16. RÉSZ.
Krisztus feltámadása, megjelenése, a Keresztség szerzése, és
mennybementele.
És mikor elmult volna a Szombat, Mária Magdaléna * és a Jakab annya
Mária és Salómé, vőnek drága keneteket, hogy elmenvén megkennék őtet.
2. Annakokáért nagy * reggel a hétnek első napján manének a
koporsóhoz, mikor immár a nap felkölt volna.
3. És mondanak vala magok közt: Kicsoda veszi el nékünk a követ a
koporsó szájáról?
4. És oda tekintvén,láták hogy a kö elvétetett volna: mert felette
igen nagy vala.
5. Bémenvén azért a koporsóba, látának egy ifjat * ülni jobbfelől:
ki fejér ruhába öltöztetett vala: és megrémülének.
6. És az monda nékik: Ne féljetek: Ama Názáretbeli Jézust
keresitek, a ki megfeszittetee vala; feltámadott, nincsen itt; imhol a hely, a
hol helyhezteték vala őtet.
7 De menjetek el, és mondjátok meg az ő tanitványinal és Péternek,
hogy ő előttetek megyen Galileába, ott őtet meglátjátok, a mint megmondotta *
néktek.
8. És nagy hamar elmenvén, elfutának a kporsótól: mert a félelem és
álmélkodás elfogta vala őket, és senkinek semmit nem szólnak vala: mert félnek
vala.
9. És mikor feltámadott volna Jézus, reggel, a hétnek első napján,
megjelenék először Mária * Magdalénának, kiből hét ördögöt úzött vala ki.
10. És az elmenvén, tudtokra adá azoknak, a kik Jézussal voltak,
mikor csak kesergenének és sirnának.
11. Azok pedig mikor hallották volna hogy ő élne, és láttatott
volna ő tőle, nem hivék:
12. Azután pedig, idegen ábrázatban megjelenék * kettőnek ő
közzűlök, mikor útra indulván mezőre mennének.
13. Azok is elmenének, és tudtokra adák a * többinek, kik azoknak
is nem hivének
14. Utolszor mikor ők tizenegyen együtt ülnének, megjelenté * magát
nékik és az ő hitetlenségeket # és sziveknek keménységet szemekre hányá, hogy
akik látták volna őtet feltámadottnak lenni, azoknak nem hittek volna.
15. És monda nékik: Elmenvén mind e széles világra, prédikáljatok *
az Evangyéliomot minden # minden teremtett állatnak.
16. A ki héjend és megkeresztelkedéndik, idvezül, a ki pedig nem *
hijend, elkárhozik.
17. Azokat pedig, a kik héjendenek, illyen jelek követik: Az én
nevem által ördögöket * üznek; uj # nyelveken szólnak.
18. Kigyókat * vesznek fel: és ha valami mérges állatot isznak meg;
nékik nem árt: betegekre vetik # kezeiket, és meggyógyulnak.
19. Az Úr annakokáért minekutánna
szólott volna nékik, felviteték * mennybe, és üle az Istennek jobbjára.
20. Azok pedig kimenvén, prédikálnak mindenütt, az Úr együtt *
cselekedvén ő velek, és az ő beszédeket erősitvén a jelek által, mellyek azokat
követik vala.