2. RÉSZ.

A Krisztus születése s ennek kijelentése, körülmetéltetése: Simeonnak és Annának róla lett bizonyságtételek: kis korában a Doktorokkal vetekdeése.

És lőn az napokban, Augusztus Császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld béirattatnék.

2. (E béiratás lett először, mikor Siriában Czirénius Tiszttartó volna.)

3. Menek vala azért mindenek, hogy béirattatnának, kiki az ő városába,

4. Felméne pedig József is Galileából, Názáretnek városából Júdea tartományába, a Dávid városába, * melly Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy Dávidnak # házából és háznépe közzűl való vala;

5. Hogy béirattatnék Máriával, ki néki jegyeztetett vala feleségül, * és vala várandós.

6. És lőn mikor ott volnának, hogy bételnének a napok, a mellyeken szülni kellene néki.

7. Szüle azért az ő elsőszülött * Fiját, és bépólálá őtet, és helyhezteté a jászolba; mivelhogy nem vala nékik helyek a vendégfogadó háznál.

8. Valának pedig pásztorok azon tartományban, kik kin a mezőn hálnak vala, és vigyáznak valal éjszakám az ő nyájok mellett.

9. És imé az Úr Angyala hozzájok eljöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket, és nagy félelemmel megfélemlének.

10. És monda az Angyal nékik: Ne féljetek: mert imé hirdetek néktek nagy örömet, melly az egész népnek * öröme lészen;

11. Mert született néktek ma a Megtartó (ki az Úr Krisztus), a Dávid * városában.

12. Ez pedig néktek a jele: Találtok egy kis gyermeket bépólálva feküdni a jászolban.

13. És hirtelenséggel jelenék az Angyallal * mennyei seregeknek sokaságok, kik az Istent dicsérik, és ezt mondják vala:

14. Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek! és e földön békesség, és az emberekhez jóakarat!

15. És lőn, hogy mikor elmentek volna az Angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztorok egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig,és lássuk meg e dolgot, mellyet az Úr megjelentett nékünk.

16. Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.

17. Mikor pedig látták volna elhirdeték azt, a mi * nékik a kis gyermek felől mondatott vala.

18. És mindenek a kik hallák, csudálkozának azokon, a mellyeket a pásztorok nékik mondottak vala.

19. Mária pedig mind ezeket maagában tartja vala, és szivében forgatja vala.

20. Megtérének pedig a pásztorok, dicsőitvén és dicsérvén az Istent mind azok felől, mellyeket hallottak és láttak vala, a mint nékik megmondatott vala.

21. És mikor eljött volna a nyolczadnap hogy a kis gyermeket * körülmetélnék, nevezék az ő nevét JÉZUSNAK, mellynek neveztetett vala az Angyaltól minekelőtte ő fogantatnék az ő annya méhében.

22. És mikor bétöltek volna Mária tisztulásának napjai a * Mózes törvénye szerint, felvivék a kis gyermeket jérusálembe, hogy az Úrnak bémutatnák őtet.

23. (Miképen meg vagyon irva az Úrnak törvényében: Minden elsőszülött férjfiúmag az Úrnak * szenteltessék.)

24. És áldozatra valót adnának a szerint, a mint megmondatott az Úr törvényében, * két gelicsét vagy két galambfiakat.

25. És imé vala Jérusálemben egy ember, kienk Simpn vala a neve. és ez igaz és istenfélő ember vala, ki az Izráelnek vigazstaltatását * várja vala, és a szent Lélek vala ő rajta.

26. És Istentől a szent Lélek által megmondatott vala néki, hogy halált nem látna adig, mig meg nem látná az Úrnak * ama Krisztusát.

27. Ez annakokáért a szent Léleknek inditásából méne a templomba. És mikor a kis gyermek Jézust bévinnék az ő szüléi, hogy érette cselekednének * a törvénynek szokása szerint;

28. Akkor ő vevé őtet ölébe, és áldá az Istent, és monda:

29. Mostan bocsátod el a te szolgádat Uram békességgel, a te * beszéded szerint!

30. Mert láták az én szemeim a * te Idvezitődet.

31. Mellyet készitettél minden népeknek szemeik előtt.

32. A pogánynépeknek megvilágosittatásokra * való világosságot, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségét.

33. József pedig és az ő annya csudálkoznak azokon, a mellyeket mondanak vala ő felőle.

34. És megáldá őket Siemon, és monda Máriának annak annyának : Imé vettetett ez sokaknak esetekre, * és sokaknak feltámadásokra Izráelben, és jegyül, kimónek sokan ellene # mondanak.

35. (Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr), * hogy megjelentessenek sok sziveknek gondolatai.

36. Vala pedig egy Anna nevő Prófétaasszony, Fánuel leánya, Ásernek nemzetségéből való. Ez sok időt élt vala, minekutánna élt volna az ő férjével hét esztendeig az ő szüzességétől fogva.

37. És mikor volna mintegy nyolczvannégy esztendős özvegy, nem távozik vala el a templomtól, hanem éjjel és nappal szolgál vala Istennek böjtölésekkel és imádkozásokkal.

38. Ez azért, mikor azon órában oda ment volna, vizsontag vallást tészen vala az Úrról, és szuólt vala ő felőle mindneknek, kik Jérusálemben várják vala a * váltságor.

39. Azok pedig minekutánna elvégeztek volna mindeneket az Úrnak törvénye szerint, megtérének Galileába, az ő városokba Názáretbe.

40. A kis gyermek pedig nevekedik és erősödik vala * lélekben, és teljesedik vala bölcsességgel, és az Istennek kegyelme vala ő rajta.

41. Mennek vala pedig minden esztendőnként az ő szüléi * Jérusálembe a Húsvét innepében.

42. Mikor azért lett volna jé4 tizenkét esztendős, felmenének ők Jérusálembe az Innepnek szokása szerint.

43. És az Innep napjai eltelvén, mkor ők haza tértek volna, elmarada a gyermek Jézus Jérusálemben, mellyet nem vőnek eszekbe sem József sem az ő annya.

44. Azt állitván pedig, hogy az úti társaságban volna, menének egy napi járó földet és keresik vala őtet a rokonságok és az esmerősök között.

45. És mikor nem találták volna.,visszatérnek Jérusálembe, keresvén őtet.

46. És lőn, hogy harmadnapon megtalálnák őtet a templomban, ki ül vala a Doktorok között, és hallgatja és kérdezi vala őket.

47. Álmélkodnak pedig mindnyájan, a kik őtet hallgatják vala az ő * értelmén és az ő feleletein.

48. És minekutánna őtet látták volna az ő szülői, elálmélkodának, és monda néki az ő annya: Fiam! miért cselekedtél így mi velünk? Imé a te Atyád és én nagy bánattal keresünk vala tégedet.

49. És monda nékik: Mi dolog hogy engemet kerestek vala? avagy nem tudjátok-é hogy azokban kell nékem foglalatosnak lennem, mellye az én Atyámnak dolgai?

50. De ők nem érték e beszédeket, mellyeket ő nékik szóla.

51. És aláméne velek, és méne Názáretbe, és engedelmes vala nékik; és az ő Annya mind ezeket elméjében tartja vala.

52. Jézus pedig gyarapodik vala a bölcsességben, testének állapotjában, és Isten s emberek előtt való kedvességben.