26. RÉSZ.

A Krisztus szenvedései előtt lett dolgok.

És mikor mind ezeket a beszédekeet elvégezte volna Jézus, monda az ő tanitványinak:

2. Tudjátok, hogy két * nap elmulva a Husvétnak innepe lészen, és az embernek Fija elárultatik # hogy megfeszittessék.

3. Akkor egybegyüjlének a * Papifejedelmek, az Irástudók és a népnek Vénei a Főpapnak házába, ki Kajafásnak mondatik vala.

4. És egyenlőképen tanácsot tartának, hogy Jézust álnoksággal megfognák és megölnék.

5. De ezt mondják vala: Ne miveljük az innepen, hogy a nép között ne legyen támadás.

6. És mikor Jézus volna Bethániában a poklos Simon * házában.

7. Ment vala ő hozzá egy asszony, kinél vala drága kenetnek alabástromból csinált szelenczéje, és töltötte vala az ő fejére, mikor ő az asztalhoz leült volna.

8. Azt látván pedig az ő * tanitványai, megharagvának, ezt mondván: Mire való ez a haszontalan tékozlás?

9. Mert eladhatták volna nagy áron e kenetet és adhatták volna a szegényeknek.

10. Mikor pedig ezt eszébe vette volna Jézus, monda nékik: Miért háborgatjátok ez asszonyt? mert jót cselekedett cselekedett én velem;

11. Mert a szegények * mindenkor lésznek veletek; de én nem mindenkor lészek veletek.

12. Mert hogy ez e kenetet töltötte az én testemre, az én temetésemre nézve mivelte.

13. Bizony mondom néktek, valahol ez egész világon prédikáltatik az Evangyéliom, a mit ez én velem cselekedék, az is hirdettetik, az ő emlékezetiért.

14. Akkor elmenvén egy a tizenkét tanitványok közzűl, ki mondatik vala Iskáriótes Júdásnak, a Papifejedelmekhez.

15. Monda nékik: Mit akartok * nékem adni, és én őtet néktek kezetekbe adom? Ők pedig rendelének néki harmincz ezüstpénzt.

16. Az időtő fogva keres vala aklamatosságot Júdás, hogy őtet elárulná.

17. A pogácsás innepnek pedig első napján menének a tanitványok Jézushoz, ezt mondván néki: Hol akarod hogy * meegkészitsük néked ételedre a Husvétibárányt?

18. Ő pedig monda: Menjetek el a városba egy emberhez, és ezt mondjátok néki: A Mester ezt modja: Az én időm közel vagyon; te nálad eszem meg a Husvétibárányt az én tanitványimmal.

19. És e képen cselekedének a tanitványok, a mint megparancsolta vala nékik Jézus; és megkésziték a Husvétibárányt.

20. És mikor estve volna, letelepek a tizenkét tanitványokkal.

21.És mikor ennének, monda: Bizony mondom néktek, ti közzűletek egy elárul engemet.

22. És felette igen megszomorodván, kezdék egyenként néki mondani: Én vagyok-é az, Uram?

23. Ő pedig felelvén monda: A ki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engemet.

24. Az embernek Fija jól lehet elmegyen, a mit meg vagyon irva ő felőle; de jaj annak az embernek, a ki által az embernek Fija elárultatik; jobb volt volna annak az embernek, ha nem született volna.

25. Felelvén pedig Júdás, a ki őtet el akarja vala árulni, monda: Én vagyok-é az, Mester? Monda néki: Te mondád.

26. És mikor ennének, vevé Jézus * a kenyeret, és mikor hálákat adott volna megszegé, és adá az ő tanitványinak, s monda: Vegyétek, egyétek, ez az én testem.

27. És mikor a pohárt vette volna és hálákat adott volna, adá nékik, mondván: Igyatok ebből mindnyájan;

28. Mert ez az én vérem, melly uj Testamentomnak vére; melly sokaknak bünök bocsánatjára kiontatik.

29. Mondom pedig néktek, hogy nem iszom ez időtől fogva e szőlőtőkének gyümölcsében, mind a napig, melyen ti veletek ujat iszom az én Atyám országában.

30. És mikor dicséretet éneklettek voln, kimenének az Olajfáknak hegyére.

31. Akkor monda nékik Jézus: Mindnyájan ti ez éjszaka * megbotránkoztok én bennem: mert meg vagyon irva: Megverem a # pásztort, és elszéledezneka nyájnak juhai.

32. Minekutánna pedig feltámadandok, elővészlek * titeket Galileában.

33. Felelvén pedig Péter, monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is te benned, én soha meg nem botránkozom.

34. Monda néki Jézus: Bizony mondom néked, ez éjszakán minekelőtte a kakas szólna, * háromszor megtagadsz engemet.

35. Monda néki Péter: Ha meg kell is veled halnom, meg nem tagadlak téged! hasonlatosképen szólának a többi tanitványok is.

36. Akkor méne Jézus ő velek a faluba, melly * Gethsemánénak hivatik, és monda a tanitványoknak: Üljetek le itt addig, mig elmegyek, és amott imádkozom.

37. És maga mellé vévén Pétert és Zebedeusnak két fiját, szomorkodni kezde, és felette igen gyötrődni.

38. Akkor monda nékik Jézus: Mindenfelől szomorú az én lelkem halálig! marajatok itt, és vigyázzatok én velem.

39. És egy kevéssé előmenvén, arczczal leesék, * könyörögvén és ezt mondván: Én agtyám! ha lehetséges, muljék el e pohár én tőlem: mindazáltal nem ugy legyen mint én akarom, hanem a mint te.

40. Akkor méne a tanitványokhoz, és találá őket aluva, és monda Péternek: Igy nem vigyázhattatok-é én velem egy óráig?

41. Vigyázzatok * és imádkozzatok, hogy kisértetbe ne essetek: mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen.

42. Ismét elméne másodszor is, és könyörge, mondván: Én Atyám! ha el nem mulhatik én tőlem e pohár, hogy meg ne innám azt, legyen a te akaratod.

43. És mikor megtért volna, találá őket ismét aluva: mert az ő szemeik megnehezedtek vala.

44. És nékik békét hagyván, ismét elméne, és imádkozék harmadszor is azon beszéddel szólván.

45. Akkor méne az ő tanitványihoz és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok: Imé elközelget az * óra, és az embernek Fija adatik a bünösöknek kezekbe.

46. Keljetek fel, menjünk el: Imé elközelget, a ki engemet elárul.

47. És mikor ezeket szólaná, imé * Júdás, egy a tizenkettő közzűl eljöve, és vele együtt sok nép fegyverekkel és fustélyokkal, kik a Papifejedelmektől, és a népnek Véneitől bocsáttattak vala.

48. A ki pedig őtet elárulta * vala, adott nékik jelt, ezt mondván: Valakit én megcsókolandok, az a Jézus, megtartsátok azt.

49. Annakokáért mihelyt Jézushoz jutott volna, monda néki: Egészséggel Mester! és megcsókolá őtet.

50. Jézus pedig monda néki: * Barátom miért jöttél? Akkor járulának, és kezeiket Jézusra vetvén, megfogák őtet.

51. És imé egy * azok közzűl, kik Jézussal valának, kezét nyujtván, kivoná az ő szablyáját, és mikor a Főpapnak szolgájához vágott volna elvágá az egyik fülét.

52. Akkor monda annak Jézus: Ted el a te szablyádat helyére: mert valakik fegyvert fognak, * fegyverrel kell veszniek.

53. Avagy gondolod-é, hogy én nem kérhetném az én Atyámat, hogy most ide én mellém adna többeket tizenkét sereg Angyaloknál?

54. De mimódon telnének bé az * Irások, hogy igy kell lenni?

55. Az órában monda Jézus a seregnek: Mint egy latorra ugy jöttetek fegyverekkel és fustélyokkal, hogy megfognátok engemet, jóllehet minden napon ti nálatok ültem, tanitván * templomban, és nem fogtatok meg engemet.

56.Mind ez pedig lett, hogy bételnének a Prófétáknak * irásaik. Akkor mind az ő tanitványai elhagyván őtet, elfutának.

57. Amazok pedig megfogván Jézust, vivék Kajafáshoz * a Főpaphoz, hol az Irástudók és a Vének egybegyültek vala.

58. Pétr pedig követi vala őtet távol mind a Főpap házáig, és bémenvén, ül vala a szolgákkal, hogy látná végét.

59. A Papifejedelmek pedig és a Vének, és mind az egész gyülekezet keresnek vala hamis * bizonyságot Jézus ellen, hogy őtet megölnék.

60. És nem találának: És noha sok hamis tanuk jöttek volna elő; mindazáltal ugyan nem tallának: Utolszor pedig két hamis tanuk előjövén.

61. Mondának: Ez ezt mondotta: Elronthatom az Istennek * templomát, és harmadnapra megépithetem azt.

62. És felkelvén a Főpap, monda néki: Semmit nem felelsz-é? micsoda a mit te ellened ezek vallanak?

63. Jézus pedig hallgat * vala. És felelvén a Főpap, monda néki: Az élő Istenre kénszeritelek tégedet, hogy mond meg nékünk, ha te vagy-é ama # Krisztus, az Istennek Fija?

64. Monda néki Jézus: Te * mondád. Sőt annakfelette mondom néktek: Ez idő után meglátjátok az embernek Fiját ülni az # Istennek hatalmas jobbja felől, és eljőni az égnek felhőiben.

65. Akkor a Főpap megszakasztá a maga ruháit, és monda: Káromlást szóla; mit tészünk több bizonyságokkal? imé most halljátok az ő káromlását! *

66. Mint tetszik néktek? Amazok pedig felelvén, mondának: Méltó * halálra!

67. Akkor * pökdösének az ő orczájára, és őtet arczul csapdosák, némellyek pedig pálczákkal # verék őtet.

68. Ezt mondván: Mond meg nékünk Kriszte, kicsoda vere tégedet.

69. Péter pedig ül * vala kivül a palotában, és méne ő hozzá egy szolgálóleányka, ezt mondván: Te is a Gelileabeli Jézussal valál!

70. Ő pedig megtagadá mindenek hallására, mondván: Nem tudom, mit mondasz!

71. És mikor kimenne Péter a tornáczba, látá őtet más egy leányzó, és monda azoknak, a kik ott valának: Im ez is a Názáretbeli Jézussal vala!

72. Akkor ismét megtagadá őtet, esküvéssel mondván: Nem esmértem az embert!

73. Egy kevés idő mulva pedig, a kik ott állanak vala, előjövének és mondának Péternek: Bizony te is ő közzűlök való vagy: mert a te szód is megjelent tégedet!

74. Akkor kezdé megátátkozni, és kezde esküdni, hogy nem esmérte volna az embert: és a kakas azonnal megszólala.

75. Akkor megemlékezék Péter Jézusnak beszédiről, ki megmondotta vala néki: Minekelőtte a kakas * szólna, háromszor megtagadsz engemeet. És kimenvén, nagy keservesen sira.