5. RÉSZ.

Krisztus egy légió ördögöt űz ki: meggyógyit egy asszonyt vérfolyásából. Feltámasztja Jairusnak megholt leányát.

És * menének a tengernek tulsó partjára, a Gadarenusoknak tartományokba.

2. És mikor Jézus a hajóból kiment volna, azonnal méne eleibe a koporsókból egy ember, kiben tisztátalan lélek vala.

3. kinek lakása a koporsókban vala, és lánczokkal is senki azt meg nem tarthatja vala.

4. Mivelhogy gyakorta békókkal és lánczokkal megkötöztetett vala, de a lánczok leszakadoztak vala róla, és a békók elromlottak vala; és senki azt meg nem enyíthette vala.

5. És mindenkor éjjel és nappal a hegyeken, és a koporsóban vala kiáltván, és magát metélvén éles kövekkel.

6. Mikor látta volna pedig Jézust távol, oda futamodék, és előtte leborula.

7. És nagy felszóval kiáltván, monda: Jézus, felséges Isten Fija! mi dolgom vagyon nékem veled? Az Istenre kénszerítlek téged, hogy ne kínozz engem.

8. (Mert ezt mondja vala néki: Eredj ki tisztátalan lélek ez emberből.)

9. És megkérdé őtet: Kicsoda néked neved? És felele mondván: Légió nékem nevem: mert sokan vagyunk.

10. És igen kéri vala őtet, hogy ne küldené őket azon a tartományon kivűl

11. Vala pedig ott a hegy mellett nagy sereg disznó, melly ott eszik vala.

12. És kérék őtet mindnyájan azok az ördögök, mondván: Bocsáss minket a disznókba, hogy azokba menjünk bé.

13. És azonnal megengedé nékik Jézus. És kimenvén azok a tisztátalan lelkek, bémenénk a disznókba; és a sereg diznó hanyathomlok nagy magas helyről a tengerbe rohana, (vala pedig mintegy kétezer a disznó) és a tengerbe halának.

14. A kik pedig a disznókat őrizik vala, elfutának, és megmondák a városban és a falukban e dolgot. És azok kimenének, hogy meglátnák micsoda dolog volna, a mi lett vala.

15. Menének * azért Jézushoz, és látták az ördöngöst ülni felöltöztetve, és hogy eszén volna az, a kiben légió lakott volna; és megfélemlének.

16. És a kik ezt látták vala, megbeszélék azoknak, mint lett volna dolga az ördöngösnek, és a disznók felől is.

17. És kezdék Jézust kérni, hogy kimenne az ő határokból

18. És mikor ő hajóba bément volna, kéri vala őtet a ki ördöngös vala, hogy lenne ő vele.

19. Jézus pedig nem engedé néki, hanem ezt mondá: Eredj haza a tiédhez, és beszéld meg nékik, melly nagy dolgokat cselekedett te veled az Úr, és melly igen könyörült rajtad!

20. Elméne azért az, és kezdé a tíz városokban hirdetni, melly nagy dolgokat cselekedett volna ő vele Jézus, és mindenek csudálkoznak vala rajta.

21. És mikor ismét általment volna Jézus a tulsó partra hajón, gyüle nyga sokaság hozzá; és vala a tenger mellett.

22. És ímé eljöve egy a zsinagógának Fejedelemei * közzűl, kinek Jairus vala neve, és mikor látta volna őtet, lábainál leborula.

23. És igen kéri vala őtet, * mondván: Az én leányom halálán vagyon, jere kérlek, és vesd reá kezeidet, hogy gyógyuljon meg és éljen.

24. Elmene azért Jézus ő vele és követi vala őtet nagy sokaság, és őtet megszorítják vala.

25. Akkor egy asszony * ki tizenkét ezstendőtől fogva vérnek folyását szenvedte vala.

26. És sok orvosoktól sokat szenvedett, és minden marháját elköltötte, de semmit néki nem használtak vala, hanem annál is inkább menyomorodott vala.

27. Mikor Jézus felől hallott volna a seregben Jézusnak háta megűl kerűle, és az ő ruháját illeté.

28. Mert ezt mondja vala: ha csak ruháit illethetném is, meggyógyulok.

29. És azonnal megszárada az ő vérének feje; és megérzé testében hogy meggyógyult volna abból a nyavalyából.

30. És mikor ő magában azonnal eszébe vette volna Jézus az isteni erőt, * a melly kiszármazott vala tőle, hátrafordulván a sokaság között, monda: Kicoda illeté az én ruhámat?

31. És mondának néki az ő tanitványai: Látod hogy a sokaság megszorított tégedet, mégis azt kérded: kicsoda illetett engemet?

32. És ő széllyel néz vala, hoyg megláthatná azt, a ki ezt cselekedte vala.

33. Az asszony pedig félvén és reszketvén, mikor tudná micsoda lett volna ő rajta, eljöve és az ő lábai előtt arczal leborula. és néki igazán mindent megmonda.

34. Ő pedig monda néki: Leányom * a te hited téged megtartott! eredj el békességgel, és gyógyulj meg a te nyavalyádból.

35. Hogy Jézus ezeket még * szólaná, eljövének némellyek a zsinagóga Fejedelemének # házától, ezt mondván: A te leányod megholt, mit fárasztod tovább a Mestert?

36. Jézus pedig mihelyt a beszédet hallá, a mellyet mondának vala, monda a zsinagóga Fejedelemének: Ne félj, csak hidj!

37. És nem engedé hogy senki őtet együtt követné, hanem Péter és Jakab és János, Jakabnak attyafia.

38. Akkor méne a zsinagóga Fejedelemének házához és látá a nagy zenebonát, a sírókat és jajgatókat.

39. És bémenvén monda nékik: Mit zajogtok és sírtok? A leányzó nem holt meg * aluszik.

40. És csúfolják vala őtet, Ő pedig mindeneket kiküldvén, a leánynak attyát és annyát maga mellé vevé, és azokat, a kik vele valának, és bémene oda, hol a leány fekszik vala.

41. És megfogván a leánynak kezét, monda néki: Talita Kumi: azaz, ha megmagyarázod, Leányzó (néked mondom) kelj fel!

42. És azopnnal felkele a leány és jár vala: Mert tizenkét esztendős vala; és felette igen elálmélkodának.

43. Ő pedig keményen megparancsolá nékik, hogy senki azt meg ne tudná: és monda, hogy enni adnának a leánynak.