt napestig hivalkodván?

7. Mondának néki: Mert senki nem fogadott meg minket: És monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igaz lejénd, elveszitek.

8. Mikor pedig estve volna, monda a szőlőnek Ura az ő Vinczelésének: Hivd elő a miveseket, és fizess meg nékik, elkezdvén az utolsókon mind az elsőkig.

9. És mikor előjöttek volna a kik tizenegy órakor mentek vala a munkára, azok is fejenként tiz-tiz pénzt vőnek.

10. Eljövén pedig az elsők, állitják vala, hogy ők többet vennének, de azok is fejenként tiz-tiz pénzt vőnek.

11. És mikor felvették volna a pénzt, zugolódnak vala a Gazda ellen.

12. Ezt mondván: Ez utolsók csak egy óráig munkálkodtak, és azokat velünk egyenlőkké tetted, kik a napnak terhét és hévségét szenvedtük

13. Ő pedig felelvén, monda egynek közzülök: Barátom! semmi bosszút nem teszek rajtad; avagy nem tiz pénzbe szerződtél é meg velem?

14. Vedd fel a mi a tiéd és menj el. Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint néked.

15. Avagy nem szabad é nékem * az én marhámból azt mivelnem, a mit akarok? avagy a te szemed azért é gonosz, hogy én jó vagyok.

16. Eképen az utolsók * elsők lésznek, és az elsők utolsók; mert sokan vagynak a hivatalosok, # de kevesen a választottak.

17. És felmenvén Jézus Jérusálembe * maga mellé vevé a tizenkét tanitványokat csak magokat au úton, és monda nékik:

18. Ímé felmegyünk Jérusálembe, és az embernek Fija elárultatik a Papifejedelmeknek és az Irástudóknak, és halálra kárhoztatják őtet.

19. És adjátok őtet a Pogányok kezekbe, hogy megcsufolják, megostorozzák és megfeszitsék; de harmadnap feltámad.

20. Akkor méne ő hozzá a Zebedeus fijainak annyok és az ő fijaival egybe, térdre leesvén és akarván ő tőle valamit kérni.

21. Jézus pedig monda néki: Mit akarsz? És azt monda néki: Parancsoljad hogy az én két fiaim üljenek a te országodban, egyik jobbkezed felől, a másik balkezed felől.

22. Felevén pedig Jézus monda: Nem tudjátok mit kértek. Megihatjátok é * a pohárt, melyet én megiszon, és a kersztséggel # megkeresztelkedem? és mondának néki: Megmivelhetjük.

23. Akkor monda nékik: * Az én poharamat bizonyára megisszátok, és azzal a keresztséggel megkeresztelkedtek, mellyel én megkeresztelkedem; hogy pedig az én jobb- és balkezem felől üljetek, nem én adhatom, hanem adatik azoknak, a kiknek az én Atyámtól megkészittetett.

24. És * mikor ezt hallották volna a tiz tanitványok, megháborodának a két attyafiak felől.

25. Jézus pedig előszólitván őket, mondja * : Tudjátok, hogy a Pogányoknak Fejedelemeik uralkodnak azokon, és a kik Hatalmasok, hatalmaskodnak azokon.

26. De nem * ugy lészen ti köztetek, hanem a ki köztetek nagy akar lenni, legyen ti szolgátok.

27. És valaki ti köztetek akar * első lenni, legyen ti szolgátok.

28. Mint az embernek Fija, nem jött hogy szolgáljanak néki, hanem hogy * ő szolgáljon, és adja ő életét # váltságul sokakért.

29. És mikor Jérikóból kimennének, követé őtet nagy sokaság.

30. És imé * két vakok, kik ülnek vala az út mellett, mikor hallották volna hogy Jézus azon mene el, kiáltnak vala, mondván: Uram Dávidnak Fija, könyörülj rajtunk!

31. A sokaság pedig dorgálja valaőket, hogy hallgatnának; azok pedig annál inkább kiáltnak vala, mondván: Uram Dávidnak Fija könyörülj rajtunk!

32. És mikor megállott volna Jézus előszólitá őket, és monda: Mit akartok hogy cselekedjem veletek?

33. Mondának néki: Uram! hogy a mi szemeink megnyilatkozzanak.

34. És könyörülvén, rajtok Jézus, illeté az ő szemeiket, és mindjárt megnyilatkozának az ő szemeik, és követék őtet.