15. RÉSZ.

A Krisztusnak szenvedése, halála és eltemettetése.

Mindjárt pedig reggel, * tanácsot tartván a Papifejedelmek a Vénekkel és Irástudókkal, és mint az egész Tanácsbeliekkel egybe, Jézust megkötözve elvivék és adák Pilátusnak kezébe.

2. És megkérdé őtet Pilátus: * Te vagy és a Zsidóknak ama Királyok? És ő felelvén, monda néki: Te mondod.

3. És igen vádolják vala őtet a Papifejedelmek.

4. Pilátus pedig ismét megkérdé őtet, mondván: Nem felelsz-é semmit? Im melly sokat szólnak ellened.

5. Jézus pedig semmit nem szóla többet, annyira, hogy Pilátus álmélkodnék rajta.

6.  Az innepen pedig szokott vala nékik egyet a foglyok közzűl elbocsátani, valamellyet akartak.

7. Vala pedig egy Barabbás nevü, ki a háboruságtámasztókkal együtt megfogatott vala, kik a háboruságtámasztásban gyilkosságot cselekedtek vala.

8. És a sokaság kiáltván, kezdé kérni Pilátust, hogy ugy cselekednék mint az előtt mindenkor szokott volna cselekedni nékik.

9. Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é,hogy * elbocsássam néktek a Zsidóknak ama Királyokat?

10. (Mert tudja vala, hogy irigységből adták volna kézbe őtet a Papifejedelmek.)

11. A Papifejedelmek pedig felinditják a községet, hogy Barabbást bocsátaná el inkább nékik.

12. És Pilátus ismét felelvén, monda nékik: Mit akartok tehát hogy cselekdjem ezzel, kit mondotok Zsidók Királyának.

13. Azok pedig ismét felkiáltának: Feszitsd meg őtet!

14. Pilátus pedig ezt mondja vala nékik Micsoda gonosz cselekdett? Azok pdig annál inkább kiáltanak vala! Feszitsd meg őtet!

15. Pilátus pedig akarván a * községnek kedvét keresni, elbocsátá nékik Barabbást, és Jézust mgostoroztatván, kézbe adá, hogy megfeszittetnék.

16. A vitézek pedig bevivék őtet a palotába, melly a törvénytevő ház vala, és mind az egész sereget egybegyüjték.

17. És bársonyba öltözteték őtet, és az ő fejébe tevének tövisből * font koronát:

18. És kezdék őtet köszönteni, mondván: Egésséggel Zsidóknak Királyok!

19. És verik vala az ő fejét nádszállal, és pökdösik vala őtet és térdeket meghajtván, tisztelik vala őtet.

20. És mikor eléggé csufolták volna őtet, levetkezteték a bársonyruhából, és felöltözteté a maga ruháiba: és kivivék, hogy megfeszitenék őtet.

21. És kénszeriték a mellettek elmenő czireneus * Simont (ki a mezőről jő vala, és Alexándernek és Rúfusnak attyok vala,) hogy elvinné a Jézus keresztfáját.

22. És vivék őtet a Golgotának * helyére, melly annyit tészen megmagyarázva, mint Kaponyának helye.

23. És adának néki inni mirhával csináltatott * bort; ő pedig nem ivék.

24. És mikor megfeszitették volna őtet, megfoszták az ő ruháit, * sorsot vetvén azokra, ki mennyi részt venne abban.

25. Vala pedig három órakor, mikor megfesziték őtet.

26. És az ő kárhoztatásának oka * megiratott vala ilyen módon: EZ A ZSIDÓKNAK AMA KIRÁLYOK.

27. Megfeszitének pedig ő vele két latrokat is, * egyiket jobbkeze felől, a másikat balkeze felől.

28. És bételék az Irás, mely ezt ondja: És a latrok * közzé számláltaték.

29. És a kik azon elmennek vala, shzidalmazzák vala őtet, az ő fejeket * hajtogatván, és ezt mondván: Vah! ki elrontod a templomot és harmadnapra megépited.

30. Tartsd meg magadat, és szállj le a keresztfáról.

31. Hasonlatosképen pedig a Papifejedelmek * is csufolván, ezt mondják vala egyik a másiknak, az Irástudókkal egybe: Egyebeket megtartott, magát nem tarthatja meg.

32. Ama Krisztus az Izráelnek Királya szálljon le most a keresztfáról, hogy lássuk és hidjük. A kik megfeszittettek vala is * ő vele, azok is szidalommal illetik vala őtet.

33. És mikor eljöt volna a hat óra, setétség lőn az egész tartományban, mind kilencz órakorig.

34. És kilencz órakor kiálta Jézus nagy felszóval, * ondván: Eloi, Eloi, Lamma Sabaktani! melly annyit tészen megmagyarázva, mint: Én Istenem, én Istenem, miért hagyál el engemet?

35. Némellyek pedig az ott állók közzűl, mikor hallották volna az ő szavát mondának: Ímé Illyést hivja.

36. Oda futamodék pedig egy ember, és spongyiát megtöltvén * eczettel, és azt nádszálra függesztvén inni ada néki, mondván: Hagyjatok békét néki: lássuk ha eljő-é Illyés, hogy őtet levegye:

37. Jézus pedig nagy felszóval * kiálván, meghala.

38. És a templom kárpitja * két felé hasada a felitől fogva mind az alsó részéig.

39. És mikor látta volna a Százados, * ki néki ellenében áll vala, hogy ő felszóval kiáltva holt volna meg, monda: Bizony, ez ember Istennek Fija vala.

40. Valának pedig asszonyok * is kik távol nézik vala őtet, kik között vala Mária Magdaléna, és Mária a kissebb Jakabnak, és Jósénak annyok, és Salómé.

41. Kik követték vala őtet és szolgáltak vala néki, még mikor * Galileában volna is, és más asszonyok, kik vele felmentek vala Jérusálembe.

42. És mikor immár estve vala, (mivelhogy Innep esti vala, azaz Szombat előtt való nap.)

43. Az Arimathiából való József * ki tisztességes és # Tanácsbeli ember vala, ki is Istennek országát várja vala, eljövén nagy bátorsággal béméne Pilátushoz, és megkéré Jézusnak testét.

44. Pilátus pedig csudálkozék rajta, ha már megholt volna: és a Századost előszólitván, megkérdé, ha régen holt volna é meg?

45. És megértvén a dolgot a Századostól Józsefnek megadá a Jézus testét.

46. József pedig vőn gyolcsot és levévén Jézust a fáról, bétakará a gyolcsba és helyhezteté  a * koporsóba, melly kősziklából vágattatot vala; és nagy követ tőn a koporsónak szájára.

47. Mária * Magdaléna pedig, és Mária Josénak annya nézik # vala a hová tétetnék.