8. RÉSZ.
Hét kenyerek által lett csuda. Farizeusoknak jelkivánások és
kovásszok; egy vak gyógyulása; Krisztus jövendő halála; a ki lelkét meg akarja
tartani, elveszti azt.
Az napokban, * mikor felette nagy sokaság volna ő vele, és nem
volna mit ennének, előszólítá Jézus az ő tanítványit, és monda nékik:
2. Keserűlöm e sokaságot: mert immár harmadnapja, hogy velem
vagynak, és nincsen mit egyenek.
3. Ha éhen bocsátom el őket házokhoz, elfogyatkoznak az úton: mert
némellyek ő közzűlök messzünnen jöttek.
4. Felelének pedig néki az ő tanítványai: Honnét elégíthetné meg
itt ezeket valaki eledelle e pusztában?
5. És megkérdé őket: Hány kenyeretek vagyon? És ők mondának: Hét
vagyon.
6. Akkor megparancsolá a sokaságnak, hogy letelepednék a földre; és
kezébe vévén a hét kenyereket, mikor hálákat adott volna, megszegé, és adá az ő
tanítványinak, hogy eleikbe adnák, és eleibe adák a sokaságnak.
7. Vala pedig valami kevés halok is; és mikor hálákat adott volna,
megparancsolá, hogy azokat is eleikbe adnák.
8. Evének azért és megelégedének, és felszedék a megmaradott darab
kenyereket, hét kosarakkal.
9. Valának pedig a kik ettek vala, mintegy négyezeren; és elbocsátá
őket.
10. És * azonnal bémenvén a hajóba az ő tanitványival, méne
Dalmánuta felé.
11. És eljövének a Farizeusok és kezdének ő vele versengeni, kérvén
tőle mennyei * jelt, kisértvén őtet.
12. És mikor lelkében nagyobb fohászkodot * volna, monda: Mi az
oka, hogy e nemzetség jelt kiván? # Bizony mondom néktek, nem adatik e
nemzetségnek jel.
13. És azokat elhagyván, ismét bémenvén a hajóba, elméne a tulsó
partra.
14. Elfelejtettek vala pedig a tanitványok kenyeret * vinni
magokkal, és nem vala a hajóban egy kenyereknél több.
15. Akkor parancsola nékik, mondván: Meglássátok, hogy
megoltalmazzátok magatokat a Farizeusoknak * kovászoktól és a Hérodes
kovászától.
16. És egymás között vetekednek vala, mondván: Nincsenek velünk
kenyerek.
17. És mikor azt eszébe vette volna Jézus, monda nékik: Mit
vetekedtek azon, hogy kenyeretek nincsen? mégis nem veszitek-é eszetekbe, és
nincsen-é mégis értelmetek: mégis ostoba - * a ti szivetek?
18. Szemeitek lévén nem láttok-é? és holott füleitek vagynak nem
hallotok é? és nem emlékeztek é meg?
19. Mikor * amaz öt kenyereket megszegém az ötezer embernek, hány
kosárt hozátok darab kenyerekkel teljeseket? Mondának néki: Tizenkettőt.
20. Mikor pedig ama hét kenyereket a négyezer embernek megszegém,
hány kosarakat hozátok el darab kenyerekkel teljeseket? És mondának: * Hetet.
21. És monda nékik: Mint vagyon hogy ezeket nem értitek?
22. És méne Betsaidába, és hozának eleibe egy vakot, és kérék őtet
hogy illetné azt.
23. Akkor meegfogván a vaknak kezét, kivié őtet a falun kivűl, és
mikor annak szemeire * pökött volna, és az ő kezeit reá vetette volna, megkérdé
őtet ha látna-é?
24. Ki mikor az ő szemeit felemelte vona, monda: látom az embereket
járni mint valami fákat.
25. Azután ismét veté kezeit annak szemeire, és felemelteté ismét
az emberrel az ő szemeit, és megépület és láta messze és világosan mindeneket.
26. És házához küldé őtet, mondván: Ama faluba se menj, és a
faluban is senkinek ezt me mondjad.
27. És béméne Jézus az ő tanitványaival egybe Czézáreának faluiba,
melly Czézárea Filep Királyról neveztetik; és az úton megkérdé az ő
tanitványit, mondván nékik: Kinek mondanak * engemet az emberek?
28. Azok pedig felelének: Kresztelő Jánosnak, némellyek Illyésnek,
némellyek pedig egynek a Próféták közzül.
29. És ő monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engemet? Felelvén
pedig Péter, monda néki: Te vagy ama Krisztus!
30. És megfenyegeté őket, hogy senkinek azt ő felőle ne mondanák.
31. És kezdé őket tanítani, hogy az ember Fijának sokat kellene
szenvedni * és megvetteetni a Vénektől, a Papifejedelmektől és az Irástudóktól,
és meg kellene ölettetnie; és harmadnapra feltámadnia.
32. És ezt nyilván mondja vala. Akkor Péter megfogván őtet, kezdé
dorgálni.
33. És ő hátrafordulván, és az ő tanitványira tekintvén, megfeddé
Pétert, mondván: * Eredj el én tőlem Sátán; mert nem vagy bölcs az Isten
dolgaiban, hanem az emberekéiben.
34. És mikor előszólitotta volna a sokaságot az ő tanitványival
egybe, monda nékik: * Valaki engemet akar követni, tagadja meg magát, vegye fel
az ő # keresztét, és ugy kövessen engemet:
35. Mert valaki * akarja az ő lelkét megtartani, elveszti azt;
valaki pedig az ő lelkét én érettem, és az Evangyéliomért elveszti, az
megtartja azt.
36. Mert mit használ valakinek, ha mind e világot megnyerné is, ha
az ő lelkét elveszti?
37. Avagy micsoda váltságot * adhat valaki az ő lelkéért?
38. Mert valaki a parázuna és bűnös, nemzetség közzűl szégyenli *
engemet, és az én beszédimet, az embernek Fija is szégyenli azt, mikor eljövénd
az ő Attyának dicsőségével, a szent Angyalokkal.