12. RÉSZ.

A szőlőnek példájáról: a Zsidóktól megvettetett kőröl: Császár adójáról: feltámadásról: Törvény summájáról; a Dávid fijáról: és egy szegény özvegyről való tanitás:

És kezde nékik példabeszédek által szólni: Egy ember szőlőt * plántála és gyepűvel körűlvevé és vermet ása, és tornyot épite, és a szőlőt bizá munkásokra, és maga messze elméne.

2. És mikor alkalmas ideje volna, elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy a munkásoktól bévenne a szőlőnek gyümölcsében.

3. Azok pedig megfogván a szolgát, megverék, és üresen bocsáták haza.

4. És ismét más szolgáját küldé hozzájok: azok pedig ezt is mikor kövekkel meghajigálták volna, a fejét megsebesiték és visszaküldék, minekutánna gyalázattal illették volna.

5. És viszontag mást külde, és azt megölék, és sokakat többeket, némellyeket vervén, * némellyeket pedig megölvén.

6. Mikor pedig volna még egy szerelmes fija, * elküldé azt is utolszor hozzájok, ezt mondván: Az én fiamat megbecsülik.

7. A munkások pedig mondának magok kzött: Ez az * örökös, jertek el, öljük meg őtet, és miénk lészen az örökség.

8. És megfogván azt megölék, * és kiveték a szőlőn kivűl.

9. Mit cselekeszik azért a szőlőnek Ura? Eljő és elveszti a szőlőmunkásokat, és a szőlőt egyebeknek adja.

10. Avagy nem olvastátok- é ez irást is? A melly * követ az épitők megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé.

11. Az Úrtól lett ez, és csudálatos a mi szemeink előtt.

12. Igyekeznek vala azért őtet megfogni, de félnek vala a községtől: mert tudják, hogy ő ellenek mondotta volna e példabeszédet. Azért elhagyván őtet, elmenének.

13. És küldének ő hozzá némelyeket a Farizeusok közzűl, és a Héródes * szolgái közzűl hogy őtet megfognák a beszédben.

14. Azok pedig mikor eljöttek volna, mondának néki: Mester! tudjuk, hogy te igaz vagy, és senkivel nem gondolsz: mert embereknek személyekre nem nézsz, hanem az Isstennek útát igazán tanitod: Kell é a Császárnak adót fizetnünk vagy nem? adjunk é adót vagy ne adjunk?

15. Ő pedig, mivelhogy tudja vala azoknak képmutatásokat, monda nékik: Mit kisértetek engemet? hozzatok elő nékem egy pénzt, hogy lássam.

16. Azok pedig hozának elő egy pénzt, és monda nékik: Kié ez ábrázat és az irás e pénzen? Azok pedig mondának néki: A Császáré.

17. És felelvén Jézus, monda nékik: Adjátok meg, a mi a Császáré, * a Császárnak; a mi az Istené az Istennek. És elálmélkodának ő rajta.

18. Akkor jövének ő hozzá * Sadduczeusok, kik azt mondják, hogy nincsen feltámadás: és megkérdék őtet, mondván:

19. Mester! Mózes azt irta nékünk, hogy ha valakinek attyafia megholt, és feleségét meghagyándja, és magzatokat nem hagyánd, * annak attyafia vegye el a megholt attyafiának feleségét, és támasszon magot az ő attyafiának.

20. Valának azért hét attyafiak, és az első feleséget vőn, és meghalván magot nem hagya.

21. A második elvevé annak feleségét és meghala, az is pedig nem hagya magot; a harmadik hasonlatosképen.

22. És mind a hét elvett az asszonyt és nem hagytak magot; legutolszor megholt az asszony is.

23. A feltámadáskor azért, mikor feltámadnak, ezek közzűl ki felesége lészen az? mert hétnek volt felesége.

24. Akkor felelvén Jézus, monda nékik: Avagy nem azért tévelyegtek é hogy nem tudjátok az Irásokat, sem az Istennek hatalmát?

25. Mert mikor a halálból feltámadnak, feleséget nem veszenk, házasságra sem adatnak, hanem ollyanok lésznek mint az Angyalok, kik mennyben vagynak.

26. A halottakról * pedig, hogy azok feltámasztatnak, nem olvastátok é a Mózes könyvében, mimódon szólott az isten néki a csipkebokorban: ezt mondván: Én vagyok az Ábrahámnak # Istene, és Izsáknak Istene, és Jákóbnak Istene.

27. Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istenek; ti azért igen tévelygetek.

28. És mikor előállott volna egy az Irástudók közzűl, ki hallotta vala az ő vetekedéseket, és tudja vala, hogy ő azoknak jól felelt volna, megkérdé * őtet, mondván: Mellyik minden parancsolatok között az első?

29. Jézus pedig felele néki: Minden parancsolatok között az első ez; Halljad Izráel: A mi Urunk Istenünk * egy Úr.

30. Szeressed * azért a te Uradat Istenedet teljes szivedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat:

31. És a második hasonló ehez: * Szeressed a te felebarátodat mint magadat: Nincsen más ezeknél nagyobb parancsolat.

32. Akkor monda néki az Irástudó: Jól vagyon Mester! igazán mondánd; mert egy az Isten, * és nincsen más ő kivüle.

33. És szeretni őtet teljes szivből, teljes elméből, teljes lélekből, és teljes erőből, és szeretni embernek felebarátját mint magát, sokkal nagyobb * minden áldozatoknál.

34. Akkor látván Jézus, hogy bölcsen felelt volna, monda néki: Nem messze vagy az Isten országától. És senki többé nem meri vala őtet megkérdeni.

35. És felelvén Jézus, ezt mondja vala, tanitván a templomban: Mimódon mondják az Irástudók, * hogy a Krisztus Dávidnak Fija?

36. Mert Dávid maga mondotta Szent Lélek által: Monda az Úr az én uramnak: Ülj * az én jobbkezem felől, miglen vetem a te ellenségidet a te lábaid alá zsámolyúl.

37. Ő maga Dávid azért mondja őtet Urának: mimódon azért ő fija; És nagy sokaság örömest hallgatja vala őtet.

38. Ő pedig mondja vala nékik az ő tanitásában: Őrizzétek meg magatokat az Irástudóktól, kik örömest járnak hosszú köntösökben, * és szeretik a piaczokon való köszöntetéseket.

39. És a fő helyeket a gyülekezetben, és az elől való üléseket a lakodalmakban.

40. Kik az özvegyeknek házaikat felfalják, * és külsőképen hosszú imádsággal élnek: ezeknek keményebb itéletek lészen.

41. És mikor ült volna Jézus a szegények pénzeknek ládája ellenébe, nézi vala mimódon a sokaság hányná a pénzt a ládába: a gazdagok azért sokan sok pénzt hánynak vala.

42. És mikor előjött volna egy szegény özvegy asszony, vete a ládába * két fillért, melly egy pénznek negyedrésze.

43. Ő pedig előszólitván az ő tanitványit, monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy e szegény özvegy többet vete a ládába, hogynem mint a többi; kik pénzt hányának a ládába;

44. Mert mindenek abból vetének pénzt, a mivel bővölködne, ez pedig az ő szegénységéből, valamije volt mind oda veté, tudniillik minden ő élését.