7. RÉSZ.

A Farizeusoknak és Írástudóknak tudományok és isteni szolgálatjok: a Kananeabeli asszony hite: egy nehezen szóló siket meggyógyittatik.

Akkor * gyülének ő hozzá a Farizeusok és némellyek az Írástudók közzűl, kik jöttek vala Jérusálemből.

2. És mikor látták volna hogy az ő tanitványai közzűl némellyek megfertéztetett (azaz, mosdatlan) kézzel ennének kenyeret, panaszolkodnak vala arról;

3. Mert a Farizeusok és minden Zsidók nem esznek, hanem ha gyakran megmossák kezeiket, ebben a régi Vén embereknek rendeléseket követvén.

4. És a piaczról is mikor haza mennek, nem esznek, mig meg nem mosódnak, és sok egyéb dolgok is vagynak, mellyeket vettek, hogy megtartsák, mint poharaknak, korsóknak, rézedényeknek, és nyoszolyáknak mosatásokat.

5. Azután megkérdék őtet a Farizeusok és az Írástudók: Mi az oka hogy a te tanitványid nem járnak a Vén embernek rendelések szerint, hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret?

6. Ő pedig felelvén, monda nékik: Bizony igazán jövendölt Ésaiás felőletek képmutatók felől, mint meg vagyon írva: E * nép csak ajakakkal tisztel engem, az ő szívek pedig távol vagyon én tőlem.

7. Hijába tisztelnek pedig engemet, tanítván olly tudományokat, mellyek embereknek * parancsolatai;

8. Mert elhagyván az Isten parancsolatját, az emberi rendelést tartjátok meg, korsóknak és poharaknak mosását; és e féléket egyebeket sokakat cselekesztek.

9. És monda nékik: Jól vagyon bátor hogy az Isten parancsolatját eltörlitek, hogy a ti rendelésteket tartsátok meg.

10. Mert Mózes ezt mondja: * Tiszteljed atyádat és anyádat: És: Valaki szidalmazza attyát vagy # annyát, halállal meghaljon.

11. Ti pedig ezt mondjátok: Ha valaki ezt mondandja attyának * vagy annyának: A melly Korbánt (azaz ajándékot) én felviszek, néked használ, az bűn nélkül való.

12. És nem engeditek hogy az semmit egyebet cselekedjen az ő attyával vagy annyával.

13. Eltörülvén az Istennek beszédét a ti rendeléstekkel, mellyet rendeltetek: és ehez hasonlatost sokat cselekesztek.

14. Azért az egész sokaságot előszólítván, monda nékik: Hallgassatok engem mindnyájan, és értsétek meg.

15. Nincsen semmi az emberen kivűl, a melly bémenvén az emberbe megfertéztethetné * őtet, hanem a mellyek az emberből származnak, azok fertéztetik meg az embert.

16. És valakinek vagynak fülei a hallásra, hallja.

17. És mikor házba ment volna bé a sokaság közzűl, megkérdék őtet az ő tanítványai a példabeszéd felől.

18. Akkor monda nékik: Ti is * illyen tudatlanok vagytok é? nem értitetk-é, hogy valami kivűl megyen bé az emberbe, nem fertéztetheti az meg az embert?

19. Mert nem megyen az embernek szívébe, hanem a hasába, és az árnyékszékre megyen, melly megtisztít minden eledelt.

20. És ezt mondja vala, hogy a mi az emberből kiszármazik, az fertéztetné meg az embert;

21. Mert * onnét belől az embereknek szívekből származnaka gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok.

22. Lopások, fösvénységek, latorságok, álnokság, szemtelenség, gonosz szem, rágalmazás, kevélység, bolondság.

23. Mind ezek a gonoszságok belől jőnek ki, és megfertéztetik az embert.

24. És * onnét felkelvén, méne Tírusnak és Sídonnak határiba: és házba menvén, nem akarja vala hogy senki őtet megtudná; de nem titkolhatá el magát;

25. Mert mikor ő felőle hírt hallott volnla egy asszony, kinek leányában tisztátalan lélek vala, eljöve, és arczal lábainál leborúla.

26. (Vala pedig az asszony pogány, Siró-Fenicziának tartományából való nemzetsége szerint): és kéré őtet, hogy az ördögöt kiüzné az ő leányából.

27. Jézus pedig monda néki: Engedd meg, hogy megelégedjenek először * a fiak! mert nem jó a fiaknak kenyereket elvenni, és a kölyköknek vetni.

28. És az felele és monda néki: Úgy vagyon Uram! mert a kölykök az asztal alatt a gyermekek morzsalékjokkal szoktak élni.

29. Akkor monda néki: E beszédért erejd el, az ördög kiment a te leányodból.

30. És mikor a házához ment volna, úgy találá, hogy az ördög kiment volna, és az ő leánya az ágyon feküdnék.

31. Akkor megtérvén Tírusnak és Sídonnak határiból, méne Galilea tengere mellé, a tíz városnak határin által.

32. És hozának néki egy nehezen szóló siketet, és kérik vala őtet, hogy vetné kezét arra.

33. És mikor azt kivitte volna a félfelé a sokaság közzűl, bocsátá az ő ujjait annak füleibe; és mikor pökött volna, illeté annak nyelvét.

34. És feltekintvén az égbe, fohászkodék, és monda néki: Effata, azaz, Nyilatkozzál meg.

35. És azonnal megnyilatkozának annak fülei, és nyelvének kötele megoldaték, és igazán szól vala.

36. És megtiltá ő tőlök, hogy senkinek ne mondanák; de mennél inkább tiltotta volna tőlök, annál inkább hirdetik vala.

37. És felette igen álmélkodnak vala, azt mondván: Mindeneket jól cselekedett; azt cselekeszi, hogy mind a siketek halljank, mind a némák szóljanak.