24. RÉSZ.

Jérusálem utolsó veszedelmének és a Világ végének jelei.

És kimenvén Jézus a templomból akar vala elmenni: és járulának ő hozzá az ő tanitványai, hogy mutogatnák a templom * épületit.

2. Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad ebben egy kő * más kövön, melly el nem romlana.

3. És mikor az Olajfáknak hegyén ülne, menének magánosan ő hozzá az ő tanitványai, és mondának: Uram! mond meg nékünk mikor lésznek ezek, és micsoda jele lészen a te eljövetelednek és e világ végének?

4. És felelvén Jézus monda nékik: Meglássátok hogy valaki titeket * el ne hitessen;

5. Mert sokan fognak eljőni az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus, és sokakat elhitetnek.

6. Következik ez is, hogy halljatok hadakozásokat, és hadakozásoknak hireit, meglássátok, hogy meg ne háborodjatok: mert szükség mind ezeknek meglenniek, de még akkor nem lészen vége.

7. Mert támad egyik nemzetség a másikra, egyik ország a másikra; és lésznek éhségek, döghalálok és földindulások minden helyeken.

8. Mind ezek pedig csak kezdeti lésznek a sok nyomoruságoknak.

9. Akkor megnyomoritanak * titeket és megölnek; és gyülölségesek lésztek minden népek előtt az én nevemért.

10. És akkor sokan megbotránkoznak, és egyik a másikat elárulja és egyik a másikat gyülöli.

11. És sok * hamis Próféták támadnak, kik sokakat elhitetnek.

12. És mivelhogy a bün igen megsokasodik, az attyafiui szeretet is igen meghidegedik sokakban.

13. De a ki végig * megmarad, az idvezül.

14. És prédikáltatik az Isten országának Evangyélioma az * egész földön, hogy az minden Pogányoknak bizonyságul legyen, és ezek után eljő Jérusálemnek vége.

15. Mikor ezért látándja ama pusztitó utálatosságot, melly a szent helyen fog állani, melly megmondatott * Dániel Prófétától: (a ki olvassa, jól gondolkodjék róla.)

16. Akkor a kik Júdában * lésznek, fussanak a hegyekre.

17. A ki felső házában lészen, ne szálljon alá, hogy valamit házából kivigyen.

18. És a ki a mezőn lészen, ne térjen haza, hogy az ő ruháit elvigye.

19. Jaj pedig a terhes asszonyoknak, és a szoptatóknak azokon a napokon.

20. Imádkozzatok pedig, hogy télben ne legyen futástok, se Szombatnapon;

21. Mert lészen akkor nagy * szomorúság, minémü nem volt e világ kezdetitől fogva ez ideig, eztuán is nem lészen.

22. És ha azok a napok meg nem rövidittettek volna, mindenestől fogva elveszne minden ember, de a választottakért megrövidittetnek a nyomorúságnak napjai.

23. Akkor ha valaki ezt mondja néktek; Ímé itt vagyon * a Krisztus, vagy amott; ne hidjétek:

24. Mert hamis * Krisztusok és hamis Próféták támadnak, és nagy jeleket és csudákat tésznek, úgyannyira hogy elhitessék, ha lehetne, a választottakat is.

25. Ímé eleve * megmondottam néktek.

26. Azért ha ezt mondándják * néktek: Ímé a pusztában vagyon; ne menjetek ki. Ímé e rejtekházakban; ne hidjétek;

27. Mert miként a villámás kijő napkeletről, és megtetszik napnyugotra is, úgy lészen az ember Fijának eljövetele is.

28. Mert valahol lejénd * a dög, oda gyülnek a saskeselyük.

29. Mindjárt pedig azoknak a napoknak nyomorúságok után a * nap meghomályosodik,és a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egeknek hatalmasságai megháborodnak.

30. Akkor megtetszik az ember Fijának jele az égben, és akkor a földnek minden mezetségei sírnak, és meglátják * az embernek fiját eljőni az égnek felhőiben, nagy hatalommal és dicsőséggel.

31. És ő elküldi az ő Angyalit trombitának * hatalmas szavával, és az ő választottit egybegyüjtik a négy szelekről, az egeknek egyik végektől a másik végekig.

32. A figefáról pedig végyetek példát: mikor az ő ága gyenge és levelezik; tudjátok hogy közel vagyon a nyár.

33. Azonképen ti is mikor mind ezeket látándjátok, tudjátok hogy közel vagyon a Krisztus, és csak az ajtó * előtt.

34. Bizony mondom néktek, hogy el nem mulik e mostani egy nemzet, mignem mind ezek meglésznek.

35. Az ég és a föld * elmulnak, de az én beszédim semmiképen el nem mulnak.

36. Ama napot pedig és órát senki * nem tudja, még a mennyei Angyalok is; hanem cask az én Atyám egyedül.

37. Minémü vala pedig Noénak * ideje, ollyan lészen az ember Fijának eljövetelének is ideje;

38. Mert mint az özönviz előtt való napokban, esznek * és isznak vala, házasonak, és házasitják vala leányikat mind a napig, melly nap béméne Noé a bárkába.

39. És nem tudhatták meg az özönvizet, mingnem eljött volna, és mindeneket eltörlött volna; úgy lészen az ember Fijának eljövetele is.

40. Akkor ketten lésznek a mezőn: az egyik elragadtatik, * a másik elhagyatik.

41. Két őrlő asszonyok lésznek a malomban; az egyik elragadtatik, a másik elhagyatik.

42. Vigyázzatok * azért: mert nem tudjátok melly órában jő el a ti Uratok.

43. Azt pedig megtudjátok, hogyha a háznak gazdája megtudhatná, az éjszakának mellyik részén jő el a lopó; * vigyázna, és nem hagyná megásni az ő házát.

44. Azért ti is legyetek készek; mert a melly órában nem gondolnátok, abban jő el az embernek Fija.

45. Kicsoda azért hiv * és bölcs szolga, kit az ő Ura gondviselővé tett az ő háznépén, hogy azoknak eledelt adjon alkalmatos időben.

46. Boldog szolga az, kit az ő Ura talál az ő tiszti szerint cselekedni, mikor haza jövénd.

47. Bizony mondom néktek, hogy minden jószágán gondviselővé tészi azt.

48. Hogyha pedig ama gonosz szolga ezt gondolándja az ő szivében: Elhalasztja még az én Uram a hazajövetelt:

49. És kezdéndi verni az ő szolgatársait, és a részegesekkel kezd enni és inni;

50. Megjő annak a szolgának Ura, a melly napon nem várja, és a melly órában nem gondolja.

51. És elszakasztja azt, és a képmutató szolgák közzé * számlálja; ott lészen sirás és fogcsikorgatás.