13. RÉSZ.

A Jézus Krisztusnak Jérusálem végső romlása s e Világ végéről való jövendölése.

És mikor kimenne a templomból, monda néki egy az ő tanitványai közzűl: Mester! nézhetsz-é * minémü kövek ezek, és minémü alkotmányok?

2. Akkor felelvén Jézus, monda néki: Látod-é e nagy alkotmányokat? nem marad egy kő más kövön, * melly el nem rontatnék.

3. És mikor az Olajfák hegyén ülne a templom ellenébe, megkérdék őtet külön Péter, és Jakab, és János és András.

4. Mond megnékünk, mikor lésznek ezek, és micsoda jele lészen, mikor mind ezek meglésznek?

5. Jézus pedig felelvén nékik, kezde mondani: Meglássátok, hogy valaki titeket meg * ne csaljon;

6. Mert sokan fognak eljőni az én * nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.

7. Mikor pedig hallotok hadakat és hadaknak hireit, meg ne háborodjatok; mert szükség ezeknek meglenni, de még nem lészen akkor vége;

8. Mert támad egy nemzetség más nemzetség ellen, egy ország más ország ellen; és minden helyeken lésznek földindulások, és lésznek éhelhalások és háboruságok.

9. A nyomoruságoknak kezdetei ezek: De ti oltalmazzátok meg magatokat; mert titeket fogva visznek * a Birák, tanácsok és gyülekezetek eleikbe: megverettettek, és a Tiszttartók és Királyok eleikbe vitettek én érettem, hogy ez legyen ő ellenek tanubizonyságul.

10. És minden Pogányok között * kell először az Évangyéliomnak prédikáltatni.

11. Mikor pedig titeket fogva vijéndenek, ne legyetek szorgalmatosok jó idején * arról, mit kellessék szólnotok, és negondolkodjatok: hanem valami adattatik néktek azon órában, azt szóljátok: mert nem ti vagytok kik szóltok, hanem a Szent Lélek.

12. Az atyafi az ő attyafiát, és az atya az ő fiát halálra adja; * és a magzatok támadnak az ő szüléik ellen, és azokat megöletik.

13. És mindenek előtt * gyülölségesek lésztek az én nevemért; de a ki megmarad mind végig, az megtartatik.

14. Mikor pedig látándjátok ama pusztitó utálatosságot, melly megmondatott Dániel * Prófétától, melly ott helyheztetik a hol nem kellett volna helyheztettnie, (a ki olvassa, jól eszébe vegye) akkor a kik Júdeában lésznek, a hegyekre fussanak;

15. A ki pedig az ő házának padlásán lejénd, alá ne szálljon házába, * és bé nem menjen hogy valamit házából kivigyen.

16. És a ki a mezőn lejénd, haza ne térjen, hogy az ő köntösét felvegye.

17. Jaj pedig a nehézkes asszonyoknak és a szoptatóknak az napokban.

18. Imákozzatok pedig, hogy a ti futástok ne legyen télben:

19. Mert olly nyomoruságosok lésznek azok a napok, mellyekhez hasonlók nem voltak, minden teremtett állatoknak, mellyeket Isten teremtett, teremtésektől fogva, mind ez ideig, ez után is nem lésznek.

20. És ha az Úr meg nem röviditette volna azokat a napokat, minden test elveszne: de a választottakért, a kiket választott, megröviditette azokat a napokat.

21. Akkor pedig, ha valaki ezt mondándja néktek: Imhol vagyon a * Krisztus, vagy ámhol vagyon, ne hidjétek:

22. Mert támadnak hamis Krisztusok, és hamis Próféták, és tésznek jeleket és csudákat, a választottaknak is elhitettetésekre, ha lehetséges dolog volna.

23. Ti pedig oltalmazzátok meg magatokat; imé mindeneket eleve megmondottam néktek.

24. De azokban a napokban annak a nyomoruságnak utánna, a nap meghomályosodik * és a hold nem fénylik.

25. És az égnek csillagai lehullanak, és a mennyei hatalmasságok megrendülnek.

26. És akkor meglátják az embernek Fiját eljőni * a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel.

27. És akkor elbocsátja az ő Angyalit, és az ő * választottit egyybegyüjti a négy szelek felől, a földnek utolsó határától fogva, az égnek utolsó határáig.

28. A figefáról végyetek pedig példát: Mikor az ő ága immár gyenge, és az ő leveleit kibocsátja, tudjátok hogy a nyár közel vagyon.

29. Azonképen ti is, mikor látjátok hogy ezek meglésznek, tudjátok meg, hogy közel vagyon * és csak az ajtó előtt az Isten országa.

30. Bizony mondom néktek, hogy nem mulik el e nemzetség # addig, mignem mind ezek meglésznek.

31. Az ég és a föld * elmulnak, az én beszédim pedig semmiképen el nem mulnak.

32. De arról a napról * és óráról senki semmit nem tud, sem a mennyei Angyalok, sem a Fiú, hanem csak egyedül az Atya.

33. Ojjátok meg magatokat, vigyázzatok és imádkozzatok; mert nem tudjátok mikor jő el az az idő.

34. Mint mikor valamelly ember messze földre indulván elhagyta az ő házát, és minden hatalmát a szolgákra bizván, és mindennek dolgáról parancsolván, az ajtónállónak megparancsolta hogy vigyázna.

35. Vigyázzatok azért, (mert nem tudjátok mikor jő haza * a háznak Ura, estvén-é vagy éjfélkor, vagy kakasszóra, vagy reggel?)

36. Hogy, ha hirtelen megjövénd, ne találjon titeket aludva.

37. A miket pedig néktek mondok, mindeneknek mondom: Vigyázzatok.